Êxodo 10

Ngā Māwhitiwhiti

1 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Haere ki a Parao; kua whakapakeke hoki ahau i tōna ngākau, i te ngākau hoki o ōna tāngata, kia whakakite ai ahau i ēnei tohu āku ki tōna aroaro, 2 kia kōrero ai hoki koe ki ngā taringa o tāu tama, o te tama hoki a tāu tama, i tāku i mahi ai ki Īhipa, i āku tohu hoki i meatia e ahau i roto i a rātou – kia mōhio ai koutou ko Ihowā ahau."

3 Ā, haere ana a Mohi rāua ko Ārona ki a Parao, mea ana ki a ia, "Ko te kupu tēnei a Ihowā, a te Atua o ngā Hiperu, ‘Kia pēhea te roa ōu kāhore nei e ngohengohe ki tōku aroaro? Tukua tāku iwi kia haere, kia mahi ki ahau. 4 Ko tēnei, ka kore koe e rongo ki te tuku i tāku iwi, nanā, āpōpō ahau kawe mai ai i te māwhitiwhiti ki tōu rohe. 5 Ā, e kapi i a rātou te mata o te whenua, e kore anō e āhei te kite i te whenua; ā, e kai rātou i ngā toenga i mahue, i toe mā koutou i te whatu, e kai hoki rātou i ngā rākau katoa e tupu ana mā koutou i te māra. 6 Ā, e kī i a rātou ōu whare, me ngā whare o ōu tāngata katoa, me ngā whare o ngā Īhipiana katoa; he mea kīhai nei i kitea e ōu mātua, e ngā mātua rānei o ōu mātua, o te rā iho anō i noho ai rātou ki te whenua ā moroki noa nei.’ " Ā, tahuri ana ia, haere atu ana i a Parao.

7 Ā, ka mea ngā tāngata a Parao ki a ia, "Kia pēhea te roa o tēnei tangata ka waiho nei hei rore ki a tātou? Tukua ngā tāngata ki te mahi ki a Ihowā, ki tō rātou Atua. Kīanō koe i mōhio noa kua ngaro a Īhipa?"

8 Nā, ka whakahokia a Mohi rāua ko Ārona ki a Parao; ā, ka mea ia ki a rāua, "Haere, e mahi ki a Ihowā ki tō koutou Atua; ko wai mā oti e haere?"

9 Ā, ka mea a Mohi, "E haere rā mātou me ā mātou taitamariki, me ō mātou koroheke, me ā mātou tama, me ā mātou tamāhine, e haere me ā mātou hipi, me ā mātou kau; he hākari hoki tā mātou ki a Ihowā."

10 Nā, ka mea ia ki a rāua, "Kia pēnā te noho o Ihowā ki a koutou, me ahau ka tuku nei i a koutou me ā koutou pōtiki. Mā koutou e titiro; he kino hoki kei mua i a koutou. 11 Kāhore rā hoki! Haere e ngā tāne, e mahi ki a Ihowā; ko tā koutou hoki tēnā i whai nā." Ā, peia ana rāua i te aroaro o Parao.

12 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Totoro atu tōu ringaringa ki te whenua o Īhipa mō te māwhitiwhiti kia puta ki te whenua o Īhipa, ki te kai i ngā otaota katoa o te whenua, i ngā mea katoa i toe i te whatu."

13 Nā, ka toro atu te tokotoko a Mohi ki runga i te whenua o Īhipa, ā, kua puta he hau i a Ihowā, he marangai, ki te whenua, ā, pau katoa taua rangi, pau katoa taua pō; ā, huaki ake te ata, nā, kua kawea mai ngā māwhitiwhiti e te marangai. 14 Ā, puta ake ana te māwhitiwhiti ki te whenua katoa o Īhipa, ā, tau iho ki ngā rohe katoa o Īhipa, he nanakia rawa; kāhore he māwhitiwhiti ō mua atu hei rite mō ēnei, e kore anō hoki e rite ā muri ake nei. 15 Ngaro ana hoki i a rātou te mata o te whenua katoa, pōuri ana te whenua; ā, kainga ake e rātou ngā otaota katoa o te whenua, me ngā hua katoa o ngā rākau i toe i te whatu. Kīhai i mahue tētahi tupu o ngā rākau, o ngā otaota rānei o te māra, i te whenua katoa o Īhipa.

16 Nā, ka hohoro a Parao te karanga ki a Mohi rāua ko Ārona ka mea, "Kua hara ahau ki a Ihowā, ki tō koutou Atua, ki a kōrua hoki. 17 Nā, whakarērea tōku hara, heoi rawa anō ko tō tēnei tāima, ā, īnoi ki a Ihowā, ki tō koutou Atua, kia tangohia atu e ia ko tēnei mate anake i ahau."

18 Ā, mawehe ana ia i a Parao, īnoi ana ki a Ihowā. 19 Nā, whakatakā ana e Ihowā he hauāuru nui rawa, nāna i kāhaki atu ngā māwhitiwhiti, i whiu ki te Moana Whero; kīhai i toe tētahi māwhitiwhiti i ngā rohe katoa o Īhipa. 20 Otiia whakapakeke ana a Ihowā i te ngākau o Parao, ā, kīhai ia i tuku i ngā tama a Īharaira.

He Pōuri Kerekere

21 Ā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Totoro ake tōu ringaringa ki te rangi, kia whai pōuri ai ki te whenua o Īhipa, he pōuri e hakiri mai ana ki te ringa." 22 Nā, ka toro atu te ringa o Mohi ki te rangi, ā, kua pōuri kerekere i te whenua katoa o Īhipa, e toru ngā rā. 23 Kāhore tētahi i kite i tētahi, kīhai anō hoki i whakatika atu tētahi i tōna wāhi i ngā rā e toru. Tēnā ko ngā tama a Īharaira, mārama ana ō rātou nā nohoanga.

24 Nā, ka karanga a Parao ki a Mohi, ka mea, "Haere, e mahi ki a Ihowā, otiia me waiho ā koutou hipi me ā koutou kau. Ko ā koutou tamariki nonohi hoki me haere tahi i a koutou."

25 Ā, ka mea a Mohi, "Me hōmai anō e koe ki a mātou he patunga tapu, he tahunga tinana, hei mahinga mā mātou ki a Ihowā, ki tō mātou Atua. 26 Me haere anō ā mātou kararehe i a mātou; e kore tētahi maikuku e mahue. Ka tangohia hoki e mātou ētahi o ēnā hei mahinga ki a Ihowā, ki tō mātou Atua; e kore hoki mātou e mōhio ki tā mātou e mahi ai ki a Ihowā, kia tae rā anō ki reira."

27 Otiia whakapakeketia ana e Ihowā te ngākau o Parao, ā, kīhai ia i pai ki te tuku i a rātou. 28 Nā, ka mea a Parao ki a ia, "Mawehe atu i ahau, kia tūpato kei kite koe i tōku kanohi ā muri ake nei; ko te rā hoki e kite ai koe i tōku kanohi, ka mate koe."

29 Anō rā ko Mohi, "Ka tika tāu kōrero, heoi anō tāku kitenga i tōu kanohi ki muri ake nei."

Nyolczadik csapás: sáskák

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az ő szívét és az ő szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök. 2 És azért, hogy elbeszéljed azt a te fiadnak és fiad fiának hallatára, a mit Égyiptomban cselekedtem, és jeleimet, a melyeket rajtok tettem, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 3 És beméne Mózes és Áron a Faraóhoz és mondának néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Meddig nem akarod még magadat megalázni én előttem? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 4 Mert ha te nem akarod az én népemet elbocsátani, ímé én holnap sáskát hozok a te határodra. 5 És elborítja a földnek színét, úgy hogy nem lesz látható a föld, és megemészti a megmenekedett maradékot, a mi megmaradt néktek a jégeső után, és megemészt minden fát, mely néktek sarjadzik a mezőn. 6 És betöltik a te házaidat, és minden szolgáidnak házát és minden Égyiptombelinek házát, a mit nem láttak a te atyáid, sem a te atyáid atyjai, a mióta e földön vannak mind e mai napig. És megfordula s kiméne a Faraó elől. 7 A Faraó szolgái pedig mondának őnéki: Meddig lesz még ez mi nékünk romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak az ő Istenöknek. Még sem veszed-é eszedbe, hogy elvész Égyiptom? 8 És visszahozák Mózest és Áront a Faraóhoz s monda ez nékik: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak a ti Istenteknek. Kik s kik azok, a kik elmennek? 9 Mózes pedig monda: A mi gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, a mi fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és barmainkkal megyünk, mert az Úrnak innepet kell szentelnünk. 10 Monda azért nékik: Úgy legyen veletek az Úr, a mint elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek. 11 Nem úgy! menjetek el ti férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti is ezt kívántátok. És elűzék őket a Faraó színe elől. 12 És monda az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet Égyiptom földére a sáskáért, hogy jőjjön fel Égyiptom földére és emészsze meg a földnek minden fűvét; mindazt a mit a jégeső meghagyott. 13 Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét Égyiptom földére, és az Úr egész nap és egész éjjel keleti szelet támaszta a földre. Mire reggel lőn, a keleti szél felhozá a sáskát. 14 És feljöve a sáska egész Égyiptom földére s nagy sokasággal szálla le Égyiptom egész határára. Annak előtte sem volt olyan sáska s ezután sem lesz olyan. 15 És elborítá az egész föld színét, és a föld elsötétedék, és megemészté a földnek minden fűvét és a fának minden gyümölcsét, a mit a jégeső meghagyott vala, és semmi zöld sem marada a fán, sem a mezőnek fűvén egész Égyiptom földén. 16 Akkor a Faraó siete hívatni Mózest és Áront és monda: Vétkeztem az Úr ellen, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek. 17 Most annakokáért bocsásd meg csak ez egyszer az én vétkemet és imádkozzatok az Úrhoz a ti Istentekhez, hogy csak ezt a halált fordítsa el én tőlem. 18 És kiméne a Faraó elől és imádkozék az Úrhoz. 19 És fordíta az Úr igen erős nyugoti szelet, és felkapá a sáskát és veté azokat a veres tengerbe; egy sáska sem marada egész Égyiptom határán. 20 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem bocsátá el az Izráel fiait.

Kilenczedik csapás: setétség

21 És monda az Úr Mózesnek: Nyujtsd ki a te kezedet az ég felé, hogy legyen setétség Égyiptom földén és pedig tapintható setétség. 22 És kinyujtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű setétség egész Égyiptom földén három napig. 23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig; de Izráel minden fiának világosság vala az ő lakhelyében. 24 Akkor hívatá a Faraó Mózest és monda: Menjetek el, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és barmaitok maradjanak; gyermekeitek is elmehetnek véletek. 25 Mózes pedig monda: Sőt inkább néked kell kezünkbe adnod véres áldozatra és égő-áldozatra valókat, hogy megáldozzuk a mi Urunknak Istenünknek. 26 És velünk jőnek a mi barmaink is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi Urunknak Istenünknek; magunk sem tudjuk, mivel szolgálunk az Úrnak, míg oda nem jutunk. 27 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem akará őket elbocsátani. 28 És monda néki a Faraó: Menj el előlem; vigyázz magadra, hogy többé az én orczámat ne lásd; mert a mely napon az én orczámat látod, meghalsz. 29 Mózes pedig monda: Helyesen szólál. Nem látom többé a te orczádat.