Êxodo 15

Te Waiata a Mohi

1 Kātahi ka waiata a Mohi rātou ko ngā tama a Īharaira i tēnei waiata ki a Ihowā, ā, ka whakahua, ka mea:

"Ka waiata ahau ki a Ihowā,

he hira noa atu hoki tōna korōria;

ko te hōiho rāua ko tōna kaieke,

kua pangā e ia ki te moana.

2 Ko Ihowā tōku kaha, tāku waiata,

ko ia anō hoki hei whakaora mōku;

ko tōku Atua tēnei, ā, māku ia e whakakorōria;

ko te Atua o tōku pāpā, ā, māku ia e whakanui.

3 He tangata whawhai a Ihowā;

ko Ihowā tōna ingoa.

4 Ko ngā hāriata a Parao, me tāna ope,

kua makā e ia ki te moana;

ko āna rangatira whiriwhiri

toremi iho ki te Moana Whero.

5 Taupokina iho rātou e ngā wai hōhonu;

totohu ana rātou ki te rire, ānō he kāmaka.

6 "Ka whai korōria tōu ringa matau, e Ihowā,

mō te kaha;

nā tōu ringa, e Ihowā

i mongamonga ai te hoa whawhai.

7 Nā te nui o tōu kaha ka turakina e koe

te hunga i whakatika mai rā ki a koe.

Te whakaputanga o tōu riri, pau katoa rātou,

me he tumutumu otaota.

8 Nā te hau hoki o tōu ihu i haupū ai ngā wai;

i tū ake ngā roma, ānō he pūranga,

ā, whakatotoka ana te rire i te takere o te moana.

9 "I mea te hoariri, ‘Ka whai atu ahau, ka hopu,

ka tuwha i ngā taonga, ka nā tōku ngākau i a rātou;

ka unuhia tāku hoari, mā tōku ringa rātou e huna.’

10 I pupuhi atu koe ki tāu hau,

taupokina iho rātou e te moana;

totohu iho rātou, ānō he matā,

i ngā wai nui.

11 "Ko wai o ngā atua hei rite mōu, e Ihowā?

Ko wai hei rite mōu, e whakamoemititia nei mō te tapu,

e wehingia nei, e whakapaingia nei,

e mahi nei i ngā mea whakamīharo?

12 I totoro atu tōu ringa matau,

horomia ana rātou e te whenua.

13 "Nā tōu atawhai i ārahina mai ai e koe

te iwi kua hokona nei e koe;

nā tōu kaha i aratakina ai rātou e koe

ki tōu nohoanga tapu.

14 Ka rongo ngā iwi, ka tūiri;

mau tonu te matapōuri ki ngā tāngata o Pirihitia.

15 Nō reira i ohorere ai ngā rangatira o Ēroma;

ko ngā tāngata nunui o Moapa,

mau tonu te wiri ki a rātou;

memeha noa ngā tāngata katoa o Kanaana.

16 Tau ana ki a rātou te tūiri me te wehi;

mā te nui o tōu ringa

e tū tonu ai rātou, ānō he kōhatu,

kia pahemo rā anō tāu iwi, e Ihowā,

kia pahemo rā anō tēnei iwi kua hokona nei e koe.

17 Māu rātou e kawe atu, e whakatupu ki te maunga,

ki tōu kāinga ō mua iho, ki te wāhi, e Ihowā,

i hangā e koe hei nohoanga mōu,

ki te wāhi tapu, e te Ariki, i whakapūmautia e ōu ringa.

18 Hei kīngi a Ihowā ake ake."

19 I haere hoki ngā hōiho a Parao, me ana hāriata, me āna hōia eke hōiho ki te moana, ā, nā Ihowā i whakahoki ngā wai o te moana ki runga ki a rātou; tēnā ko ngā tama a Īharaira, i haere rā te wāhi maroke, i waenga moana.

Te Waiata a Miriama

20 Ā, ka tango a Miriama poropiti, tuahine o Ārona, i te timipera ki tōna ringa; ā, haere atu ana ngā wāhine katoa i muri i a ia me ngā timipera, me te kanikani anō rātou. 21 Ā, i whakahokia e Miriama tā rātou:

"Waiata ki a Ihowā,

he hira noa atu hoki tōna korōria;

nāna hoki te hōiho rāua ko tōna kaieke

i whiu ki te moana."

Ngā Wai Kawa

22 Ā, ārahina atu ana e Mohi a Īharaira i te Moana Whero, ā, ka haere rātou ki te koraha o Huri, ā, e toru ngā rā i haere ai rātou i te koraha, ā, kīhai i kitea he wai. 23 Nā, ka tae rātou ki Mara, kīhai hoki i āhei te inu i ngā wai o Mara; he kawa hoki. Nā reira i huaina ai tōna ingoa ko Mara. 24 Nā, ka amuamu te iwi ki a Mohi, ka mea, "Ko te aha hei inu mā mātou?"

25 Nā, ka karanga ia ki a Ihowā; ā, ka whakakitea mai he rākau e Ihowā ki a ia, ā, pangā ana e ia ki ngā wai, nā, ka reka ngā wai.

I hōmai e ia he ture ki a rātou i reira, me tētahi ritenga; i whakamātauria rātou e ia ki reira. 26 I mea hoki ia, "Ki te rongo mārie koe ki te reo o Ihowā, o tōu Atua, ā, ka mahi i te mea tika ki tāna titiro, ā, ka whai taringa ki āna whakahau, ka pupuri hoki i āna tikanga katoa, e kore rawa tētahi o aua mate i whakapāngia ki ngā Īhipiana e ahau, e whakapāngia atu e ahau ki a koe. Ko Ihowā hoki ahau e whakaora nei i a koe."

27 Nā, ka tae rātou ki Erimi, kotahi tekau mā rua nei ngā puna wai i reira, me ngā nīkau e whitu tekau; ā, ka noho rātou ki reira, ki te taha o ngā wai.

Mózes dicsérő éneke

1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett. 2 Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. 3 Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova. 4 A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe. 5 Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe. 6 Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör. 7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót. 8 Orrod lehelletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. 9 Az ellenség monda: Űzöm, utólérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom. 10 Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. 11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő? 12 Kinyújtottad jobbkezedet, és elnyelé őket a föld. 13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre. 14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el. 15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága. 16 Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed. 17 Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyűl magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe. 18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké. 19 Mert bémenének a Faraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájok a tenger vizét; Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén. 20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utánna mind az asszonyok dobokkal és tánczolva. 21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.

A keserű víz megédesíttetik

22 Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet. 23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának. 24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk? 25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt és ott megkísérté. 26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, a mi kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, a melyeket Égyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód. 27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.