1 Tessalonicenses 2

Te Mahi a Pāora i Teharonika

1 E mātau ana hoki koutou, e ōku tēina, ki tō mātou haerenga atu ki a koutou, ehara i te mea i kore tikanga; 2 heoi mate ana mātou i mua rā, tūkinotia ana i Piripai, e mātau nā koutou, otirā, māia tonu mātou i roto i tō tātou Atua ki te kōrero i te rongopai o te Atua ki a koutou i roto i te uaua nui. 3 Ko tā mātou whakahauhau nā hoki, ehara i te mea nā te tinihanga, nā te poke rānei, ehara anō hoki i te mea hangareka. 4 Engari, ka pai nei te Atua kia tukua ki a mātou te rongopai, ka pērā tā mātou kōrero; ehara i te mea kia whakamānawarekatia te tāngata, engari te Atua, e whakamātautau nei i ō tātou ngākau. 5 Kāhore hoki mātou i kitea e kōrero ana i te kupu whakapati, e mātau nā anō hoki koutou, e huna ana rānei i te ngākau apo; ko te Atua te kaititiro mai. 6 Kīhai anō mātou i rapu korōria i te tangata, i a koutou rānei, i ērā atu rānei, ahakoa i tika mātou, he āpōtoro nei nā te Karaiti, kia mea he tangata whai tikanga mātou. 7 Engari i ngāwari mātou i waenganui i a koutou, i rite ki te kaiatawhai e whakaahuru ana i āna tamariki ake. 8 Pērā tonu tō mātou matenui ki a koutou, ehara i te mea ko te rongopai anake o te Atua tā mātou i pai ai kia hoatu ki a koutou, engari ko ō mātou ake wairua, i te mea kua aroha nui mātou ki a koutou. 9 E mahara ana hoki koutou, e ōku tēina, ki tā mātou mahi, ki tō mātou māuiui; mahi ana mātou i te pō, i te ao, kei taimaha ki tētahi o koutou, kauwhautia ana hoki e mātou te rongopai o te Atua ki a koutou.

10 Ko koutou ngā kaititiro, ko te Atua hoki, ki te tapu, ki te tika, ki te kore hē o tā mātou whakahaere ki a koutou e whakapono nā. 11 Ā, e mātau ana anō koutou ki tā mātou mahi ki tētahi, ki tētahi o koutou, pērā i tā te matua ki āna tamariki ake, te whakahauhau, te whakahihiri i a koutou, te tohutohu, 12 mō tā koutou haere kia rite ki tā te Atua, nāna nei koutou i karanga ki tōna rangatiratanga, ki tōna korōria.

13 Mō konei mātou ka whakawhetai tonu nei ki te Atua, nō te mea i tō koutou tahuritanga ki te kupu a te Atua i rongo rā koutou ki a mātou, ehara i te mea he tahuri nō koutou ki te kupu tangata, engari ki te kupu a te Atua, ko ia pū nā hoki ia e mahi nā i roto i a koutou, i te hunga e whakapono nā. 14 Kua whai nā hoki koutou, e ōku tēina, i te tauira a ngā hāhi a te Atua i Hūria i roto i a Karaiti Īhu. Ko ō koutou matenga hoki i ngā tāngata o tō koutou ake iwi kua rite ki o ērā matenga i ngā Hūrai. 15 Nā rātou hoki i whakamate te Ariki, a Īhu, me ngā poropiti, ā, i panā mātou ki waho; kāhore ā rātou whakamānawareka ki te Atua, ā, he hoariri rātou nō ngā tāngata katoa. 16 E ārai mai ana i a mātou kei kōrero ki ngā tauiwi kia ora ai, he mea tēnei e tutuki ai ō rātou hara i ngā wā katoa; otirā, ka whakapaua rawatia te riri ki a rātou.

Te Hiahia o Pāora ki te Toro anō ki a Rātou

17 Ko mātou ia, e ōku tēina, he iti nei te wāhi kua wehea mai nei mātou i a koutou, ko ngā tinana, kāhore te ngākau, hira rawa tō mātou tākare kia kite i tō koutou kanohi, nui atu te hiahia. 18 Nō reira, i te whai kia tae atu ki a koutou, ko ahau, ko Pāora, i tuatahi, ā, i tuarua; heoi, nā Hātana mātou i whakaware. 19 He aha hoki tā mātou e tūmanako atu ai, e hari ai, he aha oti te karauna e whakamanamana ai mātou? He teka ianei ko koutou i te aroaro o tō tātou Ariki, o Īhu Karaiti, ā tōna taenga mai? 20 Ko koutou hoki tō mātou korōria, tō mātou hari.

Az apostol emlékezteti az atyafiakat, mily tisztán forgolódott köztük, hálát ad Istennek állhatatos hitükért és vágyva óhajtja őket viszontlátni

1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló; 2 Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással. 3 Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból: 4 Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. 5 Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; 6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai. 7 De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit. 8 Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. 9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek. 10 Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek. 11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. 12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. 13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek. 14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, 15 A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei; 16 A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja. 17 Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket. 18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán. 19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? 20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.