Isaías 52

Kia Hari a Hiona

1 Maranga, maranga;

kākahuria tōu kaha, e Hiona!

Kākahuria ōu kahu whakapaipai,

e Hiruhārama, e te pā tapu;

nō te mea heoi anō haerenga mai ki a koe

o te mea kokotikore, o te mea poke.

2 Ruperupea atu te puehu i a koe, whakatika,

noho iho, e Hiruhārama!

Wetekina ngā here i tōu kakī,

e te tamāhine herehere a Hiona!

3 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā:

Kua hokona kautia atu koutou;

nā, ehara i te moni māna koutou e whakahoki mai.

4 Ko te kupu hoki tēnei a te Ariki, a Ihowā:

"Haere atu tāku iwi ki Īhipa i mua, ki reira noho ai;

nā, kāhore he rawa i whakatupuria kinotia ai rātou e te Ahiriana.

5 "Nā, he aha rā tāku i konei," e ai tā Ihowā;

"ka kāhakina kautia atu nei hoki tāku iwi?

Tangi auē ana i ō rātou rangatira," e ai tā Ihowā,

"e whakahāweatia tonutia ana tōku ingoa i tēnei rā, i tēnei rā.

6 Mō konei ka mōhio tāku iwi ki tōku ingoa;

mō konei ka mōhio rātou i taua rā

ko ahau te kōrero nei;

nanā, ko ahau tēnei."

7 Anō te āhuareka o ngā waewae i runga i ngā maunga

o te kaikawe i te rongo pai,

e kauwhau ana i te maunga rongo;

e kawe mai ana i te rongo whakahari o te pai,

e kauwhau ana i te ora;

e mea ana ki a Hiona,

"E kīngi ana tōu Atua."

8 Te reo o āu tūtei! Ka maranga i a rātou te reo,

ka waiata ngātahi;

nō te mea ka kite rātou he kanohi, he kanohi,

ua whakahoki a Ihowā i Hiona.

9 Hāmama, waiata ngātahi,

e ngā wāhi o Hiruhārama kua ururuatia;

kua whakamārie hoki a Ihowā i tāna iwi,

kua hoko i Hiruhārama.

10 Kua huhua te ringa tapu o Ihowā

ki te aroaro o ngā tauiwi katoa,

ā, ka kite ngā pito katoa o te ao

i te whakaora a tō tātou Atua.

11 Maunu, maunu, haere atu i reira!

Kaua e pā ki te mea poke;

haere atu i roto i a ia; kia mā,

e ngā kaimau o ngā oko a Ihowā.

12 E kore hoki koutou e haere kaikā,

e kore hoki e haere pērā i te whati;

nō te mea ka haere a Ihowā i tō koutou aroaro;

ko te Atua hoki o Īharaira hei hiku mō koutou.

Te Pononga e Mamae ana

13 Nanā, ka mahi tūpato tāku pononga,

ka whakatiketiketia ia, ka hāpainga ki runga,

ā, ka tiketike rawa atu.

14 Pērā i te tini i mīharo ki a koe

– i kino iho hoki tōna kanohi i tō te tangata,

tōna āhua i tō ngā tama a te tangata –

15 waihoki he maha ngā iwi ka tāuhiuhia e ia;

ā, ka kopi te māngai o ngā kīngi ki a ia.

Nō te mea ko ngā mea kīhai i kōrerotia ki a rātou ka kitea,

ko ngā mea kīhai i rangona ka mōhiotia.

Sion üdve, békehírnöktől hirdetve

1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan! 2 Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya! 3 Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg! 4 Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem először, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá őt ok nélkül. 5 És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik. 6 Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok! 7 Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened! 8 Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr! 9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet. 10 Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását! 11 Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok. 12 Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene! 13 Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon. 14 Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt: 15 Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.