He Whakawātanga Papahueke ki a Īharaira
1 I te kōrerotanga a Ēparaima, tērā te tūiri;
i whakanui ake ia i a ia i roto i a Īharaira.
Engari, kei tōna hēnga i roto i a Paara, ka mate ia.
2 Nā ināianei, kua neke ake tō rātou hara,
kua hangā e rātou tā rātou hiriwa
hei whakapakoko whakarewa mā rātou,
hei whakapakoko e rite ana ki tā rātou i mātau ai,
ā, ko taua mea katoa he mahi nā ngā kaimahi:
e kōrerotia ana aua mea e rātou,
"Me kihi e ngā tāngata e mea patunga tapu ana,
ngā kūao kau."
3 Mō reira ka rite rātou ki te kapua o te ata,
ki te tōmairangi hoki e ngaro wawe atu nei,
ki te pāpapa hoki e āia atu ana e te paroro i te patunga wīti,
ā, ki te paowa hoki o te tumere.
4 "Ko Ihowā anō ia ahau, ko tōu Atua,
o te whenua mai rā anō o Īhipa;
kaua anō koe e mōhio ki tētahi atua, ko ahau anake,
kāhore atu hoki he kaiwhakaora, ko ahau anake.
5 I mōhiotia tonutia koe e ahau i te koraha,
i te whenua kāhore rawa nei he wai.
6 Ko tō rātou mākonatanga rite tonu ki te wāhi i kai ai rātou;
i mākona rātou, ā, whakakake ana ō rātou ngākau;
nā, wareware tonu iho ki ahau.
7 Nā, ko tāku ki a rātou, ka rite ki te raiona;
ka tiaki ahau i te ara ānō he reparo.
8 Ko tōku tūtakitanga ki a rātou
ka rite ki tō te pea kua tangohia nei āna kūao,
ka haea hoki e ahau te taupā o ō rātou ngākau;
ā, hei reira ka kainga rātou e ahau ki te kai a te raiona;
ka haehaea rātou e te kīrehe o te pārae.
9 "Ko tōu whakangaromanga ia, e Īharaira,
he hoariri koe ki ahau, ki tōu kaiāwhina.
10 Kei hea ināianei tōu kīngi, hei whakaora i a koe
i roto i ōu pā katoa, ōu kaiwhakawā hoki,
ērā i kī rā koe,
‘Hōmai he kīngi me ētahi rangatira ki ahau’?
11 Kua hoatu e ahau he kīngi ki a koe i ahau e riri ana,
ā, kua tangohia atu ia e ahau i ahau e āritarita ana.
12 "Ko te hē o Ēparaima, takai rawa;
ko tōna hara, rongoā rawa.
13 Ka pā ki a ia ngā mamae o te wahine e whakamamae ana;
he tamaiti whakaarokore ia.
He wā hoki tēnei kia kaua ia e whakaroa
ki te wāhi e pakaru mai ai ngā tamariki.
14 "Ka hokona rātou e ahau ki te kaha o te rēinga,
ka utua e ahau kei mate.
E te mate, kei hea ōu mate urutā?
E te urupā, kei hea tāu whakangaro?
Ka hunā atu te rīpenetā i ōku kanohi.
15 "Ahakoa whai hua ia i roto i ōna tēina,
ka puta mai te hau, he marangai,
ko te manawa o Ihowā e pā mai ana i te koraha,
ā, ka maroke tōna mātāpuna,
ka mimiti tōna manawa-whenua.
Ka pāhuatia e ia ngā taonga
o ngā oko katoa e matenuitia ana.
16 Ka whakawahā e Hamaria tōna hara;
kua whakakeke hoki ia ki tōna Atua.
Ka hinga rātou i te hoari;
ka tāia iho ā rātou tamariki, mongamonga ana,
ka haehaea hoki ā rātou wāhine e hapū ana."
Megváltás a halálból. A bűn rombolása
1 Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt. 2 Most is többítik bűneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az ő ezüstjökből, bálványokat az ő eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, a kik áldoznak, borjúkat csókolnak! 3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, a mely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje. 4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító! 5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön. 6 A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam. 7 De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton. 8 Rájok rohanok, mint a kölykétől megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket! 9 Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítőd ellen. 10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, a kik felől ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket! 11 Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban! 12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne! 13 A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből. 14 Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem. 15 Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.