Isaías 44

Tā Ihowā Manaaki i a Īharaira

1 "Nā, whakarongo, e tāku pononga, e Hākopa,

e Īharaira, e tāku i whiriwhiri ai.

2 Ko te kupu tēnei a Ihowā, a tōu kaihanga,

nāna nei koe i whakaahua i roto i te kōpū,

māna nei koe e āwhina,

Kaua e wehi, e Hākopa, e tāku pononga,

e Iēhuruna, e tāku i whiriwhiri ai.

3 Nō te mea ka ringihia e ahau he wai ki runga ki te tangata matewai,

he awa ki te wāhi maroke;

ka ringihia e ahau tōku wairua ki ōu uri,

tāku manaaki ki tāu whānau.

4 Ā, ka tupu rātou i waenga taru,

ānō he wirou i te taha o ngā rerenga wai.

5 Ka kī ake tēnei, ‘Nā Ihowā ahau,’

ko tētahi atu, karangatia ana e ia ko Hākopa hei ingoa mōna;

ko tētahi atu, tuhituhi ana tōna ringa ‘Ki a Ihowā,’

whakahuatia ake e ia ko Īharaira hei ingoa mōna.

6 "Ko te kupu tēnei a Ihowā, a te Kīngi o Īharaira,

a tōna kaihoko anō, a Ihowā o ngā mano:

Ko ahau te tuatahi ko ahau anō te mutunga;

kāhore atu hoki he Atua, ko ahau anake.

7 Ko wai hoki hei rite mōku, hei karanga,

hei whakaatu, hei whakarite kia noho rārangi,

mai o tōku whakaritenga i te iwi onamata?

Ā, mā rātou e whakaatu ngā mea meāke puta mai,

me ngā mea anō e puta ā mua.

8 Kaua e wehi, kaua e pāwera;

kīhai ianei i kōrerotia e ahau ki a koe ngā mea onamata, i whakaaturia hoki?

Ko koutou anō hei kaiwhakaatu mōku!

Tērā atu rānei tētahi atua kē?

Āe rā, kāhore he kāmaka; kāhore ahau e mōhio ki tētahi."

Ka Whakahāweatia te Whakapakoko

9 Ko ngā kaiwhakaahua o te whakapakoko, he horihori katoa rātou;

kāhore hoki he pai o ā rātou mea āhuareka.

Ko ō rātou kaiwhakaatu kāhore e kite,

kāhore e mōhio; e whakamā ai rātou.

10 Ko wai te kaiwhakaahua o tētahi atua,

te kaiwhakarewa rānei o te whakapakoko kāhore nei ōna pai?

11 Nanā, ko ōna hoa katoa, ka whakamā;

ko ngā kaimahi anō, he tāngata nei rātou;

kia huihui mai rātou katoa, tū ai.

Ka wehi, ka whakamā ngātahi.

12 E hangaia ana e te parakimete he toki,

ka mahi i roto i ngā waro,

whakaahuatia ana e ia ki te hama,

puta ana te kaha o tōna ringa ki te mahi i taua mea;

ka hemo anō ia i te kai, kore noa iho he kaha;

kāhore e inu i te wai, māuiui noa iho.

13 Ko te kāmura, whakamārōkia mai ana e ia te aho,

tuhia iho e ia ki te pene, mahia ana e ia ki te waru;

tohungia ana e ia ki te kāpehu,

mahia ana e ia kia rite ki te āhua o te tangata,

ki te ātaahua anō o te tangata;

hei mea mō roto i te whare.

14 Tuaina ana e ia he hīta māna,

tīkina ana e ia te kaiperi, me te oki,

ā, whakapakaritia ana e ia māna tētahi i roto i ngā rākau o te ngahere;

whakatōkia ana e ia te ahe hei whakatupu mā te ua.

15 Kātahi ka waiho hei wahie mā te tangata;

ka tangohia hoki e ia tētahi wāhi hei whakamahana i a ia;

inā, whakaūngia ana e ia, hei tunu taro;

ia kei te hanga anō ia i tētahi atua, koropikoria atu ana e ia;

mahia ana e ia hei whakapakoko, tāpapa tonu atu ki reira.

16 Ko tētahi wāhi o taua rākau,

e tahuna ana e ia ki te ahi, ko tētahi wāhi,

hei mea i te kikokiko hei kai māna;

tunua ana e ia tāna e tunu ai, ā, ka mākona.

Āe rā, ka mahana anō ia, ā, ka mea,

"Ha, kua mahana ahau, kua kite i te ahi."

17 Ko te toenga, hangā ake e ia hei atua, hei whakapakoko māna;

tāpapa ana ia, koropiko ana,

īnoi ana ki taua mea, ka mea,

"Whakaorangia ahau; ko koe nei hoki tōku atua."

18 Kāhore rātou e mōhio, kāhore e mahara;

nō te mea kua āraia e ia ō rātou kanohi kei kite,

ō rātou ngākau kei mātau.

19 Kāhore hoki e anga ake te ngākau o tētahi,

kāhore e mōhio, kāhore e mātau, e kī ake ai ia,

"Ko tētahi wāhi o tēnei i tahuna e ahau ki te ahi;

i tunua anō e ahau he taro ki ōna ngārahu,

tunua ana e ahau he kikokiko, kainga ake e ahau;

ā, kia meinga e ahau te toenga o taua rākau hei mea whakarihariha?

Me tāpapa rānei ahau ki te take rākau?"

20 Ko tāna kai, he pungarehu; kua tinihangatia tōna ngākau,

ā, ngau kē ana ia, tē whakaora ia i tōna wairua, tē kī ake rānei,

"Kāhore rānei he kōrero teka i tōku matau?"

Kāhore i Wareware a Īharaira

21 "Kia mahara ki ēnei, e Hākopa,

e Īharaira; he pononga hoki koe nāku;

nāku koe i whai āhua ai, he pononga hoki koe nāku;

e Īharaira, e kore koe e wareware i ahau.

22 Ko ōu hē, murua ake e ahau, me te mea he kapua mātotoru;

ko ōu hara, me te mea he kapua;

hoki mai ki ahau;

nāku hoki koe i hoko."

23 Waiata, e ngā rangi, he mahi hoki tēnei nā Ihowā.

Hāmama, e ngā wāhi o raro rawa o te whenua.

Kia pakaru mai tā koutou waiata, e ngā maunga,

e te ngahere, e ngā rākau katoa o reira;

nō te mea kua oti a Hākopa te hoko e Ihowā,

kua whai korōria ia i a Īharaira.

24 "Ko te kupu tēnei a Ihowā, a tōu kaihoko,

nāna nei koe i whai āhua ai, nō roto mai anō i te kōpū:

"Ko Ihowā ahau, ko te kaihanga o ngā mea katoa,

nāku anake ngā rangi i hora,

nāku i takoto ai te whenua;

ko wai tōku hoa?

25 "Ko ngā tohu a te hunga kōrero teka hē ana i a ia,

ko ngā tohunga tūāhu whakahaurangitia ana e ia;

ko te hunga whakaaro nui, whakahokia ana e ia ki muri,

ko tō rātou mātauranga, whakapōauautia iho.

26 Mana pū i a ia te kupu a tāna pononga,

te whakaaro a āna karere rite rawa i a ia.

"Ko tāna kupu ki Hiruhārama, ‘Ka nohoia koe,’

ki ngā pā o Hūrā, ‘Ka hangā koutou,

māku anō e whakaara ōna wāhi kua ururuatia.’

27 Ko tāna kupu ki te rire, ‘Kia mimiti;

māku anō e whakamaroke ōu awa.’

28 Ko tāna kupu mō Hairuha, ‘He hēpara ia nāku,

ka rite anō i a ia tāku katoa i pai ai’;

māna hoki e kī ki Hiruhārama, ‘Ka hangā koe,’

ā, ki te temepara, ‘Ka whakatakotoria ōu tūranga.’ "

A kegyelem lelkének kitöltése

1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izráel, a kit én elválasztottam. 2 Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, a ki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, a kit elválasztottam! 3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. 4 És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. 5 Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izráel nevét említi.

A bálványozás hiábavalósága

6 Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten. 7 És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt. 8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanuim! Hát van-é rajtam kivül Isten? Nincs kőszál, nem tudok! 9 A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. 10 Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ! 11 Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt! 12 A kovács fejszét készít, és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pőrölylyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad. 13 Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a czirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék. 14 Czédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, a melyet az eső fölnevel. 15 Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlök és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul; 16 Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék! 17 Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem! 18 Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívök nem eszmél. 19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából útálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fa-galy előtt? 20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-é jobbkezemben?

Izráel megkegyelmezése és megváltása

21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izráel, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izráel! nem feledlek el. 22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak. 23 Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát. 24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól; 25 Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi. 26 A ki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, a ki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom! 27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet! 28 Ki Czírusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!