Jeremias 3

Ko Īharaira Pūremu

1 "E kōrerotia ana,

ki te whakarērea e te tangata tāna wahine,

ā, ka haere atu ia i tōna taha,

ka riro i te tāne kē,

e hoki anō rānei ia ki a ia?

E kore ianei taua whenua e poke rawa?

Ko koe ia kua kairau ki ngā hoa tokomaha;

nā, hoki mai ki ahau,"

e ai tā Ihowā.

2 "Kia ara ōu kanohi ki ngā pukepuke moremore, tirohia!

Ko tēhea te wāhi i kore ai koe e pūremutia?

Nohoia atu ana rātou e koe i ngā ara,

pērā ana me te Arāpi i te koraha;

ā, poke iho i a koe te whenua i ōu kairautanga,

i tāu mahi kino.

3 Nā reira i kaiponuhia ai ngā ua,

kāhore hoki he ua ō muri.

Engari, he rae tōu nō te wahine kairau,

e whakakāhore ana ki te whakamā.

4 E kore ianei koe e karanga ki ahau i ngā wā ā muri nei,

‘E tōku pāpā, ko koe te kaiārahi o tōku taitamarikitanga,

5 e mau rānei tōna riri ā ake ake?

E whakapūmautia tonutia rānei e ia?’

Nanā, kua kōrerotia e koe,

kua mahia ngā mea kino, kua rite ki tāu."

He Karanga ki te Rīpenetānga

6 I kī mai anō a Ihowā ki ahau i ngā rā o Kīngi Hōhia, "Kua kite rānei koe i ngā mahi a Īharaira tahuri kē? Kua haere ia ki runga ki ngā maunga tiketike katoa, ki raro i ngā rākau kōuru nui katoa, ki reira kairau ai. 7 I mea anō ahau i muri i tāna meatanga i ēnei mea katoa, ‘Ka hoki mai ia ki ahau’; heoi kīhai ia i hoki mai, me te titiro anō tōna tuakana tinihanga, a Hūrā. 8 Ā, i kite ahau, i tāku peinga atu i a Īharaira tahuri kē mō taua take nei anō, mō tōna pūremutanga, ā, i tāku hoatutanga he pukapuka whakarere ki a ia, nā, kīhai tōna tuakana, a Hūrā tinihanga i wehi; heoi haere ana anō ia, kairau ana. 9 Nā, ko te otinga, kua poke te whenua i te rongo o tōna pūremutanga, pūremu ana ia ki te kōhatu, ki te rākau. 10 Nā, ahakoa ko tēnei katoa, kīhai i whakapaua te ngākau o tōna tuakana tinihanga, o Hūrā, ki te hoki ki ahau; he hoki teka kau ia," e ai tā Ihowā.

11 Nā, ka mea a Ihowā ki ahau, "Ā Īharaira tahuri kē, nui atu tāna whakatika i a ia i tā Hūrā, i tā te mea tinihanga. 12 Haere, karangatia ēnei kupu whaka te raki, mea atu:

‘Hoki mai, e Īharaira tahuri kē,’

e ai tā Ihowā.

‘E kore ahau e mea i tōku riri kia tau ki a koutou;

he atawhai hoki ahau,’ e ai tā Ihowā;

‘e kore ahau e mauāhara tonu.

13 Whākina kautia tōu hē,

arā kua kino koe ki a Ihowā, ki tōu Atua,

kua whakamararatia atu e koe ōu ara ki ngā tāngata kē

i raro i ngā rākau kōuru nui katoa,

kīhai anō i rongo ki tōku reo,’ "

e ai tā Ihowā.

14 "Hoki mai, e ngā tamariki tahuri kē," e ai tā Ihowā; "kua mārenatia hoki koutou e ahau; ā, ka tangohia koutou e ahau, tētahi i roto i te pā, tokorua hoki i roto i te hapū, ka kawea anō koutou e ahau ki Hiona. 15 Ā, ka hoatu e ahau he hēpara mō koutou, ko āku i pai ai, ka whāngaia anō koutou e rātou ki te mātauranga, ki te whakaaro pai. 16 Ā tēnei ake, ina nui, ina hua koutou ki te whenua i aua rā," e ai tā Ihowā, "heoi anō ā rātou kīanga ake, ‘Ko te āka o te kawenata a Ihowā.’ E kore anō e puta ake ki te ngākau; e kore hoki e maharatia taua mea e rātou, e kore anō rātou e hāereere ki reira, kāhore hoki he mahinga pērā i muri iho. 17 I taua wā ka kīia e rātou a Hiruhārama, ko te torōna o Ihowā; ā, ka huihuia ngā iwi katoa ki reira, ki te ingoa o Ihowā, ki Hiruhārama; ā, heoi anō tō rātou haere i runga i te mārō o ō rātou ngākau kino. 18 I aua rā ka haere tahi te whare o Hūrā rāua ko te whare o Īharaira, ka huihuia anō tō rātou haere mai i te whenua i te raki, ki te whenua i hoatu e ahau hei kāinga tupu ki ō koutou mātua.

19 "I mea anō ahau,

‘Me pēhea e oti ai koe te whakauru e ahau ki ngā tamariki,

e hoatu ai e ahau ki a koe he whenua e minaminatia ana,

he kāinga tupu, he wāhi ātaahua nō ngā mano o ngā iwi?’

I mea anō ahau, ka karangatia ahau e koe, ‘E tōku pāpā,’

e kore anō koe e tahuri atu i te whai i ahau.

20 Rite rawa ki tā te wahine i whakarere tinihanga i tāna tahu

tā koutou mahi tinihanga ki ahau, e te whare o Īharaira,"

e ai tā Ihowā.

21 E rangona ana he reo i runga i ngā puke moremore,

ko te tangi, ko ngā īnoi hoki a ngā tama a Īharaira;

mō rātou i whakaparori kē i tō rātou ara,

wareware ake i a rātou a Ihowā, tō rātou Atua.

22 "Hoki mai, e ngā tamariki tahuri kē,

māku e rongoā ō koutou tahuritanga kētanga.

"Tēnei mātou te haere atu nei ki a koe;

ko koe hoki a Ihowā, tō mātou Atua.

23 He pono, he hori kau te āwhina e tāria ana mai i ngā pukepuke,

te ngē i runga i ngā maunga.

Tika rawa kei a Ihowā,

kei tō tātou Atua te whakaora mō Īharaira.

24 Kua pau hoki i te mea whakamā te māuiui o ō tātou mātua,

nō tō tātou tamarikitanga ake anō;

ā rātou hipi, ā rātou kau,

ā rātou tama, me ā rātou tamāhine.

25 Takoto tātou i roto i tō tātou whakamā,

mā tō tātou matangerengere tātou e hīpoki.

Kua hara hoki tātou ki a Ihowā, ki tō tātou Atua,

tātou ko ō tātou mātua,

nō tō tātou tamarikitanga ake anō ā mohoa noa nei;

kīhai hoki tātou i rongo ki te reo o Ihowā, o tō tātou Atua.

Felhívás megtérésre

1 Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr. 2 Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal. 3 Noha megvonattak a korai záporok, és késői eső sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál. 4 Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére. 5 Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tőled telik. 6 És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldelő fa alá, és ott paráználkodott. 7 És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda. 8 És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. 9 És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. 10 És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.

Isteni kegyelem igérete

11 És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda. 12 Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké. 13 Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelő fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr. 14 Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba. 15 És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel. 16 És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra. 17 Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát. 18 Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földről abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak. 19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tőlem! 20 Mindamellett a mint hitszegővé lesz az asszony az ő társa iránt: úgy lettetek hitszegőkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr. 21 Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az Úrról, az ő Istenökről. 22 Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk! 23 Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása! 24 És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat! 25 Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.