Isaías 33

He Poropititanga mō te Whakaoranga i ngā Hoariri

1 Auē te mate mōu e pāhua nei,

ā, kīhai koe i pāhuatia;

e tinihanga nei,

ā, kīhai anō koe i tinihangatia!

Kia mutu tāu pāhua,

ka pāhuatia anō koe;

kia mutu tāu tinihanga,

ka tinihangatia koe.

2 Kia atawhai, e Ihowā, ki a mātou;

kua tatari nei mātou ki a koe.

Ko koe hei ringa mō rātou i tēnei ata, i tēnei ata,

hei whakaora mō mātou i ngā wā o te raru.

3 I te rongonga i te ngangau, whati ana ngā iwi;

i tōu aranga ki runga, marara ana ngā iwi.

4 Ko te kohikohinga o ō koutou taonga ānō he moka e kohi ana;

kei te tarapeke o te māwhitiwhiti te rite ina kōkiritia e rātou.

5 Ka whakanuia a Ihowā; kei runga hoki tōna nohoanga;

nāna a Hiona i kī ai i te whakawā, i te tika;

6 ā, ka ū ngā wā i a koe;

hua tonu te whakaora, te whakaaro nui, te mātauranga;

ko te wehi ki a Ihowā hei taonga mōna.

7 Nanā, he tangi ō rātou māia i waho;

ko ngā karere hohou rongo,

tīwerawera ana te tangi.

8 Kua ururuatia ngā ara,

kua kore e haerea e te tangata.

Kua paheke i a ia te kawenata,

whakahāwea ana ia ki ngā pā;

kāhore te tangata e whakaaroa e ia.

9 E tangi ana te whenua, ngohe noa iho;

kua whakamā a Repanōna, kua memenge;

a Harono, rite tonu ki te koraha;

ko ngā rau o Pahana, o Karamere, ruirui rawa.

10 "Kātahi ahau ka whakatika," e ai tā Ihowā;

"kātahi ahau ka whakarewa ake i ahau,

kātahi ahau ka neke ake.

11 Ko tō koutou hapū he pāpapa,

whānau ake he kakau wīti;

ko tō koutou manawa, ka rite ki te ahi, ka kai i a koutou.

12 Ka rite hoki ngā iwi ki ngā tahunga kotakota;

ki te tātarāmoa kua tapahia, e tahuna ana ki te ahi."

13 Whakarongo, e koutou o tawhiti ki tāku i mea ai;

e te hunga e tata ana, kia mōhio mai ki tōku kaha.

14 Pawera noa iho ngā tāngata hara i Hiona,

mau pū te hunga atuakore i te tūiri.

"Ko wai o tātou e noho ki te ahi e kai ana?

Ko wai o tātou e noho ki ngā tahunga e kore nei e mutu?"

15 Ko te tangata e haere ana i runga i te tika, he tika anō āna kōrero;

ko te tangata e whakahāwea ana ki ngā taonga o te tūkino,

e rukerukea ana e tōna ringa te utu whakapati;

e punia ana ōna taringa kei rangona he kōrero toto,

e whakamoe ana i ōna kanohi kei kite i te kino;

16 ko te nohoanga mō tērā kei runga rawa;

ko tōna wāhi ārai riri ko ngā kaha o ngā kāmaka;

ka hōmai he taro māna,

ka pūmau te wai mōna.

Te Whenua o te Kīngi Rangatira

17 Ka kite ōu kanohi i te kīngi, i tōna ātaahua;

ka mātakitaki anō ki te whenua e hora mai ana i tawhiti.

18 Ka whakaaroaroa te wehi e tōu ngākau:

"Kei hea te kaitatau?

Kei hea te kaipāuna takoha?

Kei hea te kaitatau o ngā pourewa?"

19 E kore koe e kite i te iwi nanakia,

he hōhonu nei tō rātou reo, kāhore e rangona e koe;

he rerekē te reo, e kore e mātauria e koe.

20 Titiro ki Hiona, ki te pā o ā tātou hākari;

ka kitea e ōu kanohi a Hiruhārama,

he nohoanga hūmārie, he tēneti, e kore e nekehia;

ā, kore tētahi o ōna titi e unuhia ā ake ake,

e kore anō tētahi o ōna taura e motu.

21 Engari, ki reira a Ihowā ki a tātou me tōna nui,

hei wāhi mō ngā awa whānui mō ngā wai nunui;

kāhore hoki he waka e hoehoea ki reira,

kāhore he kaipuke nui e tika nā reira.

22 Nō te mea ko Ihowā tō tātou kaiwhakawā,

ko Ihowā tō tātou kaiwhakatakoto tikanga,

ko Ihowā tō tātou kīngi;

māna tātou e whakaora.

23 Kua tangoro kau ōu pūwhenua,

tē taea te tūranga o tō rātou rewa te whakaū,

tē taea te rā te whewhera.

Nā, nui atu te taonga parakete e wehewehea ana,

pāhuatia ana ngā taonga pārau e ngā kopa.

24 Kāhore hoki he kīanga ake a te tangata whenua, "He mate tōku";

ko te iwi e noho ana i reira, ka murua tō rātou hē.

Az Isten panaszkodó népének megigértetik az ellenségek pusztulása, a bűnösök rettegésére, a hívők örömére

1 Jaj néked pusztító és el nem pusztított, te csalárd, a kit még meg nem csaltak! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztíttatni; ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni. 2 Uram, könyörülj rajtunk! Téged várunk; légy karjuk reggelenként, és szabadítónk a szorongatásnak idején! 3 Egy zendülő szózattól elfutnak a népek; ha te felemelkedel, elszélednek a népségek. 4 És elpusztítják zsákmánytokat sáska pusztításával, szöcske-ugrással ugrálnak reá. 5 Felmagasztaltatott az Úr, mert magasságban lakozik, betölté Siont ítélettel és igazsággal. 6 És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcseségben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. 7 Ímé, erőseik ott künn kiáltanak, a békesség követei keservesen sírnak. 8 Puszták az ösvények, megszünt az úton járó; megszegte a frigyet, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel! 9 Sírt, meghervadt a föld, a Libánon megszégyenült, ellankadt; olyan lett Sáron, mint egy puszta, és lombtalan Básán és Karmel. 10 Most fölkelek, így szól az Úr, most föltámadok, most fölemelkedem! 11 Fogantok szalmát, szültök polyvát, dühötök tűz, megemészt titeket. 12 A népek égetett mészszé lesznek, levágott tövisekké; tűzben hamvadnak el. 13 Halljátok meg távol valók, a mit cselekedtem, és tudjátok meg közel valók az én hatalmamat! 14 Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? 15 A ki igazságban jár és egyenesen beszél, a ki megveti a zsarolt nyereséget, a ki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, a ki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: 16 Az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy. 17 A királyt ékességében látják szemeid; látnak széles országot. 18 Szíved elgondolja a mult félelmét: hol az író, hol a mérlegelő, hol a tornyok összeírója? 19 A gőgös népet nem látod, a homályos, érthetetlen ajkú népet, dadogó nyelve meg nem érthető. 20 Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak; 21 Sőt az Úr, a dicsőséges lesz ott nékünk folyók és széles vizek gyanánt, a melyekbe nem jő evezős hajó, és nehéz gálya rajtok át nem megy. 22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a mi vezérünk, az Úr a mi királyunk, Ő tart meg minket! 23 Megtágultak köteleid, árbóczfájok alapját nem tartják erősen, vitorlát nem feszítenek: akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt vetnek. 24 És nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, a mely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.