Heremaia 17

Te Hara me te Whiunga o Hūrā

1 "Kua oti te hara o Hūrā te tuhituhi ki te pene rino,

ki te mata hoki o te taimana;

he mea whaowhao rawa ki te papa o tō rātou ngākau,

ki runga hoki ki ngā haona o ā koutou āta,

2 i ā rātou tamariki e mahara ana ki ā rātou āta,

ki ā rātou Aherimi hoki i te taha o ngā rākau kōuru nui

i runga i ngā pukepuke tiketike.

3 E tōku maunga i te pārae,

ka hoatu e ahau ōu rawa,

ōu taonga katoa kia pāhuatia,

me ōu wāhi tiketike,

he mea mō te hara, puta noa i ōu rohe katoa.

4 Ā, ko koe, nāu ake anō, ka mutu ki tōu kāinga tupu

i hoatu nā e ahau ki a koe;

ā, ka meinga koe e ahau kia mahi ki ōu hoariri

ki te whenua kīhai i mōhiotia e koe.

Nō te mea kua tahuna e koutou he ahi i ahau e riri ana,

ko tōna kā mō ake tonu atu."

5 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Ka kangā te tangata e whakawhirinaki ana ki te tangata,

e mea ana hoki i te kikokiko hei ringa mōna,

e kotiti kē ana hoki tōna ngākau i a Ihowā.

6 Ka rite hoki ia ki te manoao i te koraha,

e kore hoki e kite i te putanga mai o te pai.

Engari, ko ngā wāhi waikore o te koraha hei kāinga mōna,

he whenua tote, e kore nei e nohoia.

7 "Ka manaakitia te tangata e whakawhirinaki ana ki a Ihowā,

ko Ihowā tāna e tūmanako ai.

8 Ka rite hoki ia ki te rākau i whakatōkia ki te taha o ngā wai,

e toro nei ōna pakiaka ki te awa,

ā, kāhore e wehi i te tīkākātanga mai o te rā,

engari, ka matomato tonu tōna rau.

E kore e mānukanuka i te tāu raki,

e kore anō hoki e mutu tōna whai hua."

9 Ko te ngākau, he mea tinihanga atu i ngā mea katoa,

ā, he tino mate rawa –

e mōhiotia rānei e wai?

10 "Ko tāku, ko tā Ihowā, he rapu i te ngākau,

he whakamātautau i ngā whatumanawa,

kia hoatu ai ki tēnei, ki tēnei kia rite ki tōna ara ake,

kia rite hoki ki ngā hua o āna mahi."

11 Ka rite ki te pātiri, e whakawhāiti nei i ngā pī, ehara i a ia i whakawhānau,

he pērā te tangata e whiwhi ana ki te taonga, ā, kāhore i tika māna;

i waenganui o ōna rā ka mahue ia i a rātou,

ā, wairangi noa iho ia i tōna mutunga iho.

12 Ko tō tātou wāhi tapu he torōna korōria,

he mea whakanoho ki te wāhi tiketike mai i te tīmatanga.

13 E Ihowā, e tā Īharaira e tūmanako nei,

ka whakamā te hunga katoa e whakarere ana i a koe;

ka tuhituhia ki te whenua te hunga e kotiti ana i ahau,

mō rātou i whakarere i a Ihowā,

i te puna wai ora.

Ka Īnoi a Heremaia mō te Whakawāteatanga

14 Rongoātia ahau, e Ihowā, ā, ka mahu tōku mate;

whakaorangia ahau, ā, ka ora ahau;

ko koe hoki tāku e whakamoemiti ai.

15 Nanā, kei te kī mai rātou ki ahau,

"Kei hea te kupu a Ihowā?

Tēnā rā, kia puta mai."

16 Nā, ko ahau nei, kīhai ahau i hohoro atu i te mahi hēpara i muri i a koe,

kīhai hoki i hiahia ki te rā o te mamae.

E mōhio ana anō koe, i mua i tōu kanohi

te mea i puta mai i ōku ngutu.

17 Kei waiho koe hei whakawehi mōku;

ko koe tāku e whakamanawa atu ai i te rā o te hē.

18 Kia whakamā te hunga e tūkino ana i ahau,

kaua ia ahau e whakamā;

kia wehi rātou, kaua ia ahau e wehi;

kawea te rā o te kino ki runga ki a rātou,

kia rua hoki ngā whakangaromanga

e whakangaro ai koe i a rātou.

Me Whakatapu te Rā o te Hāpati

19 I pēnei mai tā Ihowā kupu ki ahau: "Haere, e tū ki te kūwaha o ngā tama a te iwi, e tomo ai ngā kīngi o Hūrā, e haere atu ai hoki, ā, ki ngā kūwaha katoa o Hiruhārama, 20 ā, ka mea ki a rātou, ‘Whakarongo ki te kupu a Ihowā, e ngā kīngi o Hūrā, e Hūrā katoa, e ngā tāngata katoa hoki o Hiruhārama, e tomo nei mā ēnei kūwaha. 21 Ko te kupu tēnei a Ihowā, tūpato ki a koutou, ā, kaua he kawenga e waha i te rā hāpati, kaua anō e maua mai ki roto mā ngā kūwaha o Hiruhārama. 22 Kaua hoki he kawenga e maua atu i ō koutou whare i te rā hāpati, kaua hoki koutou e mahi i tētahi mahi; engari me whakatapu e koutou te rā hāpati, kia rite ki tāku i whakahau ai ki ō koutou mātua. 23 Otiia, kīhai rātou i rongo, kīhai hoki i tahuri tō rātou taringa, engari i whakapakeke i tō rātou kakī, kei rongo rātou, kei manako hoki ki te ako.

24 " ‘Nā, ki te āta whakarongo koutou ki ahau, e ai tā Ihowā, kia kaua e mau kawenga mā ngā kūwaha o tēnei pā i te rā hāpati, engari kia whakatapu i te rā hāpati, kia kaua e mahi i tētahi mahi i reira; 25 kātahi ka tomo ki ngā kūwaha o tēnei pā he kīngi, he rangatira, e noho ana i runga i te torōna o Rāwiri, e eke ana ki te hāriata, ki te hōiho, rātou, ā rātou rangatira, me ngā tāngata o Hūrā, me te hunga e noho ana i Hiruhārama; ā, ka tūturu tēnei pā ā ake ake. 26 Ā, ka haere mai ngā tāngata i ngā pā o Hūrā, i ngā wāhi i ngā taha o Hiruhārama, i te whenua o Pineamine, i te mānia, i ngā maunga, i te tonga hoki, me te mau mai he tahunga tinana, he patunga tapu, he whakahere, he whakakakara, ā, ka maua mai hoki he whakawhetai, ki te whare o Ihowā. 27 Ki te kore ia koutou e whakarongo ki tāku kia whakatapua te rā hāpati, kia kaua hoki e maua he kawenga, ā, ka tomo ki ngā kūwaha o Hiruhārama i te rā hāpati; kātahi ka ngiha i ahau he ahi i ngā kūwaha o reira, ā, ka pau ngā whare kīngi o Hiruhārama, e kore anō e tineia.’ "

A bálványozás, emberben való bizakodás és csalárdság büntetése

1 A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira, 2 Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon. 3 Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért. 4 És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog. 5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! 6 Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön. 7 Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr; 8 Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik. 9 Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? 10 Én, az Úr vagyok az, a ki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint. 11 Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz. 12 Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye. 13 Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat! 14 Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem! 15 Ímé, ők azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jőjjön el! 16 De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt előtted. 17 Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a háborúság napján! 18 Szégyenüljenek meg, a kik üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek és ne én rettegjek; hozz reájok háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!

Felhívás a szombat megszentelésére

19 Ezt mondá nékem az Úr: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, a melyen bemennek és a melyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek is minden kapujában! 20 És ezt mondd nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, a kik bejártok e kapukon! 21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek! 22 Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy a mint atyáitoknak megparancsoltam! 23 De ők nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék. 24 Pedig ha szívesen hallgattok reám, ezt mondja az Úr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombat-napon, és megszentelitek a szombat-napot, úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon: 25 Akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, a kik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind magok, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké. 26 És bejőnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földéről, a lapályról, a hegyről és dél felől, hozván égőáldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és temjént, és hozván hálaáldozatot az Úrnak házába. 27 Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jőjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat-napon: tüzet gerjesztek az ő kapuiban, és megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lesz eloltható.