Provérbios 24

1 Kei hae koe ki te hunga kino,

kaua hoki e hiahia hei hoa mō rātou.

2 Ko tā tō rātou ngākau hoki e whakaaro ai, he tūkino,

ko tā ō rātou ngutu e kōrero ai, he whanokē.

3 Mā te whakaaro nui ka hangā ai te whare,

ā, mā te mātauranga ka ū ai.

4 Mā te mōhio hoki ka kī ai ngā rūma

i ngā taonga utu nui katoa, i ngā mea āhuareka.

5 He kaha te tangata whakaaro nui;

āe, e whakanuia ana e te tangata mōhio te kaha.

6 Nā, kia pai te ngārahu ina anga koe ki te whawhai;

kei te tokomaha hoki o ngā kaiwhakatakoto whakaaro te ora.

7 He tiketike rawa te whakaaro nui mō te wairangi;

e kore e kuihi tōna māngai i te kūwaha.

8 Ko te tangata e whakaaro ana ki te kino,

ka kīia he whanokē.

9 He hara te whakaaro wairangi;

he mea whakarihariha anō ki te tangata te tangata whakahī.

10 Ki te ngoikore koe i te rā o te hē,

he iti tōu kaha.

11 Whakaorangia te hunga e kawea atu ana ki te mate,

ā, puritia mai hoki e koe te hunga e meatia ana kia whakamatea.

12 Ki te mea koe, "Nanā, kīhai tēnei i mōhiotia e mātou";

kāhore ianei te kaipāuna ngākau i te whakaaro ki tērā?

Ā, ko te kaitiaki o tōu wairua, kāhore rānei ia e mōhio,

e kore rānei e hōmai e ia ki te tangata kia rite ki tāna mahi?

13 Kainga, e tāku tama, te honi, he pai hoki;

me te honikoma, he mea reka hoki ki tōu māngai.

14 Ka mōhio ai koe ki te whakaaro nui, he mea ki tōu wairua;

ki te kitea e koe, he tukunga iho anō tōna, e kore hoki tāu i tūmanako ai e hātepea.

15 Kaua, e te tangata kino, e whanga ki te nohoanga o te tangata tika;

kei tūkino koe ki tōna takotoranga.

16 E hinga ana hoki te tangata tika, e whitu hinganga, ka ara ake anō;

ka whakatakā ia te hunga kino e te hē.

17 Kaua e harakoa ki te hinga tōu hoariri,

kaua hoki tōu ngākau e hari ina taka ia;

18 kei kite a Ihowā, ā, ka hē ki tāna titiro,

ā, ka tahuri atu tōna riri i a ia.

19 Kei mamae koe, he mea mō ngā kaimahi i te kino,

kei hae hoki ki te hunga kino.

20 Kāhore hoki he mutunga pai ki te tangata kino;

ka keto hoki te rama a te hunga kino.

21 E tāku tama, e wehi ki a Ihowā, ki te kīngi hoki;

ā, kaua e whakauru noa atu ki te hunga e mea ana ki te whakaputa kē.

22 Nō te mea ka puta tata te aituā mō rātou;

ā, ko wai ka mōhio ki te whakangaromanga ō rāua tokorua?

Ētahi atu Whakatauki Whakaaronui

23 He whakatauki anō hoki ēnei nā te hunga whakaaro nui:

Ehara i te mea pai kia whakaaro ki te kanohi tāngata ina whakawā.

24 Ko te tangata e mea ana ki te tangata kino, "He tika koe,"

ka kanga ngā iwi ki a ia, ka whakarihariha ngā tauiwi ki a ia.

25 Otiia ka koa ngā ngākau o te hunga e rīria ai tōna hē,

ka tau iho anō hoki te manaaki pai ki runga ki a rātou.

26 Ka kihia e ia ngā ngutu e whakahoki ana

i ngā kupu tika.

27 Meinga kia takoto pai tāu mahi i waho,

kia rite hoki hei meatanga māu i te māra;

muri iho ka hanga i tōu whare.

28 Kaua koe e tū hei kaiwhakaatu hē mō tōu hoa, i te mea kāhore he take;

ā, kaua e tinihanga ki ōu ngutu.

29 Kaua e kī, "Ka meatia anō e ahau ki a ia tāna i mea ai ki ahau;

ka rite ki tā te tangata mahi tāku e whakahoki ai ki a ia."

30 I haere ahau i te taha o te māra a te māngere,

i te taha hoki o te māra wāina a te tangata kāhore ōna mahara;

31 nā, kua tupuria katoatia e te tātarāmoa,

kapi tonu te mata o te māra i te ongaonga,

ā, ko tō reira taiepa kōhatu kua oti te wāhi.

32 Kātahi ahau ka titiro, ka āta whakaaroaro;

ka kite ahau, ā, ka hopu mai hei ako mōku.

33 Kia iti ake nei te wāhi e parangia ai, kia iti ake nei te moe,

kia iti ake te kōtuituitanga o ngā ringa ka moe ai.

34 Ka pērā te haerenga mai o tōu mūhore ānō he kaipāhua;

o tōu rawakore hoki ānō he tangata mau patu.

Intések különösen türelemre és békességre

1 Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. 2 Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő ajkaik. 3 Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg. 4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával. 5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű. 6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van. 7 Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját. 8 A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják. 9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos. 10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd. 11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! 12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet. 13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek. 14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész! 15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! 16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek. 17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved, 18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád. 19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre; 20 Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke kialszik. 21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél. 22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja? 23 Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni az ítéletben nem jó. 24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek. 25 A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok! 26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel. 27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd a házadat. 28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal? 29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint. 30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett. 31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala. 32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból: 33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, 34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.