Jeremias 6

Te Putanga me te Wiwini o te Whakaekenga

1 "Putere atu, e ngā tama a Pineamine,

i roto i Hiruhārama!

Whakatangihia te tētere ki Tekoa,

kōkiritia ake he ahi tohu ki Petehakereme.

He kino hoki te titiro mai nei i te raki,

he whakangaromanga nui.

2 Ka tapahia atu e ahau te wahine ātaahua,

te wahine whakatarapī, te tamāhine a Hiona.

3 Ka haere mai ngā hēpara, me ā rātou kāhui ki a ia;

ka whakatūria ō rātou tēneti ki tētahi taha ōna, ki tētahi taha;

ka kai rātou ki tōna wāhi, ki tōna wāhi.

4 "Kia rite ngā mea mō te whawhai ki a ia;

whakatika, kia whakaekea i te poutūmārōtanga.

Auē te mate mō tātou! Kua tāwharara hoki te rā,

kua whakawairua kau anō ngā ātārangi o te ahiahi.

5 Maranga, kia whakaekea e tātou te pō,

kia wāwāhia anō ōna whare kīngi."

6 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā o ngā mano:

"Tuaina he rākau,

haupūria ake he pukepuke hei whawhai ki Hiruhārama.

Ko te pā tēnei e whiua;

he tūkino kau tāna i roto i a ia.

7 Rite tonu ki te pukenga ake o te wai

o te puna te pukenga ake o tōna kino.

He tūkino, he pāhua te rangona ana i roto i a ia;

kei tōku aroaro tonu te mamae me te patunga.

8 E ako, e Hiruhārama,

kei puta kē tōku ngākau ki a koe,

kei meinga koe e ahau kia ururuatia,

he whenua kāhore e nohoia."

9 Ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano:

"Ka āta hamua mārietia ngā toenga o Īharaira,

ānō he wāina;

kia rite tāu ki tā te kaikohi karepe,

whakahokia iho tōu ringa ki roto ki ngā kete."

10 Ki a wai rā tāku kōrero, tāku whakaatu tikanga,

e rongo ai rātou?

Nanā, he mea kokotikore tō rātou taringa,

tē whakarongo ai rātou.

Nanā, hei tāwainga mā rātou te kupu a Ihowā,

kāhore e arongia e rātou.

11 Nā, kī tonu ahau i te riri o Ihowā;

ruha iho ahau i te koromaki.

"Ringihia ki runga ki te kōhungahunga i te ara,

ki te whakaminenga anō o ngā taitamariki, hui katoa;

nō te mea ka hopukia te tāne rāua ko te wahine,

te koroheke rāua ko te tangata kua maha ōna rā.

12 Ka riro kē ō rātou whare i ētahi atu,

ngā māra ngātahi anō ko ngā wāhine;

nō te mea ka totoro tōku ringa

ki ngā tāngata o te whenua,"

e ai tā Ihowā.

13 "Ko te mea iti ō rātou, ko te mea nui hoki

kei runga i te apo;

ko te poropiti, ko te tohunga,

rātou katoa kei te mahi teka.

14 Ko tā rātou rongoātanga hoki

i te mamae o tāku iwi he hanga noa iho;

e kī ana, ‘Ka mau te rongo, ka mau te rongo’;

i te mea kāhore nei he maunga rongo.

15 I whakamā rānei rātou i a rātou e mahi ana i ngā mea whakarihariha?

Hore rawa ō rātou whakamā,

kāhore hoki i mōhio ki te numinumi.

Mō reira ka hinga rātou i roto i te hunga e hinga ana;

i te wā e whiu ai ahau i a rātou,

ka whakatakā rātou,"

e ai tā Ihowā.

16 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"E tū ki ngā ara, tirohia atu,

uia ngā ara tawhito kei hea te ara pai,

ka haere i reira, ā, ka kite koutou

i te tānga manawa mō ō koutou wairua.

Heoi, e kī mai ana rātou, ‘E kore mātou e haere i reira.’

17 I whakatūria anō e ahau ētahi kaitūtei mō koutou, i mea ahau,

‘Whakarongo ki te tangi o te tētere.’

Heoi, e kī ana rātou, ‘E kore mātou e whakarongo.’

18 Mō reira, whakarongo, e ngā iwi,

kia mōhio anō koe, e te huihui,

ki ngā mea kei roto i a rātou.

19 Whakarongo, e te whenua;

tēnei ahau te kawe mai nei i te kino mō tēnei iwi,

i ngā hua o ō rātou whakaaro;

mō rātou kīhai i whakarongo ki āku kōrero;

ko tāku ture, paopaongia ake e rātou.

20 Hei aha te whakakakara i tae mai ai ki ahau i Hēpā,

te kākaho kakara i te whenua tawhiti?

E kore ā koutou tahunga tinana e arongia,

e kore anō ā koutou patunga tapu e reka ki ahau.

21 Mō reira ko te kupu tēnei a Ihowā:

Tēnei ahau te whakatakoto nei

i ngā tūtukitanga waewae ki mua i tēnei iwi,

e tūtuki ngātahi ai ngā mātua, ngā tamariki;

ka ngaro te tangata noho tata rāua ko tōna hoa."

22 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Tēnei te haere mai nei he iwi i te whenua ki te raki,

ka whakaarahia mai anō he iwi nui i ngā pito o te whenua.

23 Ka mau rātou ki te kōpere, ki te tao;

he nanakia rātou, e kore hoki e tohu tāngata.

Ko tō rātou reo, ānō kei te moana e haruru ana,

ā, eke ai rātou i runga i te hōiho;

rārangi rawa rātou, me te mea he tāngata e mea ana

ki te whawhai ki a koe, e te tamāhine a Hiona."

24 Kua rongo mātou ki tōna rongo;

ngoikore iho ō mātou ringa.

Mau pū mātou i te pāwera, i te mamae,

me te mea he wahine e whānau ana.

25 Kei puta atu ki te māra,

kaua hoki e haere i te ara;

kei reira hoki te hoari a te hoariri,

ā, kei ngā taha katoa te wehi.

26 E te tamāhine a tāku iwi, whītikiria te kākahu taratara,

ka takaoriori ki te pungarehu,

hei te tangi ki te huatahi tāu tangi ki a koe,

kia tīwerawera te tangi;

nō te mea kīhai i aha kua tae mai

te kaipāhua ki a tātou.

27 "Kua oti koe te mea e ahau hei pourewa,

hei pā kaha, i roto i tōku iwi;

kia mōhio ai koe,

kia whakamātau ai i tō rātou ara.

28 He tino nui tō rātou tutū,

ā, ko tā rātou i a rātou e hāereere ana he ngau tuarā.

He parāhi rātou, he rino;

he hunga whakangau kē rātou katoa.

29 Kei te kakā te hau o te pupuhi ahi;

kua pau te matā i te ahi,

maumau whakarewa noa te kaitahi para;

kāhore nei hoki te hunga kino kia unuhia atu.

30 E huaina rātou e te tangata he hiriwa i paopaongia,

nō te mea kua paopao nei a Ihowā ki a rātou."

A magát biztonságban érző népre és félrevezetőire kegyetlen ellenség

1 Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tűzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felől és nagy romlás! 2 A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát. 3 Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik. 4 Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok! 5 Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit! 6 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne! 7 Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen. 8 Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé! 9 Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szőlőt. Fordítsd kezedet reájok, mint a szőlőszedő a kosarakra! 10 Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban: 11 Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el; 12 És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr. 13 Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek. 14 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! 15 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. 16 Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! 17 Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! 18 Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok. 19 Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették. 20 Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem. 21 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek. 22 Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről! 23 Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya! 24 Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon. 25 Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörül. 26 Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar! 27 Próbálóvá tettelek téged az én népem között; őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat. 28 Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők. 29 Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók. 30 Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket!