Êxodo 4

Tā Te Atua Whakaruhi Tohu Mīharo i a Mohi

1 Ā, ka whakahoki a Mohi, ka mea, "Nā, e kore rātou e whakapono ki ahau, e kore hoki e whakarongo ki tōku reo; e mea hoki rātou, ‘Kāhore a Ihowā i puta mai ki a koe.’ "

2 Ā, ka mea a Ihowā ki a ia, "He aha tēnā i tōu ringa?"

Ā, ka mea ia, "He tokotoko."

3 Nā, ka mea ia, "Makā atu ki te whenua." Nā, makā ana e ia ki te whenua, nā, he nākahi! Ko te tino rerenga o Mohi i tōna aroaro. 4 Ka mea anō a Ihowā ki a Mohi, "Totoro atu tōu ringa, hopukia i te hiku" – ko te toronga atu o tōna ringaringa, hopukina iho, nā, kua tokotoko anō ki tōna ringa – 5 "kia whakapono ai rātou kua puta ki a koe a Ihowā, te Atua o ō rātou mātua, te Atua o Āperahama, te Atua o Īhaka, te Atua o Hākopa."

6 I mea anō a Ihowā ki a ia, "Tēnā, kuhua tōu ringa ki tōu uma." Ā, kuhua ana e ia tōna ringa ki tōna uma; te unuhanga anō, nā, kua repera tōna ringa, kua rite ki te hukarere.

7 I mea anō ia, "Whakahokia anō tōu ringa ki tōu uma" – ā, whakahokia ana anō e ia tōna ringa ki tōna uma; ā, nō te unuhanga i tōna uma, nā, kua hoki, kua rite ki tōna kiri anō – 8 "Ā, ki te kore rātou e whakapono ki a koe, ki te kore e whakarongo ki te reo o te tohu tuatahi, nā, ka whakapono rātou ki te reo o tō muri tohu. 9 Ā, ki te kore anō rātou e whakapono ki ēnei tohu e rua, ki te kore e whakarongo ki tōu reo, utuhia e koe ki te wai o te awa, ka riringi ki te oneone maroke; ā, ko te wai e utuhia e koe i te awa, hei toto ki runga ki te whenua maroke."

10 Nā, ka kī a Mohi ki a Ihowā, "E tōku Ariki, ehara ahau i te pūkōrero, i mua, i muri rānei i tāu kōrerotanga ki tāu pononga; he reo ngoikore hoki tōku, he arero paremo."

11 Nā, ka mea a Ihowā ki a ia, "Nā wai i hanga te māngai o te tangata? Nā wai hoki i mea kia wahangū, kia turi, kia titiro rānei, kia matapō rānei? Ehara koia i ahau, i a Ihowā? 12 Nā, haere, ā, hei tōu waha ahau, ako ai i a koe ki tāu e kōrero ai."

13 Nā, ka mea ia, "E tōku Ariki, māu rā e unga tāu e unga ai."

14 Nā, ka mura te riri a Ihowā ki a Mohi; ka mea ia, "Ehara ianei a Ārona Rīwaiti i te tuakana nōu? E mātau ana ahau he pūkōrero ia. Ina hoki, nā, e haere mai nei ia ki te whakatau i a koe; ā, ka kite i a koe, ka koa tōna ngākau. 15 Ā, māu e kōrero ki a ia, e hoatu ngā kupu ki tōna waha; ā, hei tōu māngai ahau, hei tōna māngai hoki, whakaako ai i a kōrua ki tā kōrua e mea ai. 16 Ā, ko ia hei kaikōrero māu ki te iwi; ā, ko ia, inā, ka ai ia hei māngai mōu, ko koe hoki hei Atua ki a ia. 17 Maua atu anō tēnei tokotoko i tōu ringa, e mea ai koe i ngā tohu."

Ka Hoki mai a Mohi ki Īhipa

18 Nā, haere ana a Mohi, hoki ana ki a Ietoro, ki tōna hungawai, ā, ka mea ki a ia, "Tukua ahau kia haere, kia hoki ki ōku tuākana i Īhipa, kia kite kei te ora anō rānei rātou."

Ā, ka mea a Ietoro ki a Mohi, "Haere i runga i te pai."

19 I mea anō a Ihowā ki a Mohi i Miriana, "Haere, e hoki ki Īhipa; kua mate katoa hoki ngā tāngata i whai i a koe kia patua." 20 Nā, ka mau a Mohi ki tāna wahine rātou ko āna tama, ā, whakanohoia ana ki runga ki te kāihe, ā, hoki ana ki te whenua o Īhipa; i tango anō a Mohi i te tokotoko a te Atua ki tōna ringa.

21 I mea anō a Ihowā ki a Mohi, "E haere koe, e hoki ki Īhipa, kia mahara kia meatia ki te aroaro o Parao ēnā merekara katoa kua hoatu nā e ahau ki tōu ringa. Otiia, māku e whakapakeke tōna ngākau, kia kore ai ia e tuku i te iwi. 22 Ā, ka mea koe ki a Parao, ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā: Ko Īharaira tāku tama, tāku mātāmua. 23 Ko tāku kupu anō tēnei ki a koe, "Tukua tāku tama kia mahi ki ahau." Ā, ki te kore koe e rongo ki te tuku i a ia, nā, ka patua e ahau tāu tama, tāu mātāmua.’ "

24 Ā, i a rātou i te whare tira i te ara, nā, pono pū a Ihowā ki a ia, ā, ka whai i a ia kia whakamatea. 25 Ā, ka tango a Hipora i tētahi kōhatu koi, ā, kotia iho te kiri matamata o tāna tama, nā, whakapākia ana e ia ki ōna waewae, ka mea, "He tāne toto koe ki ahau." 26 Heoi, ka tuku atu ia i a ia. I reira anō ka mea te wahine, "He tāne toto koe; mō te kotinga hoki."

27 Nā, ka mea a Ihowā ki a Ārona, "Haere ki te koraha, ki te whakatau i a Mohi." Ā, haere ana ia, ā, ka tūtaki ki a ia ki te maunga o te Atua, ka kihi i a ia. 28 Ā, kōrerotia ana e Mohi ki a Ārona ngā kupu katoa a Ihowā i unga nei i a ia, me ngā tohu katoa i ako ai ia ki a ia.

29 Nā, haere ana a Mohi rāua ko Ārona, ā, whakaminea ana ngā kaumātua katoa o ngā tama a Īharaira. 30 Nā, kōrerotia ana e Ārona ngā kupu katoa i kōrero ai a Ihowā ki a Mohi, mahia ana hoki e ia ngā tohu i te tirohanga a te iwi. 31 Ā, whakapono tonu te iwi; ā, ka rongo rātou kua tae mai a Ihowā ki ngā tama a Īharaira, kua titiro ki tō rātou whakawhiunga, ka tuohu rātou, ka koropiko.

Mózes csudatévő erővel ruháztatik fel

1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr. 2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző. 3 Vesd azt – úgymond – a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle. 4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében. 5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. 6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó. 7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste. 8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának. 9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon. 10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. 11 Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? 12 Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell. 13 Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz. 14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és ímé ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében. 15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek. 16 És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt. 17 Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.

Mózes visszatér Égyiptomba

18 És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel. 19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala. 20 És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes. 21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet. 22 Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel. 23 Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat. 24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni. 25 De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem! 26 És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért. 27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt. 28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala. 29 És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izráel fiainak minden véneit. 30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt. 31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.