He Whakatauki anō nā Horomona
1 He whakatauki anō ēnei nā Horomona, he mea tuhi e ngā tāngata a Hetekia kīngi o Hūrā.
2 Ko tō te Atua whakakorōria, he huna mea;
ko tō ngā kīngi whakakorōria he rapu mea.
3 Ko te rangi mō te tiketike, ko te whenua mō te hōhonu,
ā, ko te ngākau o ngā kīngi, tē taea te rapu.
4 Tahia atu te para i te hiriwa,
ā, ka puta mai he oko mā te kaitahi para;
5 tangohia atu te tangata kino i te aroaro o te kīngi,
ā, ka ū tōna torōna i runga i te tika.
6 Kei whakaputa i a koe ki mua i te aroaro o te kīngi,
kei tū hoki ki te wāhi o ngā metararahi.
7 He pai kē hoki kia kīia mai ki a koe, "Haere mai ki runga nei,"
i te mea kia whakahokia iho koe ki raro i te aroaro o te rangatira.
I kitea nei e ōu kanohi
8 kei hohoro te haere ki te ngangare,
kei kore e kitea e koe tāu e mea ai i tōna mutunga iho,
ina meinga koe e tōu hoa kia whakamā.
9 Tohea tāu tohe ki tōu hoa tonu,
ā, kaua e whākina te mea huna a tētahi:
10 kei kohukohutia koe e te tangata i rongo,
ā, kore ake tōu ingoa kino e tahuri atu.
11 He kupu i tika te kōrero,
ko tōna rite kei ngā āporo kōura i roto i ngā kete hiriwa.
12 He pērā i te whakakai kōura, i te whakapaipai kōura parakore
koia anō te ako a te whakaaro nui ki te taringa rongo.
13 Rite tonu ki te mātao o te hukarere i te kotinga wīti
te karere pono ki ōna kaingare;
ka ora hoki i a ia te ngākau o ōna ariki.
14 He pērā i ngā kapua me te hau uakore,
koia anō te rite o te tangata e whakamanamana ana ki āna hākari horihori.
15 Mā te roa e whakamanawanui ana ka whakaae mai ai te kīngi,
ā, mā te arero ngāwari ka mangungu ai te wheua.
16 Kua kitea e koe he honi, kainga ko te wāhi e mākona ai koe;
kei kī rawa koe i taua mea, ka ruakina e koe.
17 Kia takitahi tōu waewae ki te whare o tōu hoa;
kei hōhā ia ki a koe, ā, ka kino ki a koe.
18 Ko te tangata e whakaatu teka ana mō tōna hoa,
he patu ia, he hoari, ā, he pere koi.
19 Ko te whakawhirinaki ki te tangata tinihanga i te wā o te raru,
e rite ana ki te niho whati, ki te waewae kua takoki.
20 Ko te tangata e waiata ana ki te ngākau pōuri,
e rite ana ki te tangata e whakarere ana i te kākahu i te rangi māeke,
ki te winika hoki i runga i te hōura.
21 Ki te matekai tōu hoariri whāngaia ki te taro;
ki te matewai whakainumia ki te wai;
22 ka pūrangatia hoki e koe he waro kāpura ki tōna māhunga,
ā, ka utua tāu e Ihowā.
23 E mauria ana mai e te hauraro he ua;
e pērātia ana hoki e te arero ngautuarā, he kanohi pukuriri.
24 He pai kē te noho i te kokonga o te tuanui,
i te noho tahi me te wahine ngangare i roto i te whare māhorahora.
25 He rongo pai nō te whenua tawhiti,
tōna rite kei ngā wai mātao ki te wairua matewai.
26 Me te manawa-whenua i takatakahia, me te puna i whakaparuparutia,
koia anō te tangata tika e hinga ana i te aroaro o te tangata kino.
27 Ehara i te mea pai te kai nui i te honi;
waihoki ko ā te tangata rapu i tō rātou ake korōria ehara i te korōria.
28 Ko te tangata e kore nei e pēhi i tōna wairua,
e rite ana ki te pā kua pakaru, kāhore ōna taiepa.
Igaz tisztesség a bölcseség jutalma
1 Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei. 2 Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni. 3 Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan. 4 Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek: 5 Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke. 6 Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj; 7 Mert jobb, ha azt mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid. 8 Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy azt ne kelljen kérdened, mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod. 9 A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd; 10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék. 11 Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige! 12 Mint az arany függő és színarany ékesség: olyan a bölcs intő a szófogadó fülnél. 13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja. 14 Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal. 15 Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot. 16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt. 17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged. 18 Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen. 19 Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején. 20 Mint a ki leveti ruháját a hidegnek idején, mint az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt. 21 Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet; 22 Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked. 23 Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv. 24 Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban. 25 Mint a hideg víz a megfáradt embernek, olyan a messze földről való jó hírhallás. 26 Mint a megháborított forrás és megromlott kútfő, olyan az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik. 27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség? 28 Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!