Provérbios 7

Ngā Maneatanga Hē o te Pūremu

1 E tāku tama, puritia āku kupu,

hunā āku whakahau ki roto ki a koe.

2 Puritia āku whakahau, ā, ka ora;

tāku ture, ānō ko te whatupango o tōu kanohi.

3 Herea ki ōu maihao;

tuhituhia, ko tōu ngākau ānō hei papa.

4 Kī atu ki te whakaaro nui, "He tuahine koe nōku,"

kīia hoki te mātauranga ko tōu whanaunga wahine.

5 Kia ai ēnei hei tiaki i a koe kei hē i te wahine kē,

i te wahine kē, he kōrero whakapati nei āna.

6 I titiro atu hoki ahau i te matapihi o tōku whare

i roto i tōku whakakahokaho,

7 ā, i mātakitaki ahau i roto i ngā kūware,

i kite i roto i ngā taitama,

i tētahi tamaiti kāhore rawa he whakaaro,

8 e haere ana i te ara i te wāhi tata e piko atu ai ki a ia,

ā, haere ana ia i te ara ki tōna whare,

9 i te kākarauritanga, i te ahiahi o te rā,

i te titiwhatanga o te pō, i te pōuri kerekere.

10 Nā, kua tūtaki tētahi wahine ki a ia,

he kākahu pūremu tōna, he ngākau hīanga.

11 He māngai korokī tōna, he tohetohe;

ko ōna waewae, kāhore e tau ki tōna whare;

12 ināianei kei ngā ara ia, inamata kei ngā waharoa,

e tauwhanga ana i ngā kokinga katoa.

13 Koia i hopukia ai ia e ia, kei te kihi i a ia,

ā, ka mea atu ki a ia, me te whakatoi anō i tōna mata:

14 "He patunga mō te pai kei ahau;

nō tēnei rā nei ahau i whakamana ai i āku kupu taurangi;

15 koia ahau i haere mai ai ki te whakatau i a koe,

ki te āta rapu i tōu mata, ā, ka kitea nei koe e ahau.

16 Ko tōku moenga kua horahia e ahau,

whakapaipai rawa ki te kaitaka,

ki ngā kākahu purepure nō te rīnena o Īhipa.

17 Kua ruia e ahau tōku moenga ki ngā mea whakakakara,

ki te maira, ki te aroe, ki te hinamona.

18 Haere mai, kia whaowhina tāua ki te aroha, ā ao noa;

kia ora ō tāua ngākau i te aroha.

19 Kāhore hoki tāku tāne i te whare;

kua riro ia, he haere tawhiti.

20 I maua atu e ia he pūtea moni i tōna ringa;

ka hoki mai anō ia i te kōwhititanga o te marama."

21 He maha nō āna kōrero whakawai, riro ana ia i a ia ki tāna;

nā te whakapati a ōna ngutu ka kūmea atu ia e ia.

22 Haere tonu ia i muri i a ia,

ānō he kau e haere ana kia patua,

he kūware rānei e haere ana ki ngā rākau here waewae e whiua ai te hē,

23 ā, tū noa te tao ki tōna ate puta rawa.

Rite tonu ia ki te manu e hohoro ana ki te māhanga,

tē mōhio he matenga tērā mōna.

24 Nō reira, e āku tamariki, whakarongo ki ahau,

maharatia ngā kupu a tōku māngai.

25 Kei peau kē tōu ngākau ki ōna ara,

kei kotiti kē ki ōna huarahi.

26 He tokomaha hoki ngā tāngata i tū, i hinga i a ia,

āe rā, he ope nui rawa tāna i patu ai.

27 He huarahi tōna whare ki te rēinga,

e anga ana ki raro ki ngā rūma o te mate.

A paráznaságra való csábításnak és szomorú következményének leírása

1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. 2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. 3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. 4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, 5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől. 6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, 7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, 8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, 9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. 10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. 11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. 12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. 13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: 14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. 15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! 16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. 17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. 18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. 19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. 20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. 21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. 22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; 23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van. 24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. 25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin. 26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek. 27 Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.