Provérbios 30

Ngā Whakatauki a Akuru

1 Ko ngā kupu a Akuru tama a Iakehe; ko te poropititanga.

I kōrero taua tangata ki a Itiere,

ki a Itiere rāua ko Ukara:

2 He pono ko ahau te mea pōauau rawa o ngā tāngata,

kāhore hoki he mātauranga tangata i roto i ahau.

3 Kīhai hoki ahau i whakaakona ki te whakaaro nui,

kīhai anō i mōhio ki te Mea Tapu.

4 Ko wai kua piki atu ki te rangi, ā, heke mai ai anō?

Ko wai kua pūpū i te hau ki roto ki ōna ringa?

Nā wai i takai ngā wai ki roto ki tōna kākahu?

Nā wai i whakapūmau ngā pito katoa o te whenua?

Ko wai tōna ingoa,

ā, ko wai hoki te ingoa o tāna tama?

Ki te mōhiotia e koe!

5 Ko ngā kupu katoa a te Atua he mea whakamātau;

he whakangungu rākau ia ki te hunga katoa e whakawhirinaki ana ki a ia.

6 Kaua e tāpiritia ētahi kupu ki āna,

kei rīria e ia tōu hē, ā, ka kitea koe he tangata kōrero teka.

7 E rua ngā mea kua īnoia e ahau i a koe;

kaua ēnā e kaiponuhia i ahau i mua i tōku matenga:

8 Whakamataratia atu i ahau te horihori me te kōrero teka;

kaua e hōmai te rawakore ki ahau, te taonga rānei;

whāngaia ahau ki te kai e rite ana māku.

9 Kei mākona ahau, ā, ka whakakāhore ki a koe,

ka mea, "Ko wai a Ihowā?"

Kei rawakore rānei ahau, ā, ka whānako,

ka whakahua noa hoki i te ingoa o tōku Atua.

10 Kaua e kōrerotia te pononga ki tōna ariki,

kei kanga ia i a koe, ā, ko koe e hē.

11 Tērā te whakatupuranga, he kanga tā rātou i tō rātou pāpā,

kāhore hoki e manaaki i tō rātou whaea.

12 Tērā te whakatupuranga, he mā ki tā rātou nā titiro,

otirā kāhore anō kia horoia atu tō rātou paru.

13 Tērā te whakatupuranga, nā, te whakakake o ō rātou kanohi.

Kua whakarewaina ake hoki ō rātou kamo!

14 Tērā te whakatupuranga, ko ō rātou niho ānō he hoari,

ko ō rātou niho pūrākau ānō he māripi,

hei horo i te hunga iti i runga i te whenua,

i ngā rawakore hoki i roto i ngā tāngata.

15 E rua ngā tamāhine a te ngata,

ko tā rāua karanga, "Hōmai, hōmai."

E toru ngā mea e kore rawa e mākona,

āe rā, e whā ngā mea e kore e kī, "Kāti":

16 ko te rua tūpāpaku; ko te kōpū pakoko;

ko te whenua kīhai i pukuwaitia,

ā, ko te ahi e kore nei e kī, "Kāti!"

17 Ko te kanohi e whakahī ana ki te pāpā,

e whakahāwea ana ki te whakarongo ki tōna whaea,

mā ngā raweni o te awaawa ia e tīkaro,

ā, mā ngā pī ēkara e kai.

18 E toru ngā mea he whakamīharo rawa, e kore e taea e ahau,

āe rā, e whā kāhore e mōhiotia e ahau:

19 ko te huarahi o te ēkara i te rangi;

ko te huarahi o te nākahi i runga i te kāmaka;

ko te huarahi o te kaipuke i waenga moana;

ā, ko te huarahi o te tangata ki te kōtiro.

20 He pērā anō te huarahi o te wahine pūremu:

ka kai ia, ā, ka horoi i tōna māngai,

ā, ka kī, "Kāhore āku mahi hē."

21 E toru ngā mea e korikori ai te whenua;

ā, e whā, he mea e kore e manawanuitia e ia:

22 ko te pononga ina whakakīngitia ia;

ko te wairangi hoki ina mākona i te taro;

23 ko te wahine whakarihariha ina whiwhi i te tāne;

ā, ko te pononga wahine ina tuku iho māna ngā mea a tōna rangatira.

24 E whā ngā mea ririki i runga i te whenua,

he nui noa atu ia ngā whakaaro:

25 ko ngā pōpokorua ehara i te iwi kaha,

heoi e mea ana i te kai mā rātou i te raumati;

26 ko ngā koni, he iwi ngoikore,

heoi e hanga ana i ō rātou whare ki te kāmaka;

27 ko ngā māwhitiwhiti, kāhore ō rātou kīngi,

heoi haere rōpū ana rātou katoa;

28 ko te mokomoko, ko ōna peke hei pupuri māna;

otiia kei roto ia i ngā whare kīngi.

29 E toru ngā mea, he tau tā rātou hīkoi,

āe rā, e whā he huatau ki te haere:

30 ko te raiona, ko te mea kaha rawa o ngā kararehe,

e kore nei e tahuri mai i te aroaro o tētahi;

31 ko te kurī horo; ko te koati toa anō hoki;

ā, ko te kīngi, kāhore nei tētahi e maranga ake ki a ia.

32 Ki te mea he mahi kūware tau i a koe i whakaneke ake ai i a koe,

ki te mea rānei i whakaaro kino koe,

kōpania tōu ringa ki tōu māngai.

33 He pono hoki ki te hurihia te waiū ka puta mai he pata,

ā, ki te kōwiria te ihu ka puta mai he toto;

waihoki ki te ākina te riri ka puta he whawhai.

Agur vallomása

1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak. 2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem. 3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám. 4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? 5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak. 6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

Agur kérése

7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék. 8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. 9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

Agur bölcs mondásai

10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen. 11 Van oly nemzetség, a ki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja. 12 Van nemzetség, a ki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott. 13 Van kevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak! 14 Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket. 15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég; 16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég! 17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak. 18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: 19 A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval. 20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt. 21 Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el. 22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van, 23 A gyűlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának. 24 E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések: 25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét; 26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házokat; 27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki; 28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban. 29 Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár. 30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől; 31 A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani. 32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed. 33 Mert miképen a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.