Efésios 4

Kotahitanga o te Tinana

1 Koia ahau, tā te Ariki herehere, ka whakahau nei i a koutou kia rite tā koutou haere ki te karangatanga i karangatia ai koutou, 2 kia pāpaku rawa te ngākau, kia māhaki, kia manawanui, kia āta hanga tētahi ki tētahi, i runga i te aroha; 3 me whai kia mau te kotahitanga o te Wairua, he mea paihere nā te rangimārie. 4 Kotahi tonu te tinana, kotahi te Wairua, pērā hoki me tō koutou karangatanga, kotahi tonu te mea o tō koutou karangatanga hei tūmanakotanga atu; 5 kotahi Ariki, kotahi whakapono, kotahi iriiri, 6 kotahi Atua, ko te Matua o ngā mea katoa, kei runga nei ia i ngā mea katoa, puta noa ia i ngā mea katoa, kei roto hoki i te katoa.

7 Kua oti ia te aroha noa te hōmai ki tēnei, ki tēnei, o tātou, i runga i te mēhua o tā te Karaiti hōmaitanga. 8 Nā reira hoki ia i mea ai:

"I tōna kakenga ki runga,

whakaraua ana e ia ngā whakarau,

ā, hoatu mea ana ia mā ngā tāngata."

9 (Nā, ko tēnei, "I kake ia ki runga," he aha, mehemea kāhore ia i mātua heke ki ngā wāhi o raro rawa o te whenua? 10 Tērā i heke rā, ko ia anō i kake atu nei ki runga ake i ngā rangi katoa, kia kī ai ngā mea katoa i a ia.) 11 Ā, hōmai ana e ia ko ētahi hei āpōtoro; ko ētahi hei poropiti; ko ētahi hei kaikauwhau i te rongopai; ko ētahi hei hēpara, hei kaiwhakaako; 12 kia tino rite ai te hunga tapu mō te mahi minita, mō te hanga i te whare, arā i te tinana o te Karaiti; 13 kia tae katoa rā anō tātou ki te kotahitanga o te whakapono, o te mātauranga hoki ki te Tama a te Atua, kia tino tangata, kia eke ki te mēhua o te tino kaumātuatanga e tutuki ai ki tō te Karaiti.

14 Kia mutu ai tō tātou tamarikitanga, te ākina, te kāhakihakina e ngā hau katoa o te whakaako, he whakawiringa kē nā te tangata, he māminga, he whakapōhēhē. 15 Engari, kia kōrero pono ai i runga i te aroha, kia tupu ai tātou ki roto ki a ia i ngā mea katoa, ko te upoko nei ia, ko te Karaiti; 16 nōna nei te tinana katoa, he mea whakapiri mārie, he mea āta hono e ngā meatanga a ngā hononga katoa, whakarite rawa ki te nui o te mahinga a ia wāhi, a ia wāhi, e mea ana i te tinana kia neke ake, hei whare e hanga ana i a ia i runga i te aroha.

Te Oranga Hou i roto i te Karaiti

17 Nā, ko tāku tēnei e kī nei, e whakaatu nei i roto i te Ariki, kia kāti tā koutou haere pērā me ērā atu tauiwi, e haere nei i roto i te whakahīhī o tō rātou hinengaro, 18 kua oti nei te whakapōuri ō rātou whakaaro, kua tangata kē ki tō te Atua ora, i te kūware o roto i a rātou, he pakeke hoki nō ō rātou ngākau. 19 Kāhore ō rātou ohoohonga, ā, tukua ana rātou e rātou anō ki te hiahia taikaha; riro pū rātou ki te mahi i ngā mea poke katoa.

20 Ko koutou ia kīhai i pērā tō koutou ako i a te Karaiti, 21 ki te mea kua rongo koutou ki a ia, kua whakaakona e ia ki ngā mea e rite ana ki te pono i roto i a Īhu. 22 Kia whakarērea e koutou te tangata tawhito, he āhua nō tō koutou whakahaere ō mua; he mea pirau nei hoki ia i runga i ngā hiahia tinihanga; 23 kia whakahoutia te wairua o tō koutou hinengaro; 24 kia kākahuria iho hoki ki a koutou te tangata hou, nō tā te Atua nei te hanganga i runga i te tika, i te tapu o te pono.

25 Heoi, whakarērea atu te teka; kia pono te kōrero ki tōna hoa, ki tōna hoa; he wāhi hoki tātou tētahi nō tētahi. 26 "Kia riri, ā, kaua e hara": kei toene te rā ki tō koutou riri, 27 kaua hoki tētahi wāhi e tukua ki te rēwera. 28 Ko te tangata tāhae, me whakamutu tāna tāhae; engari me mahi ko ōna ringa anō hei mahi i te mea pai, kia whai rawa ai ia hei hoatutanga māna ki te rawakore.

29 Kei puta tētahi kupu kino i ō koutou māngai, engari hei te mea e tau ana hei hanga i te pai, kia whiwhi ai ki te pai ngā tāngata e rongo ana. 30 Kaua hoki e whakapōuritia te Wairua Tapu o te Atua, nāna nei koutou i hīri mō te rā o te whakaoranga. 31 Kia wehea rawatia atu i roto i a koutou te nanakia, te riri, te āritarita, te ngangau, te kōrero kino, me te mauāhara katoa; 32 kia ngāwari tō koutou tikanga tētahi ki tētahi, kia pai te ngākau, me te hohou noa iho i te rongo tētahi ki tētahi, kia pērā anō me te Atua i hohou nei i te rongo ki a koutou i roto i a te Karaiti.

Intés a Lélek egyességére

1 Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. 2 Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, 3 Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. 4 Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; 5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; 6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. 7 Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. 8 Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. 9 (Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? 10 A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.) 11 És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: 12 A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: 13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: 14 Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; 15 Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; 16 A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.

Intés új életben járásra

17 Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, 18 Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; 19 Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére. 20 Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust; 21 Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy a mint az igazság a Jézusban: 22 Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; 23 Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, 24 És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. 25 Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk. 26 Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; 27 Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. 28 A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. 29 Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. 30 És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. 31 Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; 32 Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.