Provérbios 14

1 Ko tā te wahine whakaaro nui he hanga i tōna whare;

ko tā te wahine wairangi, ko ōna ringa hei wāhi iho.

2 Ko te tangata e haere ana i runga i tōna tika, e wehi ana i a Ihowā;

ko te tangata he parori kē ōna ara e whakahāwea ana ki a ia.

3 Kei te māngai o te wairangi he patu whakapehapeha;

mā ngā ngutu ia o te hunga whakaaro nui rātou ka ora ai.

4 Ki te kāhore he kau, ka mā te takotoranga kai;

mā te kaha ia o te kau ka nui ai ngā hua.

5 E kore te kaiwhakaatu pono e teka;

ka puaki ia te teka i te kaiwhakaatu teka.

6 E rapu ana te tangata whakahī i te whakaaro nui, heoi kāhore e kitea e ia;

ki te tangata mātau ia he māmā noa te mātauranga.

7 Haere atu ki te aroaro o te kūware,

ina kāhore e kitea e koe he ngutu mātau ōna.

8 Ko te whakaaro nui o te tangata tūpato, he mātau ki tōna ara;

ko te wairangi o ngā kūware, he tinihanga.

9 Ko tā ngā wairangi he kata ki te hē;

nā, kei te hunga tika te whakaaro pai.

10 E mōhio ana te ngākau ki tōna ake mamae,

e kore anō hoki tōna koa e pikitia e te tangata kē.

11 Ka whakangaromia te whare o te hunga kino;

ka tupu ia te tēneti o te hunga tika.

12 He huarahi anō tērā e tika ana ki tā te tangata titiro,

ko tōna mutunga ia ko ngā huarahi ki te mate.

13 Ahakoa e kata ana, e mamae ana te ngākau;

ā, ko te mutunga o te koa, he pōuri.

14 Ko te tangata i te ngākau tahuri kē, ka mākona i ōna ara ake;

ā, ko te tangata pai ka mākona i tāna ake anō.

15 Ko tā te kūware he whakapono ki ngā kupu katoa;

tēnā ko te tangata tūpato, ka āta titiro ki tāna hīkoi.

16 E wehi ana te tangata whakaaro nui, ka neke atu i te kino;

ko te kūware ia ka whakahī, ka tohe.

17 Ko te tangata riri wawe ka mahi i te wairangi;

ka kinongia anō hoki te tangata i ngā rauhanga kino.

18 He wairangi te whakarerenga iho mō ngā kūware;

ko te tangata tūpato ia ka karaunatia ki te mātauranga.

19 E piko ana te hunga kino ki te aroaro o te hunga pai;

ā, ko te hunga hē ki ngā kūwaha o te tangata tika.

20 E kinongia ana te rawakore e tōna hoa ake nei anō;

he tokomaha ia ngā tāngata e aroha ana ki te tangata taonga.

21 Ko te tangata e whakahāwea ana ki tōna hoa, e hara ana;

ko te tangata ia e atawhai ana ki ngā rawakore, ka hari.

22 He teka ianei e kotiti kē ana ngā kaiwhakatakoto i te kino?

He atawhai ia, he pono, kei ngā kaihanga i te pai.

23 He hua tō ngā māuiuitanga katoa;

tēnā ko te kōrero o ngā ngutu e ahu ana ki te rawakore.

24 Hei karauna mō ngā whakaaro nui ō rātou taonga;

ko te wairangi ia o ngā kūware, he wairangi kau.

25 Ka ora ngā wairua i te kaiwhakaatu pono;

ko te tangata kōrero teka ia e mea ana kia tinihanga.

26 Ū tonu, kaha tonu te whakaaro ina wehi ki a Ihowā;

ka whai rerenga atu anō hoki āna tamariki.

27 He puna ora te wehi ki a Ihowā,

e mahue ai ngā reti o te mate.

28 Mā te nui o te iwi ka whai hōnore ai te kīngi;

mā te kore o te iwi ka taka ai te rangatira.

29 He mātauranga nui tō te tangata manawanui;

ko te tangata riri wawe ia, e whakaneke ake ana ia i te wairangi.

30 He ora ki ngā kikokiko te ngākau ora;

ko te hae ia, he pirau ki ngā wheua.

31 Ko te tangata e tūkino ana i te ware, he tāwai tāna ki tōna Kaihanga;

ko te tangata ia e atawhai ana i te rawakore, e whakahōnore ana i a ia.

32 E uakina iho ana te tangata kino i runga i tōna hē;

ko te tangata tika ia ka whai tūmanakohanga i tōna matenga.

33 Ka noho te whakaaro nui ki te ngākau o te tangata mātau;

engari ko te mea kei te wāhi ki roto o ngā kūware e whakaaturia ana.

34 Mā te tika ka kake ai te iwi;

mā te hara ia ka ingoa kino ai ngā iwi.

35 Ka manako te kīngi ki te pononga mahara;

ā, ka riri ki te tangata i takea ai te whakamā.

Az emberi életbe vágó igaz bölcseség dicsérete

1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt. 2 A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megútálja őt. 3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket. 4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van. 5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából. 6 A csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű. 7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét. 8 Az eszesnek bölcsesége az ő útának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás. 9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van. 10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes. 11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik. 12 Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út. 13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra. 14 Az ő útaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú. 15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz. 16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott. 17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz. 18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját. 19 Meghajtják magokat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál. 20 Még az ő felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja. 21 A ki megútálja az ő felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az! 22 Nemde tévelyegnek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek. 23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés. 24 A bölcseknek ékességök az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága pedig csak bolondság. 25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok. 26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke. 27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására. 28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása. 29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az. 30 A szelíd szív a testnek élete; az irígység pedig a csontoknak rothadása. 31 A ki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, a ki könyörül a szűkölködőn. 32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van. 33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, magát hamar megismerheti. 34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek. 35 A királynak jóakaratja van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.