Provérbios 11

1 He mea whakarihariha ki a Ihowā te pāuna hē;

engari te taimaha tika tāna i pai ai.

2 Ka tae te whakapehapeha, ka tae anō te whakamā;

kei te hunga whakaiti ia te whakaaro nui.

3 Ko tō rātou ngākau tapatahi hei ārahi i te hunga tika;

ka ai anō ko te whanokē ia o te hunga poka kē hei whakangaro mō rātou.

4 E kore te taonga e whai mana i te rā o te riri;

kei te tika ia he oranga ake i te mate.

5 Mā te tika o te ngākau tapatahi ka tika ai tōna ara;

ka hinga ia te tangata kino i runga i tōna kino.

6 Mā te tika o te hunga tika ka mawhiti ai rātou;

ka mau ia ngā poka kē i runga i tō rātou kino.

7 I te matenga o te tangata kino, kore iho āna mea i tūmanako atu ai;

kāhore noa iho he tūmanakohanga mā te hunga hē.

8 Ka mawhiti te tangata tika i roto i te raru,

ā, ka riro te tangata kino hei whakakapi mō tōna tūranga.

9 Hei huna mō tōna hoa te māngai o te tangata whakapono kore;

nā, mā te mōhio te hunga tika ka mawhiti ai.

10 Ka pai te hunga tika, ka hari te pā;

ka whakangaromia te hunga kino, ka tangi te umere.

11 Mā te manaaki o te hunga tika ka kake ai te pā;

ka pakaru ia i te māngai o te hunga kino.

12 Ko te tangata e whakahāwea ana ki tōna hoa he maharakore;

tēnā ko te tangata mātau, whakarongo puku ana.

13 Ko te tangata haere, ka kawekawe kōrero e whāki ana i ngā mea ngaro;

ko te tangata i te wairua pono, e hīpoki ana i te kōrero.

14 Ki te kāhore he mōhio hei ārahi, ka hinga te iwi;

he ora ia kei ngā kaiwhakatakoto whakaaro tokomaha.

15 Ko te tangata ko tāna nei hei whakakapi mō tā te tangata kē, ka mamae;

kei te ora ia te tangata e kino ana ki te tikanga whakakapi tūranga.

16 Ka mau te korōria i te wahine tikanga pai;

ka mau hoki te taonga i ngā tāngata taikaha.

17 He atawhai i tōna wairua tā te tangata atawhai;

ā, he whakararu i ōna kikokiko tā te tangata nanakia.

18 Ko te mahi a te tangata kino e utua ana ki te teka;

ko te utu ia mō te kaiwhakatakoto i te tika, ū rawa.

19 Ko te tangata ū ki te tika, ka whiwhi ki te ora;

ā, ko te tangata e whai ana i te kino e mea ana i te mate mōna.

20 Ko tā Ihowā e whakarihariha ai he ngākau whanokē;

ko tāna e āhuareka ai ko te hunga e tika ana tō rātou ara.

21 Ahakoa awhi ngā ringa ki a rāua,

e kore te tangata kino e waiho kia kore e whiua;

ka mawhiti ia te uri o te hunga tika.

22 Rite tonu ki te whakakai kōura i te ihu o te poaka

te wahine ātaahua kāhore nei ōna ngārahu pai.

23 Ko tā te hunga tika e minamina ai, ko te pai anake;

ko te tūmanako ia a te hunga kino, ko te riri.

24 Tērā tētahi kei te rui, ā, tāpiritia mai ana anō;

tērā tētahi kei te kaiponu i te mea e tika ana,

heoi rawakore noa iho.

25 Ko te wairua ohaoha ka mōmona;

ko te tangata e whakamākūkū ana, ka whakamākūkūria anō ia.

26 Ko te tangata e kaiponu ana i te wīti, ka kangā tērā e te nuinga;

ka tau ia te manaaki ki runga ki te māhunga o te tangata e hoko atu ana.

27 Ko te tangata e āta rapu ana i te pai, e rapu ana i te whakapai;

ko te tangata ia e rapu ana i te hē, ka tae tērā ki a ia.

28 Ko te tangata e whakawhirinaki ana ki ōna taonga, ka taka;

nā, ko te hunga tika ka rite tō rātou tupu ki tō te rau matomato.

29 Ko te tangata e whakararu ana i tōna whare, he hau te taonga e whakarērea iho mōna;

hei pononga anō te kūware mā te ngākau whakaaro nui.

30 Ko ngā hua o te tangata tika he rākau nō te ora;

ka hopu wairua anō te tangata whakaaro tika.

31 Nanā, he utu anō tō te tangata tika i runga i te whenua;

nui atu ia tō te tangata kino rāua ko te tangata hara.

A kegyes ember szerencséje, a gonosznak szerencsétlensége

1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki. 2 Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcseség van. 3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja. 4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból. 5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen. 6 Az igazaknak igazságok megszabadítja őket; de az ő kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek. 7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész. 8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba. 9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak. 10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van. 11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol. 12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat. 13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot. 14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van. 15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz. 16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot. 17 Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat. 18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos. 19 A ki őszinte az igazságban, az életére –, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére míveli azt. 20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, a kik az ő útjokban tökéletesek. 21 Kézadással erősítem, hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul. 22 Mint a disznó orrában az aranyperecz, olyan a szép asszony, a kinek nincs okossága. 23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. 24 Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. 25 A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül. 26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás van. 27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az. 28 A ki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak. 29 A ki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek. 30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs. 31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös! 32 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.