2 Coríntios 12

Ngā Putanga me ngā Whakakitenga a te Ariki ki a Pāora

1 Ehara hoki i te pai kia whakamanamana ahau; heoi, me neke atu ahau ki ngā putanga, ki ngā whakakitenga mai a te Ariki. 2 E mātau ana ahau ki tētahi tangata i roto i a te Karaiti, ka tekau mā whā ēnei tau, i roto rānei i te tinana, kāhore ahau e mātau; i waho rānei o te tinana, kāhore ahau e mātau; ko te Atua te mātau ana; kāhakina atu ana taua tangata ki te tuatoru rā anō o ngā rangi. 3 Heoi, mātau tonu ahau ki taua tangata, i roto rānei i te tinana, i waho rānei o te tinana, kāhore ahau e mātau; ko te Atua te mātau ana; 4 kāhakina atu ana ia ki Pararaiha, ā, rongo ana i ngā mea e kore e taea te kōrero, e kore anō e tika kia kōrerotia e te tangata. 5 Ka whakamanamana ahau ki taua tangata; otiia, e kore ahau e whakamanamana ki ahau ake, engari ki ōku ngoikoretanga. 6 Ki te hiahia hoki ahau kia whakamanamana, e kore ahau e wairangi; ka kōrero tonu ahau i te mea pono. Heoi, ka waiho e ahau, kei nui atu tā tētahi e whakaaro ai ki ahau i tāna e kite nei i ahau, i tāna rānei e rongo ai ki ahau.

7 Nā, i te tino nui rawa o ngā whakakitenga mai, he mea kei kake rawa ake ahau, kua hōmai ki ahau he koikoi i te kikokiko, he anahera nā Hātana hei kuru i ahau, kia kaua ai ahau e kake rawa. 8 E toru āku īnoinga ki te Atua mō tēnei mea kia neke atu i ahau. 9 Ā, kua mea mai ia ki ahau, "E ranea ana tōku atawhai hei mea mōu; mana tonu hoki tōku kaha i runga i te ngoikore." Nā, pai rawa atu ki ahau te whakamanamana ki ōku ngoikore, kia ai ai te kaha o te Karaiti hei taupoki mōku. 10 Mō reira āhuareka tonu ahau ki ngā ngoikoretanga, ki ngā tūkinotanga, ki ngā aituā, ki ngā whakatoinga, ki ngā rarunga, mō te Karaiti; i ahau hoki e ngoikore ana ko reira ahau kaha ai.

Te Māharahara o Pāora ki te Hunga Koriniti

11 Nā, kua wairangi ahau! He kaha nō tā koutou ki ahau. I tika kē hoki mā koutou ahau e whakapai; kāhore hoki ahau i hoki iho i ngā tino āpōtoro i te aha, i te aha, ahakoa rā he kāhore noa iho ahau nei. 12 He pono i mahia i roto i a koutou ngā tohu o te āpōtoro, pau rawa anō hoki te manawanui, i runga i ngā tohu, i ngā mea whakamīharo, i ngā merekara. 13 He aha koia te mea i iti iho ai koutou i ērā atu hāhi, ko tēnei anake pea, ko tōku korenga e taimaha ki a koutou? Whakarērea noatia iho tēnei hē ōku.

14 Nā, ko te tuatoru tēnei o ngā wā ka takatū nei ahau ki te haere atu ki a koutou. E kore anō koutou e pēhia e ahau ki tētahi mea māku; ehara hoki i te mea ko tā koutou tāku e rapu nei, engari ko koutou. Nā, ehara mā ngā tamariki te whakapūranga taonga mā ngā mātua, engari mā ngā mātua mā ngā tamariki. 15 Nā, ka tino pai ahau ki te whakapau i āku, kia whakapaua hoki ahau i te meatanga mō ō koutou wairua. Mehemea i hira ake tōku, aroha ki a koutou, e hoki iho rānei te aroha mōku?

16 Heoi rā, kīhai ahau i whakataimaha i a koutou; engari i tōku korokē, hopukina ana koutou e ahau ki te tinihanga. 17 I meinga rānei e ahau tētahi o te hunga i tonoa atu e ahau ki a koutou hei whakapati i ā koutou taonga mōku? 18 I whakahaua atu e ahau a Taituha, i tonoa atu hoki tētahi teina hei hoa mōna. I whakapati rānei a Taituha i ā koutou taonga mōna? He teka ianei i runga i te wairua kotahi tā māua haere? He teka rānei i haere tahi māua ko aua tapuwae rā anō?

19 Tēnei koutou te mahara nei i ēnei wā katoa he whakatikatika mō mātou tā mātou ki a koutou. I te aroaro o te Atua e kōrero ana mātou i roto i a te Karaiti. Otiia, ko ēnei mea katoa, e ōku hoa aroha, hei pai mō koutou, hei hanga mō te whare. 20 E wehi ana hoki ahau, kei rokohanga atu koutou e ahau, ina tae atu, kāhore e rite ki tāku e pai nei, kei kitea hoki ahau e koutou, kāhore e rite ki tā koutou e pai ai. Kei rokohanga atu he whawhai, he hae, he riri, he totohe, he ngautuarā, he kōmuhumuhu, he whakaputa, he tutū; 21 kei whakaititia ahau e tōku Atua i ō koutou aroaro, ina tae atu anō ahau, ā, kei tokomaha hoki e tangihia e ahau o te hunga i hara i mua, ā, kāhore anō i rīpenetā mō te poke, mō te moepuku, mō te hiahia taikaha, i mahia nei e rātou.

Pál nagy isteni kijelentéseiről, nagy megerősíttetéséről beszél

1 A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire. 2 Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. 3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja), 4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie. 5 Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem. 6 Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem. 7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. 8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; 9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. 10 Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Pál emlékeztet tiszta szeretetére

11 Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok. 12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is. 13 Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot! 14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15 Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem. 16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket. 17 Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é titeket? 18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é? 19 Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért. 20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek; 21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, a kik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.