Provérbios 29

1 Ko te tangata he maha nei ngā riringa i tōna hē, ā, ka whakapakeke i tōna kakī

ka whatia ohoreretia ia – tē taea te rongoā.

2 Ka whakanuia te hunga tika, ka koa te iwi;

ka kīngi te tangata kino, ka auē te iwi.

3 Ko te tangata e matenui ana ki te whakaaro nui e whakahari ana i tōna pāpā;

ko te tangata ia e piri ana ki ngā wāhine kairau, he maumau taonga tāna.

4 Mā te whakawā a te kīngi e mau ai te whenua;

ka whakatakā ia e te tangata e tango ana i ngā mea hōmai noa.

5 Ko te tangata e whakapati ana ki tōna hoa,

e whakatakoto kupenga ana mō ōna waewae.

6 He rore kei roto i te hē o te tangata kino;

ko te tangata tika ia he waiata tāna, he koa.

7 E mahara ana te tangata tika ki te take a te rawakore;

kāhore o te tangata kino whakaaro kia mōhiotia e ia.

8 Mā ngā tāngata whakahī e tahu te pā kia mura;

ko tā te hunga whakaaro nui ia he whakatahuri atu i te riri.

9 Ki te totohe te tangata whakaaro nui ki te tangata wairangi,

ahakoa riri ia, kata rānei, kāhore he tānga.

10 E mauāhara ana te tangata whakaheke toto ki te tangata i te ngākau tapatahi;

tēnā ko te hunga tika, ka whai rātou kia whakaorangia ia.

11 E puakina ana e te wairangi tōna riri katoa ki waho;

e puritia mai ana ia e te tangata whakaaro nui, e pēhia ana.

12 Ki te whakarongo te rangatira ki te teka,

he kino katoa āna tāngata.

13 E tūtaki ana te rawakore rāua ko te kaitūkino ki a rāua;

ko Ihowā te kaiwhakamārama o ngā kanohi ō rāua tokorua.

14 Ko te kīngi e pono ana tāna whakawā mō ngā rawakore,

ka whakapūmautia tōna torōna ake ake.

15 Ko te whiu, ko te riri i te hē, he mea hōmai ērā i te whakaaro nui;

tēnā ko te tamaiti mahue noa, ka whakamā a ia tōna whaea.

16 Ka tokomaha te hunga kino, ka nui te hē;

ka kite ia te hunga tika i tō rātou hinganga.

17 Pākia tāu tama, ā, ka whai okiokinga koe i a ia;

āe rā, he āhuareka tāna e hōmai ai ki tōu wairua.

18 Ki te kāhore he whakakitenga, ka kore te iwi e tūpato;

ko te kaipupuri ia i te ture, ka hari ia.

19 Ehara te kupu i te papaki mō te pononga;

ahakoa hoki ia mātau, e kore ia e rongo.

20 Ka kite rānei koe i te tangata kaikā ki te kōrero?

Engari, te wairangi ka tōtika ake i a ia.

21 Ko te tangata e penapena ana i tāna pononga mai o te tamarikitanga,

ka waiho ia e ia i te mutunga hei tama tupu.

22 He whakaoho whawhai tā te tangata pukuriri;

he nui rawa hoki te hē o te tangata āritarita.

23 Ka whakaititia iho te tangata e tōna whakapehapeha;

ka whai hōnore ia te tangata ngākau pāpaku.

24 Ko te tangata e whakauru ana ki tā te tāhae, e kino ana ki tōna ake wairua;

e rongo ana ia i te kanga, kāhore e kīkī.

25 He rore e hōmai ana e te wehi ki te tangata;

ko te tangata ia e whakawhirinaki ana ki a Ihowā ka mawhiti.

26 He tokomaha e whai ana kia paingia e te rangatira;

otiia i ahu mai i a Ihowā te whakawā mō te tangata.

27 He mea whakarihariha ki te hunga tika te tangata whakahaere hē;

ā, he mea whakarihariha hoki ki te tangata kino te tangata he tika tōna ara.

Bölcseség áldást hoz, bolondság és bűn romlást szerez

1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. 3 A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. 4 A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. 5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad. 7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. 8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. 9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. 11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. 12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. 13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. 14 A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. 15 A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. 16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. 17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. 18 Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! 19 Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. 20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől! 21 A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú. 22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke. 23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer. 24 A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. 25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik. 26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete. 27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.