Eclesiastes 12

1 Kia mahara rā ki tōu Kaihanga

i ngā rā o tōu tamarikitanga,

i te mea kāhore anō kia tae noa mai ngā rā o te kino,

ā, kāhore anō kia tata mai ngā tau e kī ai koe,

"Kāhore ōku āhuareka ki ēnei tau";

2 i te mea kāhore anō kia pōuri noa te rā, te mārama,

te marama, me ngā whetū,

ā, kāhore anō kia hoki mai ngā kapua i muri i te ua;

3 i te rā e wiri ai ngā kaitiaki o te whare,

ā, ka piko iho ngā tāngata mārohirohi,

ka mutu anō hoki tā ngā kaihuri, nō te mea he torutoru rātou,

ka pōuri anō hoki ngā mea e titiro mai nei i ngā matapihi.

4 Ā, ka tūtakina ngā tatau i te huarahi;

ā, ka iti te haruru o te huri,

ā, ka ara ake tētahi i te tangi o te manu,

ka whakahokia iho hoki ki raro ngā kōtiro katoa o te waiata.

5 Āe rā, ka wehi rātou i te mea tiketike,

kei te huarahi hoki ngā mea whakamataku;

ā, ka puāwai te aramona,

ka taimaha anō hoki te māwhitiwhiti,

ka iti haere te hiahia.

Ka haere nei hoki te tangata ki tōna whare tūturu,

ā, ka hāereere ngā kaitangi i ngā huarahi.

6 I te mea kāhore anō kia mawheto noa te aho hiriwa,

kia pakaru noa rānei te oko kōura,

kia pakaru rānei te hāka ki te puna,

kia pakaru te wīra ki te poka wai,

7 ā, ka hoki te puehu ki te whenua,

ki tōna āhua ō mua,

ā, ka hoki te wairua ki te Atua nāna nei i hōmai.

8 "He horihori, he tino horihori," e ai tā te Kaikauwhau;

"he horihori te katoa."

Te Whakarāpopototanga

9 Nā, nō te mea he tangata whakaaro nui te Kaikauwhau, koia i whakaakona tonutia ai e ia te iwi ki te mātauranga; āe rā, i whakaaroaro ia, i rapu, ā, i āta whakatakotoria e ia ngā whakatauki maha. 10 I whai te Kaikauwhau kia kitea ngā kupu huatau; he mea tika anō te mea i tuhituhia, he kupu pono.

11 Ko ngā kupu a te hunga whakaaro nui koia anō kei ngā werowero, ā, ko ngā kupu a ngā kaihuihui o ngā whakaminenga kei ngā whao i titia kia mau, he mea i hōmai e te hēpara kotahi.

12 Ā, kia ai ēnei hei whakatūpato i a koe, e tāku tama. Ko te tuhi i ngā pukapuka maha kāhore he mutunga; ki te nui hoki te ako ka māuiui te kikokiko.

13 Ko te whakamutunga tēnei o te mea katoa;

kua rangona katoatia.

E wehi ki te Atua, puritia āna whakahau;

ko ngā mea katoa hoki ēnei hei mahi mā te tangata.

14 Nō te mea ka whakawākia ngā mahi katoa e te Atua,

te mea huna anō hoki,

ahakoa pai, ahakoa kino.

Gondolj Istenre ifjúságodban, akkor lesz vígaszod vénségedben!

1 Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! 2 Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. 3 És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! 4 A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. 5 Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. 6 És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. 7 Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók. 8 Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, 9 És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.

Istenfélelem a fősummája minden tudománynak

10 Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! 11 És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. 12 És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. 13 A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. 14 Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. 15 A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! 16 Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.