Jeremias 4

1 "Ki te mea ka hoki mai koe e Īharaira,"

e ai tā Ihowā,

"hoki mai ki ahau;

ki te whakarērea anō e koe āu mea whakarihariha i tōku aroaro,

e kore koe e riro kē,

2 ka oati anō koe, ‘Kei te ora a Ihowā,’

i runga i te pono, i te whakawā pai, i te tika,

māna hoki ngā iwi ka whakapai ai ki a rātou anō,

ka whakamanamana anō rātou ki a ia."

3 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā ki ngā tāngata o Hūrā, ā, ki Hiruhārama:

"Ngakia tā koutou pātohe;

kaua hoki e whakatō ki roto ki ngā tātarāmoa.

4 Kotia hoki koutou, hei mea ki a Ihowā,

whakarērea hoki ngā kiri matamata o ō koutou ngākau,

e ngā tāngata o Hūrā, e te hunga anō e noho ana i Hiruhārama;

kei puta tōku riri ānō he ahi, kei mura,

ā, kāhore e tineia, mō te kino hoki o ā koutou mahi."

Ka Whakawehitia a Hūrā ki te Whakaekenga

5 "Karangatia i roto i a Hūrā, kia rongo a Hiruhārama, mea atu:

‘Whakatangihia te tētere ki te whenua!’

Karanga, mea atu;

‘Whakamine mai,

tātou ka haere ki ngā pā taiepa!’

6 Whakaarahia te kara ki te ritenga o Hiona,

pūtere atu koutou, kaua e tū;

nō te mea ka kawea mai e ahau he kino i te raki,

he whatīanga nui."

7 Kei te haere mai he raiona i tōna urupuia rākau,

kei te ara anō he kaiwhakangaro mō ngā tauiwi;

kei te ara ia, kua puta mai ia i tōna wāhi;

hei whakangaro i tōu whenua,

hei mea i ōu pā kia ururua;

kāhore he tangata hei noho.

8 Mō konei whītikiria he kākahu taratara ki a koutou,

e tangi, auē:

Nō te mea kāhore te muranga o tō Ihowā riri

e tahuri atu i a tātou.

9 "I taua rā," e ai tā Ihowā,

"ka pirau te ngākau o te kīngi, me te ngākau o ngā rangatira;

ā, ka mīharo ngā tohunga,

ā, ko ngā poropiti ketekete kau ana."

10 Anō rā ko ahau, "Auē, e te Ariki, e Ihowā, kua pōhēhē rawa i a koe tēnei iwi, a Hiruhārama anō, i te kupu nei, ‘Ka mau te rongo ki a koutou.’ Tēnā ia, kua pā te hoari ki te wairua."

11 I taua wā ka kōrerotia ki tēnei iwi, ki Hiruhārama anō, "He hau wera nō ngā wāhi tiketike i te koraha e tika mai ana ki te tamāhine a tāku iwi, ehara i te mea hei pōwhiriwhiri, hei tahi rānei – 12 he hau tōtōpū nō aua wāhi ka tae mai ki ahau. Ākuanei ahau whakapuaki ai i te whakawā mō rātou."

13 Nanā, ko tōna haerenga mai ka rite ki ngā kapua,

rite tonu anō ōna hāriata ki te tūkauati;

he tere rawa ōna hōiho i te ēkara –

auē, te mate mō tātou, kei te pāhuatia hoki tātou!

14 Horoia atu te kino o tōu ngākau e Hiruhārama,

kia ora ai koe.

Kia pēhea te roa o te noho o ōu whakaaro kino

i roto i a koe?

15 Nō te mea e whakaatu mai ana he reo i Rāna,

e mea ana hoki i te kino kia rangona i Maunga Ēparaima.

16 "Kōrero ki ngā iwi;

nanā, kia rangona te hē mō Hiruhārama:

‘Kei te haere mai he kaitiaki i te whenua tawhiti,

ka puaki tō rātou reo mō ngā pā o Hūrā.

17 Ko tā rātou ki a ia rite tonu ki tā ngā kaitiaki

o te māra i tētahi taha, i tētahi taha,

mōna i tutū ki ahau,’ "

e ai tā Ihowā.

18 "Nā tōu ara, nā āu mahi,

ēnei i pā ai ki a koe;

nōu tēnei hē; he kawa hoki,

kua pā hoki ki tōu ngākau."

Te Pōuri mō te Iwi Turaki

19 Ōku whēkau, ōku whēkau!

Mamae pū a roto o tōku ngākau,

oho ana tōku ngākau i roto i ahau;

e kore ahau e whakarongo puku;

kua rongo hoki koe, e tōku wairua,

ki te tangi o te tētere,

ki te hāmama o te whawhai.

20 He ngaromanga hono iho ki te ngaromanga te karangatia nei;

kua pāhuatia katoatia hoki te whenua;

kitea rawatia ake kua pāhuatia ōku tēneti,

mea kau iho ko ōku kākahu ārai.

21 Kia pēhea ake te roa ōku ka titiro nei ki te kara,

ka rongo nei ki te tangi o te tētere?

22 "He wairangi hoki tāku iwi,

kāhore e mōhio ki ahau.

He tamariki kūware,

kāhore ō rātou mātauranga;

e mōhio ana rātou ki te mahi kino,

ki te mahi pai ia kāhore he mātauranga."

23 I titiro ahau ki te whenua,

nā, kāhore he āhua, e takoto kau ana,

ki ngā rangi anō,

nā, kāhore ō reira mārama.

24 I titiro ahau ki ngā maunga, nā, e ngāueue ana,

ā, ko ngā pukepuke katoa e nekeneke haere ana.

25 I titiro ahau, ā, kāhore he tangata,

ā, ko ngā manu katoa o te rangi kua rere atu.

26 I titiro ahau, nā, he koraha kau te māra mōmona,

kua pakaru ōna pā katoa

i te aroaro o Ihowā, i te muranga o tōna riri.

27 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā:

"Ka ururua katoa te whenua,

otiia e kore e whakapaua rawatia e ahau.

28 Mō konei ka tangi te whenua,

ka mangu anō te rangi i runga;

nō te mea kua kōrero nei ahau, kua takoto tōku whakaaro,

ā, kāhore anō i puta kē tāku, e kore hoki ahau e tahuri atu i tēnā."

29 Ka whati katoa te pā i te ngangau o ngā hōia eke hōiho, o ngā kaikōpere;

ka haere rātou ki roto ki ngā urupuia rākau,

ka piki ki ngā kāmaka;

ka mahue katoa ngā pā,

kāhore hoki tētahi tangata e noho ki roto.

30 Ā, ko koe, kia oti koe te pāhua, ka pēhea koe?

Ahakoa kākahu noa koe i te ngangana,

ahakoa whakapaipai noa koe i a koe ki ngā whakapaipai kōura.

Ahakoa haehae noa koe i ōu kanohi,

mea rawa ki te pukepoto,

maumau mea noa koe i a koe kia ātaahua.

Ka whakahāwea ki a koe te hunga i aroha ki a koe,

ka whai kia mate koe.

31 Kua rongo hoki ahau i te reo, me te mea nō te wahine e whānau ana,

he mamae, me te mea ko tāna mātāmua e puta ana,

ko te reo o te tamāhine a Hiona e whakahotuhotu ana,

whewhera tonu ōna ringa, me te karanga,

"Auē te mate i ahau!

Kua hemo hoki tōku wairua i mua i ngā kaiwhakamate!"

Ismét intés a megtérésre

1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol; 2 És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek. 3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! 4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.

Jövendölés Júdea elpusztulásáról

5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba! 6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást! 7 Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek. 8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk! 9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak. 10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott. 11 Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való! 12 Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök. 13 Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk! 14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid? 15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető. 16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen. 17 Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr. 18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!

A próféta kesergése

19 Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót! 20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt! 21 Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát? 22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok! 23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! 24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! 25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. 26 Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt! 27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét! 28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól. 29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban. 30 És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretőid, életedre törnek. 31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.