Lamentações 2

Te Whakawhiunga a Ihowā i Hiruhārama

1 Taukiri e! Te taupokinga a Ihowā i te tamāhine a Hiona

ki te kapua, i a ia e riri ana!

Kua makā iho e ia te ātaahua o Īharaira

i runga i te rangi ki te whenua;

kīhai anō i mahara ki tōna tūranga waewae

i te rā i riri ai ia.

2 Kua horomia e te Ariki ngā nohoanga katoa o Hākopa,

kīhai i tohungia;

i a ia i riri rā, wāhia iho e ia

ngā pā kaha o te tamāhine a Hūrā;

tae tonu ki te whenua;

poke iho i a ia te kīngitanga me ōna rangatira.

3 Pōutoa katoatia atu ana e ia te haona o Īharaira

i tōna riri e mura ana.

Whakahokia mai ana e ia ki muri tōna ringa matau

i te aroaro o te hoariri.

Ngiha mai ana ia ki a Hākopa,

ānō he mura ahi e kai ana i tētahi taha, i tētahi taha.

4 Kua piko i a ia tāna kōpere, koia anō kei tā te hoariri;

ko tōna ringa matau i a ia i tū rā,

rite tonu ki tō te hoa whawhai,

tukitukia ana e ia te hunga katoa i āhuareka mai ki te titiro atu;

i roto i te tapenākara o te tamāhine a Hiona,

ānō he ahi tōna riri e ringihia mai ana e ia.

5 Kua rite te Ariki ki te hoariri,

kua horomia e ia a Īharaira;

kua horomia e ia ōna whare kīngi katoa,

kua whakamōtītia e ia ōna pā taiepa.

Ā, kua whakanuia e ia te tangi me te auē

o te tamāhine a Hūrā.

6 Kua tākiritia e ia tōna tīhokahoka, ānō nō te kāri;

mōtī iho i a ia tōna wāhi whakaminenga.

Kua meinga e Ihowā te huihui nui me te hāpati

kia warewaretia i roto i Hiona,

whakahāweatia iho e ia te kīngi rāua ko te tohunga

i tōna riri e āritarita ana.

7 Kua pangā atu e te Ariki tāna āta,

kua weriweri ia ki tōna wāhi tapu.

Tukua atu ana e ia ngā taiepa o ō reira whare kīngi

ki roto ki te ringa o te hoariri;

kua hāmama rātou i roto i te whare o Ihowā,

me te mea ko te rā o te hākari nui.

8 He whakaaro tō Ihowā mō te whakamōtī

i te taiepa o te tamāhine a Hiona;

kua oti te aho te whakamārō atu e ia,

kāhore anō tōna ringa i pēpeke, whakangaro tonu ia.

Nā reira, tangi ana i a ia te pekerangi me te taiepa;

rāua ngātahi, ngohe kau.

9 Kua totohu ōna kēti ki roto ki te whenua;

kua kore i a ia, kua whati hoki ōna tūtaki;

kei roto tōna kīngi me ōna rangatira i ngā tauiwi,

kāhore nei o reira ture;

āe rā, kāhore āna poropiti e whiwhi

ki te kite nā Ihowā.

10 Kei runga i te whenua ngā kaumātua o te tamāhine a Hiona

e noho ana, whakarongo kau ana.

Opehia ake e rātou he puehu ki runga ki ō rātou māhunga;

whītiki rawa te kākahu taratara.

Ko ngā wāhina o Hiruhārama,

tuohu tonu ō rātou māhunga ki te whenua.

11 Matawaia rawa ōku kanohi i te roimata,

e ohooho ana ōku whēkau,

kua maringi tōku ate ki runga ki te whenua,

he meatanga ki te wawāhanga o te tamāhine a tōku iwi;

nō te mea hemo ana ngā kōhungahunga

me ngā mea ngote ū i ngā huarahi o te pā.

12 Kei te kī atu rātou ki ō rātou whaea,

"Kei hea he wīti, he wāina?"

i a rātou e hemo ana, e pērā ana me te hunga kua patua

ki ngā huarahi o te pā,

e maringi ana ō rātou wairua

ki ngā uma o ō rātou whaea.

13 Ko te aha tāku hei whakaatu ki a koe?

Ko te aha e waiho e ahau hei āhua mōu,

e te tamāhine a Hiruhārama?

Ko wai e waiho e ahau hei rite ki a koe,

e whakamārie ai ahau i a koe,

e te tamāhine wāhina a Hiona?

He nui hoki tōu pakaru, koia anō kei te moana;

ko wai hei rongoā i a koe?

14 Ko ngā mea i kitea e ōu poropiti mōu,

he teka, he mea horihori;

kīhai anō i hurahia e rātou tōu hē,

e hoki ai koe i te whakarau.

Heoi anō tā rātou i kite ai mōu he poropititanga wairangi,

he mea hei pana atu i a koe.

15 Kei te papaki ringa ki a koe

te hunga katoa e tika ana i te ara,

e hī ana, rūrū ana ō rātou māhunga

ki te tamāhine a Hiruhārama;

ko tā rātou kupu, "Ko te pā ianei tēnei i kōrerotia nei,

ko te tino o te ātaahua,

ko te whakahari o te whenua katoa?"

16 Hāmama tonu ki a koe

ngā māngai o ōu hoariri katoa;

e hī ana, tetē ana ō rātou niho,

e mea ana: "Kua horomia ia e tātou.

Ko te rangi pū anō tēnei tāria atu e tātou,

kua tūpono mai ki a tātou, kua kitea e tātou."

17 Kua oti i a Ihowā tāna i whakaaro ai;

kua whakaritea tāna kupu i whakahaua e ia i ngā rā ō mua.

Wāhia iho e ia, kīhai hoki i tohungia;

kua meinga e ia te hoariri kia koa ki a koe,

kua ara i a ia te haona o ōu hoariri.

18 I karanga ō rātou ngākau ki te Ariki!

E te taiepa o te tamāhine a Hiona!

Kia rere iho ngā roimata ānō he awa,

i te ao, i te pō;

kei whakatā koe,

kei mutu tā te whatu o tōu kanohi!

19 Maranga, hāmama i te pō,

i te tīmatanga o ngā mataaratanga:

ringihia atu tōu ngākau ānō he wai

ki tō te Ariki aroaro.

Kia ara ake ōu ringa ki a ia,

kia ora ai āu kōhungahunga

e hemo nei i te kai

i te ahunga mai o ngā huarahi katoa.

20 "Titiro mai, e Ihowā,

whakaaroa ko wai i pēneitia e koe!

E kai rānei ngā wāhine i ō rātou hua,

i ngā kōhungahunga e hikihikitia ana?

Kia patua koia te tohunga me te poropiti

ki te wāhi tapu o te Ariki?

21 "Kei te takoto te taitama rāua ko te koroheke

i runga i te whenua i ngā huarahi;

kua hinga āku wāhina,

āku taitamariki, i te hoari;

he mea whakamate nāu i te rā i riri ai koe;

tukitukia ana e koe, kīhai hoki i tohungia.

22 "Kua karanga koe ki ōku whakawehi i ngā taha katoa,

pērā i te rā o te huihuinga nui,

ā, kāhore tētahi i mawhiti,

i mahue rānei i te rā i riri ai a Ihowā;

ko āku i hikihiki ai, i whakatuputupu ai,

poto ake i tōku hoariri."

Gyászének Júda és Jeruzsálem pusztulása felett

1 Jaj; de sűrű felhőt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! az égből a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az ő haragja napján. 2 Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erősségeit, a földre terítette; megfertőzteté az országot és fejedelmeit. 3 Felgerjedt haragjában letördelé Izráelnek minden szarvát; hátravoná jobbkezét az ellenség elől, Jákób ellen pedig mint lángoló tűz emésztett köröskörül. 4 Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek kivánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását. 5 Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erősségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját. 6 És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megútált haragja hevében királyt és papot. 7 Megvetette az Úr az ő oltárát, megútálta szent helyét; ellenség kezébe adá palotáinak kőfalait; zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon. 8 Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; kiterjeszté a mérőkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kőfal, együtt búslakodnak! 9 Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól. 10 A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejökre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szűzei. 11 Elsenyvedtek szemeim a könyhullatástól, belső részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utczáin. 12 Azt mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén. 13 Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvígasztaljalak, Sionnak szűz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?! 14 A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítő prófétálásokat. 15 Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelők; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyről azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme? 16 Feltátották ellened szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt! Bizony ez a nap az, a melyet vártunk; megértük, látjuk! 17 Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; beváltotta szavát, a melyet szólt eleitől fogva; rombolt és nem kimélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak. 18 Kiáltott az ő szívök az Úrhoz: Oh Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen. 19 Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr szine előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden utczának szegletén. 20 Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az ő méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és próféta? 21 Az utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szűzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kiméltél. 22 Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg őket!