Josué 9

Ka Whakaorangia ngā Kipeono nā te Tinihanga

1 Nā, i te rongonga o ngā kīngi katoa o tēnei taha o Horano, o te whenua pukepuke, o te mānia, o te tahatika katoa hoki o te Moana Nui i te ritenga atu o Repanōna – te Hiti, te Amori, te Kanaani, te Perihi, te Hiwi, te Iepuhi – 2 nā, huihui tahi ana rātou ki te whawhai ki a Hohua rātou ko Īharaira, kotahi tonu te whakaaro.

3 Nō te rongonga ia o ngā tāngata o Kipeono ki ngā mea i meatia e Hohua ki Heriko rāua ko Hai, 4 ka mahi korokē rātou, ka haere me te mea he karere rātou; ka tango hoki ki ngā pūtea tawhito ki runga ki ō rātou kāihe, i ngā kōkī wāina hoki kua tawhitotia, kua pākarukaru, pūtiki rawa; 5 me ngā hū tawhito ki ō rātou waewae, pāpaki rawa, ko ō rātou kākahu he mea tawhito; ko ngā taro katoa hoki, ko ō rātou ō, he maroke, he puruhekaheka. 6 Nā, haere ana rātou ki a Hohua ki te puni, ki Kirikara, ā, mea ana ki a ia, ki ngā tāngata hoki o Īharaira, "I haere mai mātou i te whenua mamao; nā, whakaritea he kawenata ki a mātou."

7 Nā, ka mea atu ngā tāngata o Īharaira ki ngā Hiwi, "E noho nei anō pea koe i waenganui i ahau; ā, me pēhea e whakarite ai ahau i te kawenata ki a koe?"

8 Nā, ka mea rātou ki a Hohua, "He pononga mātou nāu."

Ā, ka mea a Hohua ki a rātou, "Ko wai mā koutou? I haere mai koutou i hea?"

9 Nā, ka mea rātou ki a ia: "I haere mai āu pononga i tētahi whenua tawhiti noa atu, nā te ingoa hoki o Ihowā, o tōu Atua; i rongo hoki mātou ki tōna rongo, ki ngā mea katoa hoki i mea ai ia ki Īhipa, 10 ki ngā mea katoa anō hoki i mea ai ia ki ngā kīngi tokorua o ngā Amori i tērā taha o Horano, ki a Hihona kīngi o Hehepona, rāua ko Oka kīngi o Pahana, i noho rā i Ahataroto. 11 Nā reira i kī mai ai ō mātou kaumātua me ngā tāngata katoa o tō mātou whenua ki a mātou, i mea ai, ‘Maua atu i ō koutou ringa he ō ki te huarahi, ā, haere ki te whakatau i a rātou, ka mea hoki ki a rātou, "Ko ā koutou pononga mātou; nā, whakaritea mai he kawenata ki a mātou." ’ 12 Nā, ko ā mātou taro i maua mahanatia mai nei i ō mātou whare hei ō mō mātou i te rā i tūria mai ai e mātou, i haere mai ai ki a koutou, nanā, kua maroke, kua puruhekahekatia. 13 Ko ngā kōkī wāina nei hoki, i hou nei i tā mātou whakakīnga, nā, kua pākarukaru; ko ēnei kākahu hoki o mātou, me ō mātou hū, kua tawhitotia i te roa whakaharahara o te huarahi."

14 Nā, ka tango ngā tāngata i ētahi o ō rātou ō, ā, kīhai i ui whakaaro i tō Ihowā waha. 15 Ā, houhia iho e Hohua te rongo ki a rātou, whakaritea ana hoki e ia he kawenata whakaora mō rātou; i oati anō ngā rangatira o te huihui ki a rātou.

16 Nā, i te mutunga o ngā rā e toru i muri iho i tā rātou whakaritenga i te kawenata ki a rātou, ka rongo rātou, e tata tonu ana rātou ki a rātou, e noho ana hoki i waenganui i a rātou. 17 Nā, ka hāpainga atu e ngā tama a Īharaira, ka tae i te rā tuatoru ki ō rātou pā. Ko ō rātou pā hoki ko Kipeono, ko Kepira, ko Peeroto, ko Kiriata Tearimi. 18 Ā, kīhai ngā tama a Īharaira i patu i a rātou, nō te mea kua oati ngā rangatira o te huihuinga i a Ihowā, i te Atua o Īharaira, ki a rātou.

Ā, amuamu katoa ana te huihuinga ki ngā rangatira. 19 Nā, ka mea ngā rangatira katoa ki te huihui katoa, "Kua oati tātou i a Ihowā i te Atua o Īharaira, ki a rātou; nō reira e kore tātou e āhei āianei te pā ki a rātou. 20 Ko tēnei tā tātou e mea ai ki a rātou, ka waiho i a rātou kia ora; kei rīria tātou mō te oati i oati ai tātou ki a rātou." 21 Ā, ka mea ngā rangatira ki a rātou, me whakaora rātou; otiia me waiho rātou hei tapatapahi rākau, hei utuutu wai mō te huihui katoa; kia rite ai ki tā ngā rangatira i kōrero ai ki a rātou.

22 Kātahi ka karangatia rātou e Hohua, ka kōrero ia ki a rātou, ka mea, "He aha koutou i nuka ai i a mātou, i mea ai, ‘Kei tawhiti noa atu koutou i a mātou; e noho nei anō koutou i waenganui i a mātou?’ 23 Nō reira ka kangā koutou; ā, e kore e kore he kaimahi o koutou, hei tapatapahi rākau, hei utuutu wai hoki mō te whare o tōku Atua."

24 Nā, ka whakautua e rātou ki a Hohua, ka mea, "I tino kōrerotia hoki ki āu pononga ngā mea i whakaritea e Ihowā, e tōu Atua, ki a Mohi, ki tāna pononga mō te whenua katoa, kia hoatu ki a koutou, kia hunā atu hoki ngā tāngata katoa o te whenua i ō koutou aroaro. Nā reira mātou i tino wehi ai i a koutou, kei mate mātou, nā, meatia ana e mātou tēnei mea. 25 Nā, kei roto tēnei mātou i ōu ringa: māu e mea ki a mātou te mea e pai ana, e tika ana ki tāu titiro."

26 Nā, pērātia ana rātou e ia, ā, whakaorangia ake rātou i te ringa o ngā tama a Īharaira, ā, kīhai rātou i patua. 27 Nā, waiho iho rātou i taua rā e Hohua hei tapatapahi rākau, hei utuutu wai mō te huihui, mō te āta hoki a Ihowā ki te wāhi e whiriwhiri ai ia ā tae noa mai ki tēnei rā.

A gibeoniták beszinlik a frigybe magokat és örök szolgaságra vettetnek

1 Lőn pedig, hogy mikor ezt meghallották mind ama királyok, a kik a Jordánon túl a hegyeken és síkon és a nagy tengernek egész partja-mentén valának a Libánon ellenében: a Khittheus, az Emoreus, a Kananeus, a Perizeus, a Khivveus és a Jebuzeus: 2 Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izráellel egy akarattal. 3 De meghallák Gibeon lakosai is, a mit Józsué Jérikhóval és Aival cselekedett vala. 4 És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis és követekül adák ki magokat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat, és ócska, megrepedezett és összekötözött boros tömlőket; 5 És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magokra; az útravaló kenyerök is mind száraz és penészes vala. 6 Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának néki, és Izráel férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mi velünk. 7 Izráel férfiai pedig mondának a Khivveusnak: Hátha közöttem lakol te; hogyan kössek azért frigyet te veled? 8 Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nékik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek? 9 És mondának néki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, a mit Égyiptomban cselekedett; 10 Mindazt is, a mit cselekedett az Emoreusok két királyával, a kik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, a ki Astarótban vala. 11 Ezért szólának nékünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjök, és mondjátok nékik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mi velünk! 12 Ez a mi kenyerünk meleg volt, a mikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jőjjünk; most ímé, száraz és penészes lett. 13 Ezek a boros tömlők is, a melyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt! 14 És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala. 15 És békességesen bánt velök Józsué, és frigyet köte velök, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nékik. 16 De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velök, meghallják, hogy közel valók azok hozzájok, sőt közöttök lakoznak azok. 17 Elindulának azért Izráel fiai, és eljutának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirjáth-Jeárim. 18 De nem bánták őket Izráel fiai, mivelhogy megesküdtek vala nékik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izráel Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen. 19 Mondának azért mind a főemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nékik az Úrra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk őket. 20 Ezt cselekedjük velök, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, a melylyel megesküdtünk nékik. 21 Mondának azért a főemberek nékik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, a mint szólottak vala nékik a főemberek. 22 Hívatá ugyanis őket Józsué, és szóla nékik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok? 23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába. 24 Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtokra esett a te szolgáidnak az, a mit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy néktek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot. 25 És most ímé, a te kezedben vagyunk, a mint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk! 26 És úgy cselekedék velök, és kiszabadítá őket Izráel fiainak kezéből, és nem ölék meg őket. 27 És tevé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához, mind e napig, azon a helyen, a melyet választánd.