Provérbios 27

1 Kei whakamanamana koe ki te rā āpōpō;

kāhore hoki koe e mōhio ko te aha e puta mai i roto i te rā.

2 Mā tētahi atu tangata te whakamoemiti mōu, kaua mā tōu māngai ake;

mā te tangata kē, kaua mā ōu ngutu ake.

3 He taimaha te kōhatu, he taimaha anō te kirikiri;

he taimaha atu ia i ā rāua tahi te pukuriri o te wairangi.

4 He mea nanakia te riri, he rūtaki te āritarita;

ko wai ia e tū i mua i te hae?

5 He pai kē te riri matanui

i te aroha huna.

6 Ko ngā patu a te hoa aroha he mea nā te pono;

ko ngā kihi ia a te hoariri auau rawa.

7 E ngaruru ana te wairua mākona ki te honikoma;

engari ki te wairua hiakai, reka kau ngā mea kawa katoa.

8 Rite tonu ki te manu e ātiutiu noa atu ana i tōna kōhanga

te tangata e ātiutiu noa atu ana i tōna wāhi.

9 He whakahari ngākau te hinu me te whakakakara;

he pērā anō ngā āhuareka o tō te tangata hoa aroha

i ahu mai i ngā tikanga mateoha i whakatakotoria e tōna ngākau.

10 Ko tōu hoa aroha ake, ā, ko te hoa hoki o tōu pāpā, kaua e whakarērea;

kaua hoki e haere ki te whare o tōu tuakana i te rā e mate ai koe.

He pai kē hoki te hoa e tata ana

i te tuakana i tawhiti.

11 E tāku tama, kia whakaaro nui, kia koa ai tōku ngākau,

kia whakahoki kupu ai hoki ahau ki te hunga e tāwai ana ki ahau.

12 E kite atu ana te tangata tūpato i te hē, ā, ka huna i a ia;

tēnā ko te kūware, haere tonu atu, mamae tonu atu.

13 Tangohia te kākahu o te kaiwhakakapi mō te tangata kē;

tōna taunaha anō hoki mō tā te wahine kē.

14 Ko te tangata e maranga ana i te atatū,

he nui hoki tōna reo ki te manaaki i tōna hoa,

ka kīia tāna he kanga.

15 He māturuturu e pūputu tonu ana i te rā nui te ua,

he wahine ngangare, rite tonu rāua;

16 ko te tangata e mea ana ki te pēhi i a ia,

e mea ana ki te pēhi i te hau, ā, ka tūtaki tōna ringa matau ki te hinu.

17 Ko te rino hei whakakoi mō te rino;

waihoki ko te tangata anō hei whakakoi i te mata o tōna hoa.

18 Ko te kaitiaki o te piki, ka kai i ōna hua;

ka whakahōnoretia te tangata e whakaaro ana ki tōna rangatira.

19 He pērā i te wai, tiro atu, tiro mai he kanohi,

ka pēnā anō tō te tangata ngākau ki te tangata.

20 Ko te rēinga, ko te whakangaromanga, e kore e mākona;

e kore anō hoki e mākona ngā kanohi o te tangata.

21 Ko te oko tahu para mō te hiriwa, ko te oumu mō te kōura;

ā, ko te whakanui i a ia, hei whakamātautau mō te tangata.

22 Ahakoa i tukua e koe te wairangi ki te tuki i roto i te kumete

i waenga i ngā wīti pēpē,

e kore tōna whakaarokore e riro.

23 Kia anga nui koa kia mōhio ki te āhua o āu hipi,

ā, kia pai te tiaki i āu kāhui kau;

24 e kore hoki te taonga e mau tonu;

e mau ianei te karauna ki ngā whakatupuranga katoa?

25 Kua whāiti te hei, e kitea ana te tupu hou,

ā, e kohikohia ana ngā otaota o ngā maunga.

26 Hei mea kākahu mōu ngā reme,

ā, ko ngā koati hei utu mō te māra.

27 Ā tērā te waiū koati, he nui noa atu hei kai māu,

hei kai hoki mā tōu whare,

hei oranga anō hoki mō āu kōtiro.

Óvás dicsekvéstől és elbizakodottságtól

1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád. 2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. 3 Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél. 4 A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt? 5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. 6 Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja. 7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes. 8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. 9 Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. 10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. 11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. 12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. 13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. 14 A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. 15 A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. 16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik. 17 Miképen egyik vassal a másikat élesítik, a képen az ember élesíti az ő barátjának orczáját. 18 Mint a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik. 19 Mint a vízben egyik orcza a másikat megmutatja, úgy egyik embernek szíve a másikat. 20 Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. 21 Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében próbáltatik meg, úgy az ember az ő híre-neve szerint. 22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága. 23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra. 24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é? 25 Mikor levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek: 26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául, 27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.