Jeremias 2

Ka Tohe a Ihowā ki a Īharaira kia Rīpenetā

1 I puta anō te kupu a Ihowā ki ahau, i mea: 2 "Haere, karanga ki ngā taringa o Hiruhārama, mea atu, Ko te kupu tēnei a Ihowā:

E mahara ana ahau ki a koe,

ki te mahi pai a tōu tamarikitanga,

ki te aroha i tōu mārenatanga,

i a koe i aru i ahau i te koraha,

i te whenua kīhai i whakatōkia.

3 He tapu a Īharaira ki a Ihowā,

ko ngā mātāmua ia o ōna hua.

Ko te hunga katoa e kai ana i a ia,

ka kīia he hē tā rātou;

ka pā te kino ki a rātou,"

e ai tā Ihowā.

4 Whakarongo ki te kupu a Ihowā, e te whare o Hākopa,

e ngā hapū katoa o te whare o Īharaira.

5 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"He aha tāku kino i mau i ō koutou mātua,

i matara atu ai rātou i ahau,

i whai ai rātou i te horihori,

ā, horihori iho rātou?

6 Kāhore hoki ā rātou kīanga ake, ‘Kei hea a Ihowā,

nāna nei tātou i kawe mai i te whenua o Īhipa,

nāna nei tātou i ārahi i te koraha,

i te whenua tītōhea, he maha nei ngā rua,

i te whenua o te matewai, o te ātārangi o te mate,

i te whenua kīhai i haerea e te tangata,

kīhai anō i nohoia e te tangata?’

7 Ā, nāku koutou i kawe mai ki te whenua maha ōna hua,

ki te kai i ōna hua, i ōna mea papai.

Nā, i tō koutou taenga mai, kei te whakapoke i tōku whenua,

meinga ana e koutou tōku wāhi tupu hei mea whakarihariha.

8 Kāhore ngā tohunga i kī, ‘Kei hea a Ihowā?’

Ko ngā kairahurahu o te ture, kāhore i mātau ki ahau;

kua hē hoki ngā rangatira ki ahau;

ko ngā poropiti, nā Paara ngā tikanga i poropiti ai rātou,

whāia ana e rātou ngā mea kāhore nei he pai.

9 "Mō reira ka totohe anō ahau ki a koutou,"

e ai tā Ihowā,

"ka totohe hoki ahau ki ngā tama a ā koutou tama.

10 Tēnā rā, whiti atu ki ngā motu o Kitimi titiro ai;

unga tāngata anō ki Kerara, ka whakaaroaro mārie;

tirohia hoki mehemea tērā anō te rite o tēnei mea i mua.

11 I whakaputaia kētia rānei ōna atua e tētahi iwi,

ehara nei anō i te atua?

Nā, ko tōku iwi, kua whakaputaina kētia e rātou tō rātou korōria

hei mea kāhore ōna pai.

12 Mīharo mai, e ngā rangi, ki tēnei,

kia nui hoki te wehi, kia ngaro noa iho,"

e ai tā Ihowā.

13 "Ka rua hoki ngā hē kua mahia nei e tāku iwi:

Ko ahau, ko te puna o ngā wai ora

kua mahue i a rātou,

haua iho e rātou ētahi poka, he poka pakaru,

e kore nei e mau te wai ki roto.

14 He pononga rānei a Īharaira? He pononga i whānau ki te whare?

He aha ia i waiho ai hei pāhuatanga?

15 Kua ngengere ngā raiona kūao ki a ia,

kua hāmama;

ā, kua meinga e rātou tōna whenua kia ururua;

kua tahuna ōna pā, kāhore hoki he tangata noho i reira.

16 I pakaru anō tōu tumuaki

i ngā tamariki o Nopo, o Tahapanehe.

17 He teka ianei nāu anō tēnei i mahi ki a koe,

i te mea nāu i whakarere a Ihowā, tōu Atua,

i a ia e ārahi ana i a koe i te ara?

18 Tēnā rā ko te aha māu i te ara ki Īhipa

i inu ai koe i ngā wai o Hihoro?

He aha rānei māu i te ara ki Ahiria,

i inu ai koe i ngā wai o te awa?

19 Ko tōu hē anō hei riri i tāu,

ko ōu tahuritanga kētanga anō hei papaki i a koe.

Kia mōhio koe, kia kite hoki,

he mea kino, he mea kawa,

kei tāu whakarerenga i a Ihowā, i tōu Atua,

kāhore hoki ōu wehi ki ahau,"

e ai tā te Ariki, tā Ihowā o ngā mano.

20 "I wāhia hoki tōu ioka e ahau i mua,

motumotuhia ana e ahau ōu here;

ā, kī mai ana koe, ‘E kore ahau e mahi!’

Heoi, i runga koe i ngā pukepuke tiketike katoa,

i raro hoki i ngā rākau kōuru nui katoa,

e koropiko ana, e kairau ana.

21 He wāina pai anō koe i tāku whakatōkanga i a koe,

he momo pai katoa.

Nā te aha koe i puta kē ai ki ahau,

he mea kua heke te tupu, he wāina kē?

22 Ahakoa i horoi koe i a koe ki te hōura,

ā, nui noa tāu hopi,

e mau ana anō tōu hē ki tōku aroaro,"

e ai tā te Ariki, tā Ihowā.

23 "He pēhea tāu kī, ‘Kāhore ōku poke,

kīhai ahau i whai i a Paarimi’?

Tirohia iho ōu ara i te raorao,

kia mōhio ki āu mahi –

tōu rite, kei te kāmera tere, kōpikopiko tonu ōna ara;

24 kei te kāihe mohoao kua mōhio ki te koraha,

e hongi ana i te hau mō tōna hiahia;

ka matenui ia ko wai hei whakahoki i a ia?

Ko te hunga katoa e rapu ana i a ia

e kore e whakangenge noa i a rātou;

i tōna marama anō ka kitea ia e rātou.

25 Kaiponuhia tōu waewae, kei kore te hū,

tōu korokoro hoki kei mate i te wai.

Nā, kei te mea koe, ‘Kua hē!

Kāhore; he tāngata kē hoki āku i aroha ai,

ā, ko rātou tāku e whai ai.’

26 "Ka whakamā te tāhae ina mau,

ka pēnā anō te whare o Īharaira, ka whakamā –

rātou ko ō rātou kīngi, ko ō rātou rangatira,

ko ō rātou tohunga, ko ō rātou poropiti.

27 I a rātou e mea nā ki te rākau, ‘Ko koe tōku pāpā,’

ki te kāmaka, ‘I whānau ahau i roto i a koe.’

Hurihia ake e rātou ko te kōhamo ki ahau,

kāhore hoki te aroaro;

heoi i te wā e hē ai rātou, ka kī mai rātou,

‘Whakatika ki te whakaora i a mātou.’

28 Kei hea rā ōu atua i hangā e koe mōu?

Kia whakatika rātou, ki te mea ka ora koe

i a rātou i te wā e hē ai koe.

Rite tonu hoki ki ōu pā

te maha o ōu atua, e Hūrā.

29 "He aha te mea e totohe ai koutou ki ahau?

Kua mahi kē koutou katoa i te kino ki ahau,"

e ai tā Ihowā.

30 "Maumau whiu noa ahau i ā koutou tamariki;

kīhai rātou i ākona.

Ko tā koutou hoari nāna i kai ō koutou poropiti,

i pērā anō me tā te raiona kai kino.

31 "E te whakatupuranga nei, whakaaroa te kupu a Ihowā!

He koraha rānei ahau ki a Īharaira,

he whenua pōuri kerekere?

He aha tāku iwi i mea ai, ‘Kua matara mātou;

heoi anō ō mātou taenga atu ki a koe’?

32 E wareware rānei te kōtiro ki āna whakapaipai,

te wahine mārena hou ki ōna whītiki?

Ko tāku iwi ia kua wareware ki ahau,

e kore ngā rā e taea te tatau.

33 Tāu mahi ki te whakapai i tōu ara hei rapunga i te aroha!

Nā, kei te whakaako koe i ngā wāhine kikino anō hoki ki ōu ara.

34 Kua kitea anō ki ngā remu o ōu kākahu

te toto o ngā wairua o ngā ware harakore.

Kīhai i kitea e ahau i te wāhi i pakaru ai,

engari i runga i ēnei katoa.

35 Heoi, kei te kī nā koe, ‘He harakore nei ahau;

he pono e tahuri kē atu ana tōna riri i ahau.’

Nanā, ka whakawā ahau i a koe,

mō tāu kīanga, ‘Kāhore ōku hara.’

36 He aha koe i kōpikopiko rawa ai,

i mea ai kia pōkaia kētia he ara mōu?

Ka whakamā anō koe ki Īhipa,

ka pērā me koe i whakamā rā ki Ahiria.

37 Inā, ka haere atu anō koe i reira,

i runga anō ōu ringa i tōu mātenga,

nō te mea kua paopao a Ihowā ki ōu whakawhirinakitanga,

e kore anō koe e whai wāhi i ēnā."

Izráel hálátlansága és megfenyítése

1 Majd szóla az Úr nékem, mondván: 2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a még be nem vetett földön. 3 Szent volt Izráel az Úrnak, az ő termésének zsengéje; a kik emésztik vala őt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr. 4 Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége. 5 Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek? 6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földéről, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott? 7 És bevittelek titeket a bőség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertőztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek. 8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hűtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek. 9 Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival is!10 Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é ott ehhez hasonló? 11 Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az ő dicsőségét tehetetlenséggel! 12 Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr. 13 Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; és repedezett kútakat ástak, a melyek nem tartják a vizet. 14 Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é ő? Miért lett prédává? 15 Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok. 16 Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat. 17 Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton! 18 Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad? 19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura. 20 Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna. 21 Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestől hűséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szőlőtőnek fattyú hajtásává? 22 Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten. 23 Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain. 24 Pusztához szokott nőstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában. 25 Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem lehet! mert idegeneket szeretek, és utánok járok. 26 A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: ő maga, az ő királyai, fejedelmei, papjai és prófétái, 27 A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kőnek pedig: Te szűltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket! 28 De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod! 29 Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hűtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr. 30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán. 31 Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád! 32 Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem! 33 Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra! 34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért! 35 És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem! 36 Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt. 37 Még ettől is elszakadsz s kezeidet fejedre kulcsolod, mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.