Provérbios 9

Te Tono a Wahine Whakaaronui

1 Kua oti i te whakaaro nui tētahi whare mōna te hanga,

e whitu ngā pou kua oti te tārai e ia.

2 Kua oti āna kararehe te patu e ia, whakananu rawa tāna wāina;

kua oti anō tāna tēpu te whakapai.

3 Kua ungā e ia āna kōtiro, e karanga ana ia

i runga i ngā wāhi tiketike rawa o te pā.

4 "Ki te mea he kūware tētahi, me peka mai ia ki konei!"

Ko te tangata maharakore, ko tāna kupu tēnei ki a ia,

5 "Haere mai, kainga tāku taro,

inumia hoki te wāina kua oti nei te whakananu e ahau.

6 Kāti rā, e te hunga kūware, kia ora ai koutou;

haere hoki i te ara o te mātauranga."

Te Tangata Whakaaronui me te Tangata Whakahīhī

7 Ko ia e papaki ana i te tangata whakahīhī, ka whakamā;

ā, ko ia e riri ana i te tangata kino, ka piri mai he hē ki a ia.

8 Kaua e rīria te tangata whakahī, kei kino ia ki a koe;

rīria ko te tangata whakaaro nui, ā, ka aroha ia ki a koe.

9 Hoatu te mōhio ki te tangata whakaaro nui, ā, ka neke ake ōna whakaaro;

whakaakona te tangata tika, ā, ka nui ake tōna mōhio.

10 Ko te tīmatanga o te whakaaro nui ko te wehi ki a Ihowā;

ko te mātauranga, ko te mōhio ki te Mea Tapu.

11 Māku hoki ka maha ai ōu rā,

māku ka neke ake ai ngā tau e ora ai koe.

12 Ki te nui ōu whakaaro, mōu anō ōu whakaaro nui;

ki te whakahī koe, māu anake tāu pīkaunga.

He Tono a Wahine Kūware

13 Ko te wahine wairangi, he māngai nui ia;

he kūware ia, kāhore ōna mōhio ki te aha, ki te aha.

14 Noho ana ia i te kūwaha o tōna whare

i runga i te nohoanga i ngā wāhi tiketike o te pā;

15 kia karanga atu ai ia ki ngā tāngata e haere ana i te ara,

e mārō tonu ana ō rātou huarahi,

16 "Ko te kūware, peka mai ki konei!"

Tēnā ko te tangata whakaarokore,

ko tāna kupu tēnei ki a ia,

17 "He reka te wai tāhae,

ā, he āhuareka te taro kai huna."

18 Tē mōhio ia kei reira ngā tūpāpaku;

kei te rēinga riro ana i karanga ai.

A bölcseség barátságos hívása

1 Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván. 2 Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette. 3 Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein. 4 Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak ezt mondja: 5 Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem. 6 Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán. 7 A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz. 8 Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged. 9 Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot. 10 A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség. 11 Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit. 12 Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát. 13 Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud. 14 És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein, 15 Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon. 16 Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak ezt mondja: 17 A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges! 18 És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!