Jeremias 30

Ka Whakahuatia te Whakahokinga o Īharaira me Hūrā

1 Ko te kupu i puta mai ki a Heremaia, he mea nā Ihowā, i mea ia: 2 "Ko te kupu tēnei a Ihowā, a te Atua o Īharaira, e mea ana: Tuhituhia ki te pukapuka ngā kupu katoa i kōrerotia e ahau ki a koe. 3 Tēnei ake hoki ngā rā," e ai tā Ihowā, "e whakahokia mai ai e ahau tāku iwi, a Īharaira rāua ko Hūrā, i te whakarau," e ai tā Ihowā; "ā, ka whakahokia mai rātou e ahau ki te whenua i hoatu e ahau ki ō rātou mātua, ā, ka riro a reira i a rātou."

4 Ā, ko ngā kupu ēnei i kōrerotia e Ihowā mō Īharaira rāua ko Hūrā: 5 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā:

"Kua rongo tātou i te reo o te tūiri,

o te wehi, ehara i te rongo mau.

6 Tēnā rā, ui atu, kia kite ai koutou?

He whānau tamariki rānei tā te tāne?

He aha ahau i kite ai i ngā tāngata katoa

ko ō rātou ringa kei ō rātou hope,

koia anō kei te wahine e whānau ana,

kua puta kē anō ngā kanohi katoa, kua kōmā?

7 Auē! He rā nui hoki taua rā,

kāhore he rite mōna.

Ko te wā hoki ia o tō Hākopa mamae;

otiia ka whakaorangia ia i taua mamae.

8 "Nā, i taua rā," e ai tā Ihowā o ngā mano,

"ka wāhia e ahau tāna ioka i tōu kakī,

ka motuhia hoki ōu here;

e kore hoki ia e whakamahia e ngā tāngata kē i muri iho.

9 Engari, ka mahi rātou ki a Ihowā, ki tō rātou Atua,

ki a Rāwiri hoki, ki tō rātou kīngi

e whakaarahia ake e ahau mō rātou.

10 "Nā reira kaua e wehi, e tāku pononga, e Hākopa," e ai tā Ihowā,

"kaua hoki e pāwera, e Īharaira.

Nanā, ka whakaora hoki ahau i a koe i tawhiti,

i ōu uri anō i te whenua i whakaraua atu ai rātou;

ā, ka hoki mai a Hākopa, ka āta noho, ka whai tānga manawa,

tē ai he kaiwhakawehi mōna.

11 Nō te mea hei hoa ahau mōu,"

e ai tā Ihowā, "hei whakaora i a koe;

ka poto rawa hoki i ahau ngā iwi katoa

kua whakamararatia atu nā koe ki reira,

otiia e kore koe e poto rawa i ahau;

engari ka pākia koe e ahau,

he mea whakarite mārie atu,

e kore anō hoki koe e tukua kia kāhore rawa e whiua."

12 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā:

"Ko tōu pakaru e kore e mahu,

he mamae rawa tōu marūtanga.

13 Kāhore he tangata hei tohe i tāu,

kia takaia ai koe;

kāhore ōu rongoā whakamahu.

14 Ko te hunga katoa i aroha ki a koe kua wareware ki a koe;

kāhore rātou e rapu i a koe;

nō te mea i patua koe e ahau ki te patu a te hoariri,

ki te whiu hoki a te tangata nanakia;

he nui hoki nō tōu kino,

he maha nō ōu hara.

15 He aha koe i tangi ai ki tōu pakaru?

E kore tōu mamae e taea te rongoā.

Mō te nui hoki o tōu kino,

he maha nō ōu hara,

i meinga ai e ahau ēnei mea ki a koe.

16 "Nā reira ko te hunga katoa e kai ana i a koe, ka kainga rātou;

ko ōu hoariri katoa, ko rātou katoa, ka riro ki te whakarau;

ko te hunga e pāhua ana i a koe ka pāhuatia rātou,

ā, ka tukua e ahau hei taonga pārau te hunga katoa e muru ana i a koe.

17 Ka whakahokia atu hoki e ahau te ora ki a koe,

ka rongoātia e ahau ōu marūtanga,"

e ai tā Ihowā;

"nō te mea kua kīia koe e rātou, he peinga,

kua mea: ‘Ko Hiona tēnei e kore nei e rapua e te tangata.’ "

18 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Nanā, ka whakahokia mai e ahau i te whakarau ngā tēneti o Hākopa,

ka aroha ki ōna nohoanga;

ā, ka hangā te pā ki runga ki tōna pūranga anō,

ka whakapūmautia anō ngā tikanga o te whare kīngi.

19 Ka puta mai anō i reira te whakamoemiti,

me te reo o te hunga e kata ana:

ā, ka whakanuia rātou e ahau, e kore rātou e torutoru;

ka whakakorōriatia hoki rātou e ahau, ā, e kore rātou e iti.

20 Ā, ka rite ā rātou tamariki ki ō mua;

ka whakapūmautia hoki tō rātou whakaminenga ki tōku aroaro,

ā, ka whiua e ahau te hunga katoa e tūkino ana i a rātou.

21 Ā, ko tō rātou metararahi ko tētahi anō o rātou,

ka puta ake hoki tō rātou kāwana i roto i a rātou;

ā, ka meinga ia e ahau kia whakatata mai,

ā, ka haere mai ia ki ahau;

ko wai oti tēnei kua toa nei ki te haere mai ki ahau?"

e ai tā Ihowā.

22 "Ā, hei iwi koutou māku,

ko ahau hoki hei Atua mō koutou."

23 Nanā, ko te tūkauati a Ihowā,

arā ko tōna riri mura tonu,

te paoho atu nā, he tūkauati e tahi ana:

tērā e āki ki runga ki te māhunga o te hunga kino.

24 E kore e tahuri atu te riri kino o Ihowā,

kia oti rā anō i a ia, kia whakapūmautia rā anō e ia

ngā whakaaro o tōna ngākau.

I ngā rā whakamutunga ka mātau koutou.

Jövendölés Izráel és Júda megváltásáról és a Messiás eljöveteléről

1 Az a szó, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, mondván: 2 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, mondván: Mindama szókat, a melyeket mondottam néked, írd meg magadnak könyvben; 3 Mert ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és visszahozom az én népemet, az Izráelt és Júdát, azt mondja az Úr, és visszahozom őket arra a földre, a melyet az ő atyáiknak adtam, és bírni fogják azt. 4 Ezek pedig azok a szók, a melyeket az Úr Izráel és Júda felől szólott. 5 Ezt mondta ugyanis az Úr: A félelemnek, rettentésnek szavát hallottuk, és nincs békesség. 6 Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szűl-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszűlőét, és miért változtak orczáik fakósárgává? 7 Jaj! mert nagy az a nap annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákóbon; de megszabadul abból! 8 És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, letöröm majd az ő igáját a te nyakadról, köteleidet leszaggatom, és nem szolgálnak többé idegeneknek. 9 Hanem szolgálnak az Úrnak az ő Istenöknek, és Dávidnak az ő királyoknak, a kit feltámasztok nékik. 10 Te azért ne félj, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, se ne rettegj Izráel; mert ímhol vagyok én, a ki megszabadítlak téged a messze földről, és a te magodat az ő fogságának földéből; és visszatér Jákób és megnyugoszik, és bátorságban lesz, és nem lesz, a ki megháborítsa. 11 Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged: mert véget vetek minden nemzetnek, a kik közé kiűztelek téged, csak néked nem vetek véget, hanem megfenyítelek téged ítélettel, mert nem hagylak egészen büntetés nélkül. 12 Mert ezt mondja az Úr: Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed. 13 Senki sincsen, a ki megítélje a te ügyedet, hogy bekösse sebedet, orvosságok és balzsam nincsenek számodra. 14 Elfeledkezett rólad minden szeretőd, és nem keres téged: mert megvertelek ellenséges veréssel, kegyetlen ostorozással, a te bűnödnek sokaságáért, és hogy eláradtak a te vétkeid. 15 Miért kiáltozol a te sebed miatt? veszedelmes a te sérülésed? a te bűnöd sokaságáért és vétkeidnek eláradásáért cselekedtem ezeket veled. 16 Azért mindazok, a kik benyelnek téged, elnyeletnek, és valamennyi ellenséged mind fogságra jut: és a te fosztogatóidat kifosztottakká, és minden te zsákmánylóidat zsákmánynyá teszem. 17 Mert orvosságot adok néked, és kigyógyítlak a te sérülésedből, azt mondja az Úr. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, a ki tudakozódjék felőle. 18 Ezt mondja az Úr: Ímé, visszahozom Jákób sátorának foglyait, és könyörülök az ő hajlékain, és a város felépíttetik az ő magas helyén, és a palota a maga helyén marad. 19 És hálaadás és öröm szava jő ki belőlök, és megsokasítom őket és meg nem kevesednek, megöregbítem őket és meg nem kisebbednek. 20 És az ő fiai olyanok lesznek, mint eleintén, és az ő gyülekezete erősen megáll az én orczám előtt, de megbüntetem mindazokat, a kik nyomorgatták őt. 21 És az ő fejedelme ő belőle támad, és az ő uralkodója belőle jő ki, és magamhoz bocsátom őt, hogy közeledjék hozzám: mert kicsoda az, a ki szívét arra hajtaná, hogy hozzám jőjjön, azt mondja az Úr. 22 És népemmé lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek. 23 Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elő, és a rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul. 24 Nem szűnik meg az Úr felgerjedt haragja, míg végbe nem viszi, és míg meg nem valósítja az ő szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.