Isaías 58

Te Nohopuku Pono

1 "Kia rahi te karanga, kaua e kaiponuhia!

Kia rite ki te tētere te nui o tōu reo!

Whakaaturia ki tāku iwi tō rātou poka kē,

ō rātou hara ki te whare o Hākopa.

2 He rapu anō ia tā rātou i ahau i tēnei rā, i tēnei rā,

e āhuareka ana hoki ki te mōhio ki āku ara;

me te mea he iwi e mahi ana i te tika,

ā, kīhai i whakarere i te whakaritenga a tōna Atua,

e ui ana rātou ki ahau ki ngā whakaritenga o te tika,

e āhuareka ana ki te awhi ki te Atua.

3 Ko tā rātou kī, ‘He aha mātou i nohopuku ai,

ā, kāhore koe e titiro mai?

He aha mātou i whakapōuri ai i ō mātou wairua,

tē mōhio mai koe?’

"Nanā, i te rā e nohopuku ai koutou e kitea ana e koutou te āhuareka mō koutou anō;

e akiakina ana hoki e koutou ā koutou whakamāuiui katoa.

4 Nanā, ko tā koutou nohopuku; hei mea totohe, hei mea ngangare,

kia moto ai ki te ringa o te kino.

Kāhore koutou i nohopuku i tēnei rā

hei mea kia rangona ai tō koutou reo i runga.

5 Ko tāku nohopuku ianei tēnei, i whiriwhiri ai?

He rā e whakapōuri ai te tangata i tōna wairua?

He tuohu koia nō te māhunga o te tangata, ānō he kākaho?

He whāriki i te kākahu taratara, i te pungarehu, ki raro i a ia?

E kīia rānei tēnei e koe he nohopuku,

he rā e manakohia ana e Ihowā?

6 "He teka ianei ko te nohopuku tēnei i whiriwhiria e ahau?

Kia whakatangorotia ngā here a te kino,

kia wetekina ngā paihere o te ioka,

kia tukua te hunga e tūkinotia ana kia haere noa atu,

kia wāwāhia e koutou ngā ioka katoa?

7 He teka ianei ko te tuwha i tāu taro mā te tangata e mate ana i te kai,

ko te mau mai ki tōu whare i ngā rawakore i peia atu?

Kia hīpokina hoki te tangata e tū tahanga ana, ina kitea e koe;

kia kaua hoki e huna i a koe i ōu kikokiko ake?

8 Ko reira tōu mārama puta ai, ānō ko te pūaotanga,

ka hohoro anō ōu mate te mahu;

ka haere tōu tika ki mua i a koe,

ko te korōria anō o Ihowā hei hiku mōu.

9 Ko reira koe karanga ai, ā, ka whakahoki kupu mai a Ihowā;

ka tangi koe, ā, ka mea ia: Tēnei ahau.

"Ki te whakarērea atu e koe te ioka i waenganui i a koe,

te kōkirihanga atu o te maihao, me te kōrero kino;

10 ki te mea anō ka whai ngākau koe ki te tangata matekai,

ā, ka mākona i a koe te wairua e pēhia ana e te mamae;

ko reira tōu mārama puta ai i roto i te pōuri,

ka rite hoki tōu pōuri ki te poutūmārō.

11 Ka ārahina tonutia anō koe e Ihowā,

ka mākona anō tōu wairua i a ia i ngā wāhi kore wai,

ka whakakahangia anō ōu wheua;

ā, ka rite koe ki te kāri kua oti te whakamākūkū ki te wai,

ki te puna hoki e pupū ake ana,

e kore nei ōna wai e poto.

12 Ka hangā anō e ōu uri ngā wāhi kua ururuatia noatia ake;

ka ara anō i a koe ngā tūranga o ngā whakapaparanga maha;

ā, ka huaina koe, Ko te kaihanga o te taiepa pakaru,

Ko te kaiwhakahou o ngā wāhi i ngā ara hei nohoanga.

13 "Ki te tahuri atu tōu waewae i te hāpati,

i te mea i tāu i pai ai i tāku rā tapu,

ā, ka kīia e koe te hāpati he āhuareka,

he tapu nō Ihowā, he mea hōnore,

ā, ka whakahōnoretia ia e koe,

ka kore hoki e mahi i ōu ara ake,

e kite i āu ake e āhuareka ai,

e kōrero i āu kōrero ake;

14 kātahi koe ka whai oranga ngākau i roto i a Ihowā;

ka meinga anō e ahau ngā wāhi tiketike o te whenua hei hōiho mōu;

ka whāngaia hoki koe ki te wāhi tupu a tōu pāpā, a Hākopa."

Nā te māngai hoki o Ihowā te kupu.

Az álszenteskedés büntetése

1 Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit. 2 Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják. 3 Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok. 4 Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban. 5 Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?

Az igaz isteni tisztelet áldása

6 Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? 7 Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? 8 Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. 9 Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; 10 Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. 11 És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy. 12 És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak. 13 Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: 14 Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!