Provérbios 16

1 Ko ngā whakatakataka a te ngākau nā te tangata;

engari, ko te kupu whakahoki a te arero nā Ihowā.

2 Ko ngā ara katoa o te tangata he mā ki ōna ake kanohi;

ko Ihowā ia ki te pāuna i ngā wairua.

3 Utaina āu mahi ki runga ki a Ihowā,

ā, ka whakapūmautia ōu whakaaro.

4 He mea hanga nā Ihowā ngā mea katoa mō tōna tutukitanga, mō tōna;

āe rā, ko te tangata kino hoki mō te rā o te kino.

5 He mea whakarihariha nā Ihowā te hunga ngākau whakakake katoa;

ahakoa pupuri te ringa ki te ringa, e kore ia e kore te whiua.

6 Ko te mahi tohu tangata me te pono hei pure mō te kino;

mā te wehi hoki ki a Ihowā ka mawehe atu ai te tangata i te kino.

7 Ki te pai a Ihowā ki ngā ara o te tangata,

ka meinga e ia ōna hoariri nei anō kia mau te rongo ki a ia.

8 He pai ake te mea iti i runga i te tika,

i ngā hua maha ki te kāhore he tika.

9 Ko te ngākau o te tangata hei whakaaro i tōna ara;

ko Ihowā ia hei whakatika i tōna hīkoi.

10 He kupu atua kei ngā ngutu o te kīngi;

e kore tōna māngai e poka kē ina whakawā.

11 Ko te taimaha tika, ko te pāuna tika, nā Ihowā;

he mahi nāna ngā kōhatu katoa o te pūtea.

12 He mea whakarihariha ki ngā kīngi te mahi i te kino;

nā te tika hoki i ū ai te torōna.

13 He mea āhuareka ki ngā kīngi ngā ngutu tika;

e aroha ana hoki rātou ki te tangata e kōrero tika ana.

14 Ko te riri o te kīngi ānō he karere mō te mate;

engari ka whakamārietia e te tangata whakaaro nui.

15 He ora kei te mārama o te mata o te kīngi;

ā, ko tana manako he rite ki te kapua o tō muri ua.

16 Ko te whiwhi ki te whakaaro nui, ānō te pai!

Pai atu i te whiwhi ki te kōura;

ko te whiwhi hoki ki te mātauranga te mea e hiahiatia nuitia atu i te hiriwa.

17 Ko te huanui o te hunga tika he mawehe atu i te kino,

ko te tangata e whai whakaaro ana ki tōna ara, ka mau tōna wairua.

18 Haere ai te whakakake i mua o te whakangaromanga,

te wairua whakapehapeha i mua i te hinganga.

19 Ko te ngākau whakaiti i waenga i te hunga rawakore,

pai atu i te uru ki te tūwhanga taonga a te hunga whakakake.

20 Ko te tangata e tahuri ana ki te kupu, ka kite i te pai;

ā, ko te tangata e whakawhirinaki ana ki a Ihowā, ka hari.

21 Ka kīia te whakaaro nui he mātau;

mā te reka hoki o ngā ngutu ka neke ai te mōhio.

22 Ko te mātauranga te puna o te ora mō te tangata i whiwhi ki tērā;

ko te ako ia mō te hunga wairangi ko tō rātou wairangi anō.

23 Mā te ngākau o te tangata whakaaro nui e tohutohu tōna māngai,

e āpiti hoki he kupu mōhio ki ōna ngutu.

24 Ko ngā kupu matareka ānō kei te honikoma,

he reka ki te wairua, he rongoā ki ngā wheua.

25 Tērā he ara e tika ana ki te titiro a te tangata;

ko tōna mutunga ia ko ngā ara ki te mate.

26 Ko te hiahia o te tangata e mahi ana, e mahi ana mōna;

nō te mea e akiakina ana ia e tōna māngai.

27 E whakatakoto ana te tangata tikangakore i te kino,

ā, kei ōna ngutu ānō he ahi e kā ana.

28 Ko tā te tangata whanokē he tītaritari i te raruraru;

ko tā te tangata kawekawe kōrero he wehewehe i ngā hoa tupu.

29 Whakawai ai te tangata nanakia i tōna hoa,

kawe ai i a ia ki te huarahi kāhore i pai.

30 Ko te tangata e whakamoe ana i ōna kanohi, e mea ana kia whakaaroa ai e ia ngā mea whanokē;

ko te tangata e kokopi ana i ōna ngutu e whakatutuki ana i te kino.

31 He karauna korōria te māhunga hina,

e ka kitea i runga i te ara o te tika.

32 Engari rawa te tangata manawanui i te tangata kaha,

te tangata e pēhia ana e ia tōna wairua i te tangata i horo ai te pā.

33 E makā ana te rota ki roto ki te kokorutanga o te kākahu;

kei a Ihowā ia te tikanga katoa.

Az Isten látja az emberek dolgait

1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. 2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az! 3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek. 4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára. 5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen. 6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól. 7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. 8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal. 9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását. 10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája. 11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő. 12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék. 13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király. 14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt. 15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege. 16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél! 17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát. 18 A megromlás előtt kevélység jár, és az eset előtt felfuvalkodottság. 19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. 20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az! 21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt. 22 Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk. 23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt. 24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek. 25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta. 26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt. 27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van; 28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat. 29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt. 30 A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot. 31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik. 32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg. 33 Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.