Heremaia 20

Ka Arumia a Heremaia e Pahuru

1 Nā, ka rongo a Pahuru tama a Imere tohunga, tino kāwana i roto i te whare o Ihowā, i a Heremaia e poropiti ana i ēnei mea. 2 Kātahi a Pahuru ka patu i a Heremaia poropiti, kuhuna ana e ia ki te here waewae i te Kūwaha o Runga o Pineamine, ki tērā i te whare o Ihowā. 3 Nā, i te aonga ake ka whakaputaina mai a Heremaia e Pahuru i te here waewae. Kātahi a Heremaia ka mea ki a ia, "Ehara a Pahuru i te ingoa i huaina e Ihowā mōu, engari ko Mākoro Mihapipi. 4 Nō te mea ko te kupu tēnei a Ihowā: ‘Nanā, ka meinga koe e ahau hei whakawehi mōu anō, mō ōu hoa katoa anō hoki; ka hinga rātou i te hoari a ō rātou hoariri, me te titiro anō ōu kanohi. Ka hoatu anō e ahau a Hūrā katoa ki te ringa o te kīngi o Papurōna, ā, māna rātou e whakarau ki Papurōna, e patu ki te hoari. 5 Ka hoatu anō e ahau ngā rawa katoa o tēnei pā, me āna mea katoa i hua mai, me āna mea utu nui katoa, āe rā, me ngā taonga katoa o ngā kīngi o Hūrā, ka hoatu e ahau ki te ringa o ō rātou hoariri, ā, ka pāhuatia e rātou, ka tangohia, ka maua hoki ki Papurōna. 6 Nā, ko koe, e Pahuru, koutou ko ngā tāngata katoa e noho ana i tōu whare, ka riro koutou ki te whakarau; ā, ka tae koe ki Papurōna, mate atu ki reira, tanumia atu ki reira, a koe me ōu hoa aroha katoa, i poropiti teka atu nā koe ki a rātou.’ "

Ka Whakahorihori a Heremaia i ōna Kaiaru

7 E Ihowā, nāu ahau i hangarau,

ā, raru ana ahau;

he kaha rawa koe i ahau,

ā, kua taea tāu.

Kua waiho ahau hei whakakatanga i te rā katoa,

kei te whakatoia ahau e te katoa.

8 I ōku kōrerotanga katoa hoki, ka hāmama ahau;

ka karanga ahau, "He mahi nanakia, he pāhua!"

Nō te mea kua waiho te kupu a Ihowā hei tāwainga mōku,

hei whakatoinga, i te rā katoa.

9 Ā, ki te kī ahau, "E kore ahau e whakahua i a ia,

e kore anō hoki e kōrero i runga i tōna ingoa ā muri ake nei,"

nā, ka kā i roto i tōku ngākau me te mea he ahi e ngiha ana,

tūtaki iho ki roto ki ōku wheua;

ā, ka ruha ahau i te koromaki,

ā, kāhore e taea e ahau te pupuri.

10 Kua rongo hoki ahau i te hahani a te tini:

"He whakawehi i ngā taha katoa!

Whakahēngia, ā, ka whakahēngia ia e mātou!"

E ai tā ōku hoa tāpui katoa,

te hunga e whanga ana i ahau kia tatū;

"Tērā pea ia e taea te whakawai,

ā, ka kaha tātou ki a ia,

ā, ka whiwhi tātou ki te utu i a ia."

11 Otiia kei ahau a Ihowā, ānō he mārohirohi,

he mea whakamataku.

Nā reira, ka tūtuki ngā waewae o ōku kaitūkino,

e kore hoki tā rātou e taea.

Tērā e nui tō rātou whakamā,

he whakamā mau tonu,

ā, e kore e warewarea,

nō te mea kīhai i mahia tā rātou i runga i te whakaaro nui.

12 Otiia, e Ihowā o ngā mano, e whakamātautau nei i te tangata tika;

e kite nei i ngā whatumanawa, i te ngākau,

tukua ahau kia kite i tāu utu ki a rātou;

kua whakakitea nei hoki e ahau ki a koe tāku totohe.

13 Waiata ki a Ihowā!

Whakamoemititia a Ihowā!

Kua whakaorangia nei hoki e ia te wairua o te rawakore

i te ringa o ngā kaimahi i te kino.

14 Kia kangā te rangi

i whānau ai ahau;

kaua e whakapaingia te rā i puta,

mai ai ahau i roto i tōku whaea.

15 Kia kangā te tangata

nāna i kawe te kōrero ki tōku pāpā, i mea,

"Kua whānau he tamaiti māu, he tāne,"

meinga ana kia nui tōna koa.

16 Kia rite taua tangata ki ngā pā

i hurihia e Ihowā, kīhai nei i rīpenetātia e ia.

Kia rangona e ia te karanga i te ata,

te hāmama i te poutūmārōtanga;

17 he kore nōna kīhai i whakamate i ahau i te putanga mai anō i te kōpū;

ā, kia waiho ai tōku whaea hei urupā mōku,

kia mau tonu ai te hapū o tōna kōpū.

18 He aha ahau i puta mai ai i te kōpū,

kia kite i te raruraru, i te māuiui,

kia poto anō ōku rā i te whakamā?

Passúr által bántalmaztatva, hirdeti Jeremiás a babiloni fogságot

1 És hallá Passúr a pap, az Immár fia (ő pedig fejedelem vala az Úr házában), Jeremiást, a mint e szókat prófétálja vala: 2 És megcsapdosá Passúr Jeremiást a prófétát, és beveté őt a tömlöczbe, a mely a Benjámin felső kapujában vala, az Úr háza mellett. 3 És lőn másnap, hogy kivevé Passúr Jeremiást a tömlöczből, és monda néki Jeremiás: Nem Passúrnak nevezett téged az Úr, hanem Mágor Missábibnak; 4 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én félelembe ejtelek téged és minden barátodat, és elhullanak az ő ellenségeik fegyvere által a szemeid láttára; az egész Júdát pedig odaadom a babiloni király kezébe, és elviszi őket Babilonba, és fegyverrel vágja le őket: 5 És odaadom e városnak minden vagyonát és minden keresményét, és minden drágaságát, és Júda királyainak minden kincsét odaadom az ő ellenségeik kezébe, és elrabolják, elhurczolják és Babilonba viszik azokat. 6 Te pedig Passúr és a te házadnak minden lakosa, rabságba mentek, és Babilonba jutsz és ott halsz meg és ott temettetel el, te és minden barátod, a kiknek hamisan prófétáltál.

Jeremiás kesereg, hogy próféta lett

7 Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; 8 Mert a hányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. 9 Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. 10 Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, a kik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta; 11 De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen. 12 Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket, hadd lássam a te büntetésedet ő rajtok: mert néked jelentettem meg az én ügyemet! 13 Énekeljetek az Úrnak, dicsérjétek az Urat, mert a szegénynek lelkét megszabadítja a gonoszok kezéből. 14 Átkozott az a nap, a melyen születtem; az a nap, a melyen anyám szűlt engem, ne legyen áldott! 15 Átkozott ember az, a ki örömhírt vitt az én atyámnak, mondván: Fiúmagzatod született néked, igen megörvendeztetvén őt. 16 És legyen az az ember olyan, mint azok a városok, a melyeket elvesztett az Úr és meg nem bánta; és halljon reggel kiáltozást, és harczi riadót délben. 17 Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szűlt volna! 18 Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek?