Isaías 14

Te Whakahokinga o Hūrā

1 Nō te mea ka aroha a Ihowā ki a Hākopa,

ka whiriwhiria anō a Īharaira e ia;

ka meinga hoki rātou kia āta noho ki tō rātou ake oneone;

ka piri anō te tangata kē ki a rātou,

ka uru anō hoki ki roto ki te whare o Hākopa.

2 E tango anō ngā iwi i a rātou,

e kawe i a rātou ki tō rātou wāhi,

riro tonu iho rātou i te whare o Īharaira hei pononga tāne,

hei pononga wāhine i te oneone a Ihowā;

ā, hei whakarau mō rātou ō rātou kaiwhakarau,

ko rātou anō hei rangatira mō ō rātou kaitūkino.

Te Kīngi o Papurōna kei te Reinga i Raro

3 Nā, i te rā e meinga ai koe e Ihowā kia okioki i tōu pōuri, i tōu pāwera, i te mahi pakeke anō hoki i whakamahia ai koe, 4 ko reira maranga ai tēnei pepeha āu mō te kīngi o Papurōna, ka mea hoki koe:

Ananā! Mutu pū tā te kaitūkino,

mutu pū tā te pā kōura!

5 Whati ana i a Ihowā te tokotoko o te hunga kino,

te hēpeta o ngā kīngi;

6 nāna i patu ngā iwi, me te riri, me te patu kīhai i tāmutu,

nāna i whakahaere ngā iwi i runga i te riri,

me te whakatupu kino,

kāhore he kaiaraarai.

7 Kua whai okiokinga, kua āta noho te whenua katoa;

pakaru mai ana tā rātou waiata.

8 Āe, kei te koa ngā kauri ki a koe,

rātou ko ngā hīta o Repanōna, e kī ana,

"Nō tōu taunga anō ki raro

i kore ai te kaitapahi e tae mai ki a mātou."

9 Ko te rēinga i raro, oho ana i a koe,

he tūtakitanga ki a koe i tōu taenga atu;

he meatanga ki a koe i whakaarahia ai e ia ngā tūpāpaku,

ngā mea nunui o te whenua;

maranga ana i a ia ngā kīngi katoa o ngā iwi

i runga i ō rātou torōna.

10 Ka kōrero rātou katoa ki a koe,

ka mea, "Ko koe anō hoki,

kua ngoikore pēnei me mātou?

Kua rite koe ki a mātou?"

11 Kua oti tōu korōria te whakahoki iho ki te rēinga,

me te rangi anō o āu hātere;

ko te whāriki mōu ko te kutukutu,

ko te hīpoki mōu ko ngā toke.

12 Ananā! Tōu takanga iho i te rangi,

e Tāwera, e te tama a te ata!

Te tapahanga iho i a koe ki raro,

nāu nei i tuku ngā iwi ki raro!

13 I mea hoki tōu ngākau,

"Ka piki ahau ki te rangi,

ka whakanekehia ake e ahau tōku torōna

ki runga i ngā whetū a te Atua,

ka noho anō ahau ki te maunga o te whakaminenga,

ki ngā taha rawa ki te raki.

14 Ka pikitia e ahau a runga ake o ngā wāhi tiketike o ngā kapua;

kia rite ahau ki te Runga Rawa."

15 Otirā, ka whakahokia iho koe ki te rēinga,

ki ngā pito rawa o te rua.

16 Ko te hunga e kite i a koe, matatau tonu tā rātou titiro ki a koe,

me tā rātou āta whakaaroaro anō:

"Ko te tangata ianei tēnei i wiri ai te whenua,

i ngāueue ai ngā rangatiratanga,

17 i mea nei i te ao hei koraha,

wāhia ana e ia ōna pā;

kīhai i tuku i āna herehere ki tō rātou wāhi?"

18 Ko ngā kīngi katoa o ngā iwi, ko rātou katoa,

takoto ana i tōna whare, i tōna whare,

i runga i te korōria.

19 Ko koe ia he mea maka mai i tōu urupā,

ānō he peka e whakariharihangia ana,

he mea whakakākahu ki te hunga i patua,

i werohia ki te hoari,

e haere ana ki raro ki ngā kōhatu o te rua.

Ānō he tinana i takatakahia e te waewae.

20 E kore te tanumanga mōu e huihuia ki tō rātou,

mōu i whakangaro i tōu whenua,

i patu i tōu iwi.

E kore te uri o ngā kaimahi i te kino

e whai ingoa, ake ake!

21 Kia tere te patu mō āna tamariki,

mō te hē o ō rātou mātua;

kei kake, kei riro anō i a rātou te whenua,

kei kapi te mata o te ao i ō rātou pā.

22 "Ka whakatika hoki ahau ki a rātou,"

e ai tā Ihowā o ngā mano,

"ka tapahia atu anō e ahau i Papurōna te ingoa me te toenga,

te tama me te mokopuna,"

e ai tā Ihowā.

23 "Ka meinga anō a reira e ahau hei kāinga mō te matuku,

hei hārotoroto wai;

ka purumatia anō e ahau ki te puruma o te whakangaromanga,"

e ai tā Ihowā o ngā mano.

He Poropititanga mō Ahiria

24 Kua oati a Ihowā o ngā mano, kua mea:

"Inā, ū tonu tāku i whakaaro ai;

ko tāku i whakatakoto ai, mau tonu.

25 Mō te Ahiriana kia whati i ahau ki tōku whenua,

kia takatakahia ki runga ki ōku maunga.

Ko reira tāna ioka marere ai i runga i a rātou;

ā, ka marere tāna pīkaunga i runga i ō rātou pokohiwi."

26 Ko te whakaaro tēnei kei te takoto

mō te whenua katoa.

Ko te ringa anō tēnei e totoro atu nei

ki ngā iwi katoa.

27 Kua takoto hoki i a Ihowā o ngā mano,

ā, mā wai e whakataka?

Kua totoro tōna ringa,

ā, ko wai hei mea kia pēpeke?

He Poropititanga mō Pirihitia

28 Nō te tau i mate ai a Kīngi Ahata tēnei poropititanga:

29 Kei koa, e Pirihitia katoa,

ki te whatinga o te rākau a te kaiwhiu i a koe;

tērā hoki e puta ake he neke i roto i te pakiaka o te nākahi,

ā, ko tōna hua he nākahi e rere ana me he ahi.

30 Nā, ka kai ngā mātāmua o ngā ware,

ka takoto ngā rawakore, tē ai he wehi;

ka whakamatea anō e ahau tōu pakiaka ki te hemokai,

ā, ka patua ōu mōrehu.

31 Auē, e te kūwaha; hāmama, e te pā;

harotu kau koe, e Pirihitia katoa!

E puta mai hoki te paowa i te raki;

e kore tētahi e tū kē mai i te wā i whakaritea mōna.

32 Ā, he aha te kupu e whakahokia ki ngā karere o te iwi?

"Inā rā, nā Ihowā a Hiona i whakatū,

ā, ka ai a reira hei rerenga atu

mō ngā mea o tāna iwi i tūkinotia."

Izráel megszabadítása. Diadalének a babiloni király romlásáról

1 Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak; 2 És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon. 3 És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett, 4 E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn! 5 Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét. 6 A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul. 7 Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. 8 Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk. 9 Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait; 10 Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél! 11 Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók! 12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! 13 Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. 14 Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. 15 Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe! 16 A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg? 17 A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza! 18 A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában, 19 Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! 20 Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!21 Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét! 22 És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr; 23 És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.

Az Assiriusok és Filiszteusok pusztulása

24 Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém: 25 Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik. 26 Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött. 27 Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt? 28 A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés. 29 Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik. 30 És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik. 31 Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem! 32 És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.