Êxodo 9

Te Mate o ngā Kararehe

1 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Haere ki a Parao, mea atu ki a ia, ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā, a te Atua o ngā Hiperu: "Tukua tāku iwi kia haere ki te mahi ki ahau." 2 Ki te kore hoki koe e rongo ki te tuku, ki te pupuri tonu i a rātou; 3 nanā, ka pā te ringa o Ihowā ki āu kararehe i te pārae: ki ngā hōiho, ki ngā kāihe, ki ngā kāmera, ki ngā kau, ki ngā hipi; ka pā he mate kino rawa. 4 Ā, e wehewehe a Ihowā i ngā kararehe a Īharaira, i ngā kararehe a Īhipa; e kore e mate tētahi o ngā mea katoa a ngā tama a Īharaira.’ "

5 I whakaritea anō e Ihowā he tāima, i mea ia, "Ko āpōpō a Ihowā mea ai i tēnei mea ki te whenua." 6 I te aonga ake ka meatia taua mea e Ihowā; ā mate iho ngā kararehe katoa o Īhipa; ko ngā kararehe ia a ngā tama a Īharaira, kīhai i mate tētahi. 7 Nā, ka tonoa he kaititiro e Parao, nā, kāhore i mate kia kotahi o ngā kararehe a ngā tama a Īharaira. Ā, ka whakapakeketia te ngākau o Parao, kīhai hoki ia i tuku i te iwi.

He Whēwhē

8 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi rāua ko Ārona, "Aohia mai ētahi pungarehu mā kōrua i te oumu, kia kī ngā ringa, ā, mā Mohi e ruke whaka te rangi i te tirohanga a Parao. 9 Ā, ka whakapuehu ririki ki te whenua katoa o Īhipa, ā, ka meinga hei whēwhē pukupuku e tupu ana ki te tangata, ki te kararehe i te whenua katoa o Īhipa."

10 Nā, ka aohia e rāua he pungarehu i te oumu, ā, tū ana ki te aroaro o Parao; ā, ka rukea e Mohi whaka te rangi, nā, he whēwhē pukupuku e tupu ana ki te tangata, ki te kararehe. 11 Ā, kīhai ngā tohunga i āhei te tū ki te aroaro o Mohi i ngā whēwhē; kei ngā tohunga hoki te whēwhē, kei ngā Īhipiana katoa anō hoki. 12 Nā, ka whakapakeke a Ihowā i te ngākau o Parao, ā, kīhai ia i rongo ki a rāua; ko tā Ihowā hoki i kī ai ki a Mohi.

He Whatu

13 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Maranga wawe i te ata, ka tū ki te aroaro o Parao, ka mea ki a ia, ‘E pēnei mai ana a Ihowā, te Atua o ngā Hiperu: Tukua tāku iwi kia haere ki te mahi ki ahau. 14 Ko ā tēnei tāima hoki ka tukua atu e ahau āku whiu katoa ki tōu ngākau, ki ōu tāngata hoki, rātou ko tōu iwi; kia mōhio ai koe kāhore tētahi e rite ana ki ahau i te whenua katoa. 15 Ko ākuanei hoki tākiritia ai tōku ringa, ā, ka patu ahau i a koe, i tōu iwi hoki, ki te mate urutā; ā, ka ngaro atu koe i te whenua. 16 Otiia mō konei pū ahau i whakaara ai i a koe, kia ai koe hei whakakitenga mō tōku kaha; kia kōrerotia ai hoki tōku ingoa ki te ao katoa. 17 E whakakake tonu ana anō koe ki tāku iwi, tē tuku ai i a rātou? 18 Nanā, kia pēnei āpōpō, ka uaina e ahau he whatu, he mea nanakia rawa, kāhore he pēnā i Īhipa o te pito nohoanga iho anō ā mohoa noa nei. 19 Nā, ungā atu, huihuia āu kararehe, me āu mea katoa i te pārae; ko ngā tāngata katoa me ngā kararehe e rokohanga ki te pārae, ā, kīhai i huihuia ki te whare, ina, ka rere iho te whatu ki runga ki a rātou, ā, ka mate.’ "

20 Ko te tangata a Parao i wehi i te kupu a Ihowā, i meatia e ia ōna tāngata me āna kararehe kia rere ki ngā whare. 21 Ko te tangata ia kīhai i anga tōna ngākau ki te kupu a Ihowā, i waiho atu e ia āna tāngata me āna kararehe i te pārae.

22 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Totoro atu tōu ringa ki te rangi, kia puta ai he whatu ki te whenua katoa o Īhipa, ki te tangata, ki te kararehe, ki ngā mea tupu katoa o te māra, i te whenua katoa o Īhipa." 23 Nā, ka toro atu te tokotoko a Mohi whaka te rangi; ko te tino tukunga mai a Ihowā i ngā whatitiri, i te whatu; ā, rere ana te ahi ki runga i te whenua; ā, uaina iho ana e Ihowā te whatu ki te whenua o Īhipa. 24 Nā, he whatu tēnā, he ahi hoki e whakauru ana ki roto ki te whatu, he nanakia rawa, kāhore ōna rite i te whenua katoa o Īhipa, o te tīmatanga iho anō o taua iwi. 25 Nā, i patua iho e te whatu, i te whenua katoa o Īhipa, ngā mea katoa i te pārae, te tangata, te kararehe; i patu anō te whatu i ngā otaota katoa o te māra, i whatiwhati hoki i ngā rākau katoa o te māra. 26 Ko te whenua ia o Kohena, i ngā tama a Īharaira, kāhore he whatu.

27 Nā, ka tono tangata a Parao hei karanga i a Mohi rāua ko Ārona, ā, ka mea ia ki a rāua, "Kua hara ahau i tēnei wā; he tika a Ihowā, tēnā ko ahau, mātou tahi ko tōku iwi, he kino. 28 Īnoi ki a Ihowā; kua iro nā hoki i ēnei whatitiri nunui me ngā whatu; ā, ka tuku ahau i a koutou, ā, heoi anō tō koutou nohoanga."

29 Nā, ka mea a Mohi ki a ia, "Kia puta atu ahau ki waho i te pā, ka whakatuwhera atu ahau i ōku ringa ki a Ihowā; ā, e mutu ngā whatitiri, ā, ka kore noa iho te whatu; kia mōhio ai koe nō Ihowā te whenua. 30 Ko koe ia, me āu tāngata, e mōhio ana ahau kāhore anō koutou i wehi noa i a Ihowā, i te Atua."

31 (I patua te kōrari, me te pārei; kua pupuku hoki te pārei, kua pua hoki te kōrari. 32 Ko te wīti ia me te rai kīhai i patua; kāhore hoki ēnā i tupu noa.)

33 Nā, ka mawehe atu a Mohi i a Parao ki waho i te pā, ā, ka whakatuwhera i ōna ringa ki a Ihowā; ā mutu iho ngā whatitiri me te whatu, kīhai hoki te ua i ringihia ki te whenua. 34 Ā, nō te kitenga a Parao kua mutu te ua, te whatu, me ngā whatitiri, ka hara anō ia, ka whakapakeke i tōna ngākau, rātou tahi ko ōna tāngata. 35 Heoi, whakapakeketia ana te ngākau o Parao, kīhai hoki ia i tuku i ngā tama a Īharaira; ko tā Ihowā hoki i kōrero ai ki a Mohi.

Ötödik csapás: dögvész

1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem: 2 Mert ha nem akarod elbocsátani és tovább is tartóztatod őket: 3 Ímé az Úr keze lészen a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál. 4 De különbséget tesz az Úr az Izráel barmai között és Égyiptom barmai között, és mindabból, a mi Izráel fiaié, egy sem vész el. 5 Időt is hagya az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön. 6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Égyiptomnak minden barma, de az Izráel fiainak barma közül egy sem hullott el. 7 El is külde a Faraó, és ímé egy sem hullt vala el az Izráeliták barma közül: de a Faraó szíve kemény maradt, és nem bocsátá el a népet.

Hatodik csapás: hólyagos fekély (fekete himlő)

8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemenczehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a Faraó szeme láttára. 9 Hogy porrá legyen Égyiptomnak egész földén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Égyiptomnak egész földén. 10 Vevének azért kemenczehamut és a Faraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély. 11 És az írástudók nem állhatnak vala Mózes előtt a fekély miatt; mert fekély vala az írástudókon s mind az Égyiptombelieken. 12 De az Úr megkeményíté a Faraó szívét, és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala az Úr Mózesnek.

Hetedik csapás: jégeső

13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a Faraó eleibe és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 14 Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs én hozzám hasonló az egész földön. 15 Mert ha most kinyujtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről. 16 Ámde azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket: 18 Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, a melyhez hasonló nem volt Égyiptomban az napságtól fogva hogy fundáltatott, mind ez ideig. 19 Most annakokáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, a mely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, – jégeső szakad arra, és meghal. 20 A ki a Faraó szolgái közűl az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá. 21 A ki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá. 22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Égyiptom egész földén az emberre, baromra és a mező minden fűvére, Égyiptom földén. 23 Kinyujtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Égyiptom földére. 24 És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Égyiptom földén, mióta nép lakja. 25 És elveré a jégeső egész Égyiptom földén mindazt, a mi a mezőn vala, embertől baromig; a mező minden fűvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá. 26 Csak a Gósen földén, hol Izráel fiai valának, nem volt jégeső. 27 A Faraó pedig elkülde és hívatá Mózest és Áront, és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk. 28 Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább. 29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld. 30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől. 31 A len pedig és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós vala. 32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek. 33 És kiméne Mózes a Faraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre. 34 Amint látá a Faraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái. 35 És kemény maradt a Faraó szíve, és nem bocsátá el az Izráel fiait, a mint megmondotta vala az Úr Mózes által.