Eclesiastes 3

He Wā mō ngā Mea Katoa

1 He tāima anō kua takoto mō ngā mea katoa, me te wā mō ngā meatanga katoa i raro i te rangi:

2 he wā e whānau ai, he wā e mate ai;

he wā e whakatō ai, he wā e hūtia ai te mea i whakatōkia;

3 he wā e patu ai, he wā e rongoā ai;

he wā e wāwāhi iho ai, he wā e hanga ake ai;

4 he wā e tangi ai, he wā e kata ai;

he wā e auē ai, he wā e kanikani ai;

5 he wā e ākiritia atu ai ngā kōhatu,

he wā e kohikohia ai ngā kōhatu,

he wā e awhi ai, he wā e kore ai e awhi;

6 he wā e rapu ai, he wā e ngaro ai;

he wā e tiaki ai, he wā e ākiri atu ai;

7 he wā e haehae ai, he wā e tuitui ai;

he wā e whakarongo puku ai, he wā e kōrero ai;

8 he wā e aroha ai, he wā e mauāhara ai;

he wā e whawhai ai, he wā e mau ai te rongo.

Te Mahi mai nā te Atua

9 He aha te pai ki te kaimahi i tāna mea i māuiui ai ia? 10 Kua kite ahau i te raruraru e hōmai ana e te Atua ki ngā tama a te tangata hei whakararu i a rātou. 11 I hangā e ia ngā mea katoa kia ātaahua i tōna wā anō; ā, i whakanohoia e ia te ao ki ō rātou ngākau, engari kia kaua te tangata e kite i tā te Atua mahi i mahi ai, mai i te tīmatanga ā taea noatia te mutunga. 12 E mōhio ana ahau kāhore he mea pai atu mō rātou i te ngākau hari, i te mahi i te pai i a rātou e ora ana; 13 ā, he mea hoki nā te Atua kia kai ngā tāngata katoa, kia inu, kia kite anō hoki i te pai o tō rātou māuiui katoa. 14 E mōhio ana ahau ko ngā mea katoa e hangā ana e te Atua, ka mau tonu ā ake ake; e kore tētahi mea e honoa mai, e kore anō hoki tētahi wāhi e tangohia atu. I meatia hoki e te Atua kia wehi ai ngā tāngata i tōna aroaro. 15 Ko tō mua mea koia anō tēnei ināianei; nā, ko te mea e puta mai ā mua kua puta noa ake; e rapua ana anō e te Atua te mea onamata.

He Tūkino i roto i te Ao

16 Nā, i kitea anō e ahau i raro i te rā, ko te wāhi o te whakawā i reira ia te kino, ā, ko te wāhi o te tika ko te kino i reira. 17 Ka mea ahau i roto i tōku ngākau, "Tērā e whakawākia e te Atua te tangata tika rāua ko te tangata kino; nō te mea kua takoto te wā i reira mō ngā meatanga katoa, mō ngā mahi katoa."

18 I mea ahau i roto i tōku ngākau, "Nā te mea mō ngā tama a te tangata, he mea nā te Atua hei whakaatu i a rātou, kia kite ai rātou he pērā noa iho rātou i te kararehe." 19 Ko te mea hoki e pā ana ki ngā tama a te tangata, e pā ana ki ngā kararehe; kotahi tonu te mea e pā ana ki a rātou; ko te matenga o tētahi rite tonu ki te matenga o tētahi. Āe rā, kotahi tonu anō manawa ō rātou katoa; kīhai hoki te tangata i hipa ake i te kararehe; he horihori hoki te katoa. 20 E haere ana te katoa ki te wāhi kotahi; nō te puehu nei te katoa, ka hoki anō te katoa ki te puehu. 21 Ko wai e mātau ana ki te wairua o te tangata, e haere ana rānei ki runga, ki te wairua rānei o te kararehe, mehemea rānei e heke iho ana ki raro ki te whenua?

22 Nā, ka kite ahau kāhore he pai nui atu i tēnei, arā kia koa te tangata ki āna mahi; ko te wāhi hoki tērā māna; mā wai ia e whakahoki mai, e mea kia kite i ngā mea e puta mai i muri i a ia?

Minden emberi cselekvésnek megvan az ideje, amit Isten tesz, az megáll

1 Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. 2 Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. 3 Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. 4 Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. 5 Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. 6 Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. 7 Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. 8 Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek. 9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben ő munkálkodik? 10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne. 11 Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az emberek elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja mindazt a dolgot, a mit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig. 12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen kiki, és hogy a maga javát cselekedje az ő életében. 13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka. 14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt a végre míveli, hogy az ő orczáját rettegjék. 15 A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.

Féld az Istent és elégedjél meg a magad részével!

16 Láttam annakfelette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van. 17 És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratjának ideje van, és minden dolognak ő nála. 18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magokban véve az oktalan állatokhoz hasonlók. 19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. 20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz. 21 Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é? 22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része e világban: mert ki hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi lesz ő utána?