Oséias 11

Te Aroha o te Atua ki Tāna Iwi Whakakeke

1 "I a Īharaira e tamariki ana i aroha ahau ki a ia i reira,

ā, karangatia ana e ahau tāku tama i Īhipa.

2 E karanga ana rātou i a rātou,

e haere kē atu ana i a rātou.

I patu whakahere rātou ki ngā Paarimi,

i tahu whakakakara anō ki ngā whakapakoko.

3 "Otiia nāku a Ēparaima i ako ki te haere;

i hikitia rātou e ahau ki runga ki ōku ringa;

heoi, kīhai rātou i mōhio e rongoā ana ahau i a rātou.

4 He taura tangata āku ki te kukume i a rātou,

he here aroha.

Ko tāku hoki ki a rātou ko tā te hunga

e tango ana i te ioka i ō rātou kauae;

i hoatu anō e ahau he kai ki mua i a rātou.

5 "E kore ia e hoki atu ki te whenua o Īhipa;

engari ko te Ahiriana hei kīngi mōna,

mō rātou kīhai i pai ki te hoki.

6 Ka hāua iho te hoari ki runga ki ōna pā,

whakamōtī ai i ōna tūtaki ā pau ake;

nā ō rātou whakaaro hoki.

7 Ā, kei te tohe tāku iwi ki te tahuri kē i ahau;

ahakoa karangatia rātou ki te mea i Runga Rawa,

kāhore tētahi o rātou e whakanui i a ia.

8 "Me pēhea koe ka hoatu whakarere ai e ahau, e Ēparaima?

Me pēhea ka tukua ai koe e ahau, e Īharaira?

Me pēhea ka meinga ai koe e ahau kia rite ki Arema?

Me pēhea ka waiho ai koe kia rite ki Tepoimi?

Kua puta kē tōku ngākau i roto i ahau,

ngiha tahi anō ōku kōnohinohitanga.

9 E kore tōku riri e mura nei e puta,

e kore ahau e hoki ki te whakangaro i a Ēparaima.

Ko te Atua hoki ahau, ehara i te tangata,

ko te Mea Tapu i waenganui i a koe;

kore anō ahau e tomo ki te pā.

10 "Ka whāia e rātou a Ihowā,

ā, ka hāmama ia ānō he raiona.

Ka hāmama hoki ia,

ā, ka haere wiri mai ngā tamariki i te hauāuru.

11 Ka rere wiri mai rātou i Īhipa ānō he manu,

i te whenua o Ahiria ānō he kūkupa;

ka whakanohoia anō hoki rātou e ahau ki ō rātou whare,"

e ai tā Ihowā.

12 Kua oti ahau te karapoti e Ēparaima ki te teka,

e te whare o Īharaira ki te tinihanga.

Engari, a Hūrā kei runga i tā te Atua tāna tikanga;

kei te Mea Tapu ia, pono tonu.

Isten buzgó könyörülete

1 Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat. 2 A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek. 3 Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket. 4 Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe. 5 Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni. 6 És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt. 7 Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta. 8 Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam! 9 Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én. 10 Az Urat fogják követni. Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől. 11 Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr! 12 Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges Szenttel.