Josué 2

Ka Tonoa ngā Kaitūtei ki a Heriko

1 Nā, ka tonoa atu e Hohua, e te tama a Nunu, ētahi tāngata tokorua i Hitimi hei tūtei puku atu, i mea ia, "Tīkina, tirohia te whenua, me Heriko hoki." Nā, haere ana rāua, ā, ka tae ki te whare o tētahi wahine kairau, ko Rahapa tōna ingoa, ā, ka moe i reira.

2 Nā, ka kōrerotia ki te kīngi o Heriko, ka meatia, "Nanā, kua tae mai ētahi tāngata ki konei i te pō nei, nō ngā tama a Īharaira, he whakataki i te whenua." 3 Nā, ka tonoa atu e te kīngi o Heriko ki a Rahapa, ka mea, "Whakaputaina mai ki waho ngā tāngata i haere mai nā ki a koe, i haere atu nā ki tōu whare; i haere mai hoki rāua he mātaki i te whenua katoa."

4 Nā, ka hopu te wahine rā ki ngā tāngata tokorua, ā, hunā iho e ia; ā, ka mea atu ia, "He tika i haere mai ngā tāngata ki ahau, heoi, kīhai ahau i mōhio nō hea rānei rāua. 5 Ā, nō te wā o te tūtakitanga o te kūwaha, nō te mea ka pōuri nei, ka puta atu aua tāngata ki waho. Kāhore ahau e mōhio i haere aua tāngata ki hea. Kia hohoro te whai i muri i a rāua; ka mau hoki rāua i a koutou." 6 (Kāhore ia, kua kawea rāua e ia ki runga ki te tuanui, ā, hunā ana rāua ki ngā kakau rīnena i horahorangia e ia ki runga i te tuanui.) 7 Nā, ka whai ngā tāngata i muri i a rāua nā te huarahi ki Horano ā tae noa ki ngā whakawhitinga; ā, nō te putanga atu anō o ngā kaiwhai i a rāua ki waho ka tūtakina te kūwaha.

8 Ā, kīanō rāua i takoto noa, nā, ka haere ake ia ki a rāua ki te tuanui, 9 ka mea ki aua tāngata, "E mōhio ana ahau kua hoatu te whenua nei e Ihowā ki a koutou, kua tau mai hoki te wehi o koutou ki a mātou, ā, kei te ngohe noa ngā tāngata katoa o te whenua nei i a koutou. 10 I rongo hoki mātou ki tā Ihowā whakamaroketanga i te wai o te Moana Whero i ō koutou aroaro, i tō koutou putanga mai i Īhipa; ki ngā mea hoki i meatia e koutou ki ngā kīngi tokorua o ngā Amori i tāwāhi o Horano, ki a Hihona rāua ko Oka, i hunā nei e koutou. 11 Ā, i tō mātou rongonga anō, ka ngohe noa ō mātou ngākau, kāhore atu hoki he tokonga ake o te wairua i roto i tētahi, nā koutou hoki; nō te mea ko Ihowā, ko tō koutou Atua, ko ia te Atua i te rangi i runga, i te whenua hoki i raro. 12 Nā, tēnā, oatitia mai a Ihowā ki ahau, i te mea kua atawhaitia nei kōrua e ahau, ka atawhai hoki koutou ki te whare o tōku matua, ā, ka hōmai he tohu pono ki ahau. 13 Ka whakaora hoki koutou i tōku pāpā, i tōku whaea, i ōku tungāne, i ōku tuākana, me ā rātou mea katoa, ā, ka araarai i a mātou kei mate."

14 Nā, ka mea aua tāngata ki a ia, "Ko tō māua ora mō tō koutou, ki te kāhore koutou e whāki i tā māua take; ā tēnei ake, hei te hōmaitanga a Ihowā i te whenua ki a mātou, ka puta hoki tā mātou mahi atawhai, tā mātou mahi pono ki a koe."

15 Nā, tukua iho ana rāua e ia ki tētahi taura nā te matapihi; kei te taiepa tonu hoki o te pā tōna whare, ā, noho ai ia i runga i te taiepa. 16 Ā, ka mea ia ki a rāua, "Haere ki te maunga, kei tūtaki ngā kaiwhai ki a kōrua; ka piri ai ki reira kia toru ngā rā, kia hoki mai rā anō ngā kaiwhai; kātahi kōrua ka haere i tō kōrua huarahi."

17 Kātahi ka mea aua tāngata ki a ia, "E kore māua e whai hara mō tēnei oati āu i whakaoati nei koe i a māua. 18 Nanā, ina tae mai mātou ki tēnei whenua, herea te miro nei, te aho whero nei ki te matapihi i tukua iho nei māua e koe nā reira; ā, me whakahuihui mai ki a koe, ki roto ki te whare, tōu pāpā, me tōu whaea, me ōu tungāne, me te nohoanga katoa o tōu pāpā. 19 Nā, ahakoa ko wai te tangata e puta atu ana ki waho o ngā tatau o tōu whare, hei runga anō i tōna māhunga ōna toto, ko māua ia ka harakore; tēnā ko ngā tāngata katoa i roto tahi koutou i te whare, hei ō māua māhunga ōna toto, ki te pā atu tētahi ringa ki a ia. 20 Otiia, ki te kōrero koe i tā māua take, ka wātea māua i tāu oati i whakaoati nei koe i a māua."

21 Anō rā ko ia, "Waiho i tā kōrua i mea nā." Ā, tukua atu ana rāua e ia, ā, haere ana rāua; ā, herea ana e ia te aho whero ki te matapihi.

22 Nā, ka haere rāua, ā, ka tae ki te maunga, ā, noho ana i reira e toru ngā rā, ā, hoki noa ngā kaiwhai; ā, rapu noa ngā kaiwhai i a rāua i te huarahi katoa, ā, kāhore i kitea. 23 Kātahi ka hoki aua tāngata tokorua, ka heke iho i te maunga, ā, ka whiti, ka tae ki a Hohua, tama a Nunu, ka kōrero ki a ia i ngā mea katoa i pono ki a rāua. 24 Ā, ka mea rāua ki a Hohua, "Koia anō, kua hōmai e Ihowā te whenua katoa ki ō tātou ringa; ā, ngohe kau ngā tāngata katoa o te whenua i a tātou."

Ráháb megment két izráelita kémet azért az igéretért, hogy őt és háznépét majd megkimélik

1 És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának. 2 Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére; 3 Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet. 4 Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak. 5 És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek őket. 6 Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva. 7 És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivő úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik őket üldözik vala. 8 Ők pedig még le sem feküvének, a mikor felméne ő hozzájok az asszony a házhéjára, 9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek. 10 Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek. 11 És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön! 12 Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem, 13 Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nőtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól. 14 És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled. 15 Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala). 16 És monda nékik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, a míg visszatérnek az üldözők; azután pedig menjetek a magatok útján. 17 A férfiak pedig mondának néki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtől, a melylyel te megeskettél minket! 18 Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e veres fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, a melyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyűjtsd be magadhoz a házba. 19 És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, a ki te veled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon. 20 Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, a melylyel te megeskettél minket. 21 Monda pedig amaz: A mint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá őket, és elmenének; a veres zsinórt pedig reáköté az ablakra. 22 És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözők. Keresék ugyanis őket az üldözők minden úton, de nem találták vala. 23 Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyről, és átmenének a Jordánon, és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének néki mindent, a mi történt vala velök. 24 És mondának Józsuénak: Bizony kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk.