Jeremias 22

He Whakahauhau kia Rīpenetā

1 Ko te kupu tēnei a Ihowā: "Haere ki raro, ki te whare o te kīngi o Hūrā, ka kōrero i tēnei kupu ki reira, 2 mea atu: ‘Whakarongo ki te kupu a Ihowā, e te kīngi o Hūrā, e noho nā i runga i te torōna o Rāwiri – a koe, koutou ko ōu tāngata, ko tōu iwi e tomo ana ki ēnei kūwaha. 3 Ko te kupu tēnei a Ihowā: Whakaritea te whakawā me te tika, whakaorangia te tangata e pāhuatia ana i te ringa o te kaitūkino. Kaua e mauria kinotia, kaua e whakatupuria kinotia te manene, te pani, te pouaru, kaua hoki e whakahekea te toto harakore ki tēnei wāhi. 4 Nō te mea ki te mahia mārietia tēnei e koutou, kātahi ka tomo mai ki ngā kūwaha o tēnei whare he kīngi e noho ana i runga i te torōna o Rāwiri, e eke ana ki te hāriata, ki te hōiho, a ia, me āna tāngata, me tōna iwi. 5 Engari, ki te kore koutou e whakarongo ki ēnei kupu, hei oati tēnei māku ki ahau anō, e ai tā Ihowā, tērā tēnei whare e takoto kau.’ "

6 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā mō te whare o te kīngi o Hūrā:

"Ko Kireara koe ki ahau,

ā, ko te tihi o Repanōna;

otiia he pono ka meinga koe e ahau hei koraha,

hei pā hoki e kore e nohoia.

7 Ā, ka whakaritea e ahau he kaiwhakangaro mōu,

rite rawa i tāna patu, i tāna patu;

ā, ka tuaina e rātou ōu hīta papai,

ka makā hoki ki te ahi.

8 "Ā, he maha ngā iwi e haere mā te taha o tēnei pā, ā, ka mea tēnā ki tōna hoa, ki tōna hoa, ‘He aha tēnei i meatia e Ihowā ki tēnei pā nui?’ 9 Kātahi rātou ka kī ake: ‘Mō rātou i whakarere i te kawenata a Ihowā, a tō rātou Atua, ā, koropiko ana ki ngā atua kē, mahi atu ana ki a rātou.’ "

10 Kaua koutou e tangi ki te tūpāpaku,

e uhunga rānei ki a ia;

engari kia nui te tangi mō te tangata e haere atu ana;

nō te mea e kore ia e hoki mai ā muri,

e kore anō e kite i te whenua i whānau ai ia.

He Pānui ki ngā Tama a Hōhia

11 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā mō Harumu tama a Hōhia, kīngi o Hūrā, i kīngi nei i muri i tōna pāpā, i a Hōhia, i haere atu nei hoki i tēnei wāhi: "E kore ia e hoki mai ki konei ā ake ake. 12 Engari, hei te wāhi i whakaraua atu ai ia, ka mate ia ki reira, ā, e kore ia e kite i tēnei whenua ā ake ake.

13 Auē te mate mō te tangata e hanga nei i tōna whare ki te hē,

i ngā rūma hoki o reira ki te whakawā hē;

e whakamahi nei i tōna hoa, kāhore e utua,

kāhore hoki e hoatu tō tāna mahi ki a ia;

14 e mea ana, ‘Ka hangā e ahau he whare māhorahora mōku,

he rarahi ngā rūma.’

Pokaia ana he matapihi mōna i roto;

ā, ko te hīpoki he hīta,

pania ake ki te whero ngangana.

15 "E kīngi rānei koe,

nō te mea e whai ana koe kia pērā rawa atu te hīta?

Kīhai ianei tōu pāpā i kai, i inu,

i whakarite i te whakawā, i te tika?

Ā, he pai i reira ki a ia.

16 I whakaritea e ia te whakawā a te ware a te rawakore;

ā, he pai i reira.

He teka ianei ko te mōhio tēnei ki ahau?"

e ai tā Ihowā.

17 "Kāhore hoki ōu kanohi, ōu ngākau

mō tētahi mea kē atu,

heoi mō tōu apo anake,

mō te whakaheke i te toto harakore,

mō te tūkino, mō te tutū, hei mahi māu."

18 Mō reira ko tā Ihowā kupu tēnei mō Iehoiakimi tama a Hōhia kīngi o Hūrā:

"Kāhore he tangi mōna, he mea:

‘Auē, e tōku tuakana!’ ko tēnei rānei, ‘Auē, e te tuahine!’

Kāhore rātou e tangi mōna, e mea,

‘Auē, te ariki! Auē, tōna korōria!’

19 Ka tanumia ia ki te tanu o te kāihe –

ka tōia, ka makā ki waho i ngā kūwaha o Hiruhārama.

20 "E piki ki Repanōna tangi ai,

kia puaki hoki tōu reo i Pahana;

tangi mai hoki i Aparimi,

kua mongamonga katoa hoki te hunga i aroha ki a koe.

21 I kōrero ahau ki a koe i te wā o tōu rangatiratanga;

engari i mea koe, ‘E kore ahau e rongo.’

Ko tāu tikanga tēnei nō tōu tamarikitanga ake,

kīhai koe i rongo ki tōku reo.

22 Mā te hau e whāngai āu hēpara katoa,

ka riro hoki te hunga i aroha ki a koe ki te whakarau.

Kātahi rawa koe ka whakamā,

ka numinumi kau ki tōu kino katoa.

23 E te wahine e noho nā i Repanōna,

e hanga nā i tōu kōhanga ki ngā hīta,

anō te nui o te manawapā mōu ina tae ngā mamae ki a koe,

te mamae e rite ana ki tō te wahine e whānau ana!"

He Whakawātanga ki a Konia

24 "E ora ana ahau," e ai tā Ihowā, "ahakoa a Konia tama a Iehoiakimi kīngi o Hūrā, ko te mōwhiti i runga i tōku ringa matau, ka unuhia tonutia atu koe e ahau i reira; 25 ā, ka hoatu koe e ahau ki te ringa o te hunga e whai ana kia whakamatea koe, ki te ringa anō o te hunga e wehi nā koe, arā ki te ringa o Nepukareha kīngi o Papurōna, ki te ringa hoki o ngā Karari. 26 Ka ākiritia atu anō koe e ahau me tōu whaea i whānau ai koe ki tētahi atu whenua ehara nei i te wāhi i whānau ai kōrua; ā, mate atu kōrua ki reira. 27 Engari ko te whenua i ōkaka tonu ai ō rāua ngākau kia hoki ki reira, e kore rāua e hoki ki reira."

28 Ko tēnei tangata, ko Konia,

he oko pakaru rānei ia e whakahāweatia ana?

He oko kāhore e matenuitia ana?

He aha i ākiritia atu ai, rātou ko ōna uri, i makā atu ai

ki te whenua kīhai i mōhiotia e rātou?

29 E te whenua, te whenua, te whenua,

whakarongo ki te kupu a Ihowā.

30 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Tuhituhia e koutou tēnei tangata, he urikore,

he tangata e kore e oti pai tāna i ōna rā e ora ai;

e kore hoki e tōtika tā tētahi o ōna uri

e noho ana i runga i te torōna o Rāwiri,

e kīngi ana ā muri ake nei i roto i a Hūrā."

Jövendölés Sallum (Joakház), Joákim és Jékóniás ellen

1 Ezt mondja az Úr: Menj alá a Júda királyának házába, és beszéld el ezeket: 2 És ezt mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, a ki a Dávid királyi székében ülsz, te és a te szolgáid, és a te néped, a kik bejártok e kapukon! 3 Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne nyomorgassátok és rajta ne erőszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok. 4 Mert ha ezt cselekszitek, akkor királyok mennek be e háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén ő, az ő szolgái és az ő népe. 5 Ha pedig nem hallgattok e szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e ház. 6 Mert így szól az Úr a Júda királyának házához: Ha Gileád volnál nékem és a Libánon feje: mégis elpusztítlak téged, mint a városokat, a melyekben nem laknak. 7 És felkészítem ellened a rablókat, mindeniket az ő fegyverével, és kivágják a te válogatott czédrusaidat, és a tűzre vetik. 8 És sok nép megy át e városon, és ezt mondják egymásnak: Miért mívelte az Úr ezt e nagy várossal? 9 És ezt mondják: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek frigyét, és idegen istenek előtt borultak le és azoknak szolgáltak. 10 Ne sirassátok a halottat és ne bánkódjatok érte, hanem azt sirassátok, a ki elment, mert nem jő vissza többé, és az ő szülőföldjét nem látja meg. 11 Mert ezt mondja az Úr Sallum felől, Jósiásnak, a Júda királyának fia felől, a ki uralkodik az ő atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helyből, nem tér többé ide vissza. 12 Hanem a helyen, a hová rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem látja többé. 13 Jaj annak, a ki hamisan építi házát, felházait pedig álnokul; a ki az ő felebarátjával ingyen szolgáltat, és munkájának bérét néki meg nem adja. 14 A ki ezt mondja: Nagy házat építek magamnak és tágas felházakat, és ablakait kiszélesíti és czédrusfával béleli meg és megfesti czinóberrel. 15 Király vagy-é azért, hogy czédrus után kivánkozol? A te atyád nem evett és ivott-é? De igazságot és méltányosságot cselekedett, azért jó dolga volt. 16 Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr! 17 De a te szemeid és szíved csak a te nyereségedre vágynak, és az ártatlan vérére, és ragadozásra és erőszak elkövetésére. 18 Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda királya fiának: Nem siratják őt: Jaj atyám! Jaj húgom! nem siratják őt: Jaj uram! Jaj az ő dicsőségének. 19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivül! 20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon emeld fel szódat és kiálts az Abarimról, mert szeretőid mind tönkre jutottak. 21 Szóltam néked, mikor jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te szokásod, hogy nem hallgattad az én szómat! 22 Minden pásztorodat szél emészti meg, és a szeretőid rabságra mennek; akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden gonoszságodért. 23 Te, a ki a Libánonon lakozol, a czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülő vajudása? 24 Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás; Joákimnak, a Júda királyának fia pecsétgyűrű volna is az én jobbkezemben: mindazáltal onnan lerántanálak. 25 És odaadlak téged a te lelked keresőinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétől félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe. 26 És elvetlek téged és a te anyádat, a ki szűlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg. 27 És nem jőnek vissza arra a földre, a melyre az ő lelkök visszajőni kivánkozik. 28 Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, amelyben semmi gyönyörűség nincsen? Miért lökték el őt és az ő magvát, és dobták olyan földre, a melyet ők nem ismernek? 29 Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak szavát! 30 Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz jó előmenetele az ő idejében; mert senkinek, a ki az ő magvából a Dávid székében ül, nem lesz jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.