Jeremias 48

Te Whakawātanga ki Moapa

1 Mō Moapa:

Ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano, a te Atua o Īharaira:

"Auē te mate mō Nepo, kua pāhuatia hoki!

Kua meinga a Kiriataima kia whakamā, kua riro:

kua meinga a Mihikapa kia whakamā, kua wāwāhia iho ia.

2 Kua kāhore te whakamoemiti mō Moapa;

i Hehepona rātou e whakatakoto ana i te kino mōna,

‘Haere mai, tātou ka hātepe atu i a ia, kia kore ai tēnā iwi.’

Ko koe anō hoki, e Maramene, ka whakanohopukutia koe;

ka aru te hoari i a koe.

3 Ka puta te reo auē i Horonaimi,

‘He pāhua, he whakangaromanga nui!’

4 Ka oti a Moapa te tukituki!

He auē ka rangona, nā āna mea ririki.

5 Ka haere hoki rātou mā te pikinga atu ki Rūhiti

me te tangi haere tonu;

nō te mea i te heketanga ki Horonaimi

kua rongo rātou i te mamae kino o te auē ki te whakangaromanga.

6 E rere! Kāhaki i a koutou kia ora ai!

Kia rite ai ki te manoao i te koraha!

7 "Nō te mea, nāu i whakawhirinaki ki āu mahi, ki āu taonga,

koia anō koe ka horo ai;

ā, ka riro a Kemoho i te whakarau,

rātou tahi ko ōna tohunga, ko ōna rangatira.

8 Ka tae te kaipāhua ki ngā pā katoa,

e kore hoki tētahi pā e puta;

ka ngaro te raorao, ka hunā hoki te mānia;

ka pērā me tā Ihowā i kōrero ai.

9 Hoatu he parirau mō Moapa,

kia rere atu ai, kia puta ai:

ā, ka ururuatia ōna pā,

tē ai he tangata hei noho ki reira.

10 "Ka kangā te tangata e mahi whakaparahako ana i tā Ihowā mahi,

ā, ka kangā hoki te tangata e kore nei e tuku i tāna hoari ki te toto.

11 "I runga a Moapa i te rangimārie nō tōna tamarikitanga ake,

ā, i āta takoto ia i runga i ōna nganga,

kīhai i ringihia atu i tētahi oko ki tētahi oko,

kīhai anō hoki ia i riro i te whakarau.

Heoi, mau tonu tōna reka ki a ia,

ā, kīhai tōna kakara i rerekē.

12 Mō reira, nanā, kei te haere mai ngā rā,"

e ai tā Ihowā,

"e ungā ai e ahau ki a ia te hunga ringiringi,

ā, ka ringihia atu ia e rātou;

ā, ka noho tahanga i a rātou āna oko,

ka pakaru rikiriki hoki ā rātou pounamu.

13 Nā, ka whakamā a Moapa ki a Kemoho,

ka pērā me te whare o Īharaira i whakamā rā ki Pētēre,

ki tā rātou i whakawhirinaki ai.

14 "He pēhea tā koutou e kī nā,

‘He mārohirohi tātou, he uaua ki te whawhai’?

15 Kua pāhuatia a Moapa, ā, kua piki atu rātou ki ōna pā,

kua heke iho hoki āna taitama, he mea whiriwhiri, kei raro, he parekura,

e ai tā te Kīngi, ko Ihowā nei o ngā mano tōna ingoa.

16 Ka tata te aituā o Moapa te puta,

ā, kei te tino kaikā mai te hē mōna.

17 Tangihia ia, e koutou katoa i tētahi taha ōna, i tētahi taha,

e koutou e mōhio ana ki tōna ingoa;

kī ake, ‘Anō te whatinga o te rākau kaha,

o te tokotoko ātaahua!’

18 "E te tamāhine e noho mai nei i Ripono,

makere mai i tōu korōria,

e noho ki te matewai;

nō te mea kua tae te kaipāhua o Moapa ki a koe,

kua kore i a ia ōu wāhi kaha.

19 E te wahine e noho ana i Aroere,

e tū ki te ara titiro ai.

Ui atu ki te tangata e rere ana, ki te wahine e mawhiti ana;

mea atu, ‘He aha kua meatia?’

20 Kua whakamā a Moapa, kua pakaru;

auē, e tangi!

Kōrerotia ki Aranona,

kua oti a Moapa te pāhua.

21 "Kua tae atu anō te whakawā ki te mānia;

ki Horono, ki Iahata, ki Mepaata,

22 ā, ki Ripono, ki Nepo, ki, Pēteripirataima,

23 ki Kiriataima, ki Petekamuru, Petemeono,

24 ki Kerioto, ki Potora,

ki ngā pā katoa o te whenua o Moapa,

ki ngā mea i tawhiti, ki ngā mea e tata ana.

25 Kua oti te haona o Moapa te pōuto atu,

kua whati tōna ringa,"

e ai tā Ihowā.

26 "Meinga ia e koutou kia haurangi;

mōna i whakakake ki a Ihowā;

ā, ka okeoke a Moapa i roto i tōna ruaki,

ā, waiho anō ia hei katanga.

27 He teka ianei i waiho a Īharaira hei katanga māu?

I kitea rānei ia i roto i ngā tāhae?

Nō te mea i āu kōrerotanga katoa mōna,

e oraora ana te māhunga.

28 E ngā tāngata o Moapa,

whakarērea ngā pā, e noho ki te kāmaka;

ā, kia rite ki te kūkupa e hanga nei

i tōna ōhanga ki ngā taha o te kūwaha o te rua.

29 "Kua rongo tātou i te whakahīhī o Moapa –

nui atu hoki tōna whakahīhī –

i tōna whakakake, i tōna whakamanamana, i tōna whakapehapeha,

i te whakahirahira hoki o tōna ngākau.

30 E mōhio ana ahau ki tōna riri,"

e ai tā Ihowā,

"otiia kāhore he tikanga;

kāhore he rawa o āna whakapehapeha.

31 Mō reira ka tangi ahau mō Moapa;

āe rā, ka auē ahau mō Moapa katoa.

Ka uhunga rātou mō ngā tāngata o Kiriherehe.

32 E te wāina o Hipima,

ka tangihia koe e ahau, nui atu i te tangihanga, mō Iatere.

Kua whiti ōu peka ki tērā taha o te moana,

kua tae rawa ki te moana o Iatere.

Kua kōkiri atu te kaipāhua ki āu hua raumati,

ki tāu kohikohinga wāina.

33 Ā, kua whakakāhoretia atu te koa me te hari

i te māra mōmona, i te whenua hoki o Moapa;

ā, kua mutu i ahau he wāina mō ngā takahanga wāina;

e kore tētahi e hāmama i te takahanga;

ko tō rātou hāmama ehara i te hāmama.

34 "Nō te auētanga i Hehepona tae noa ki Ereare,

ki Iahata, te puakanga o tō rātou reo,

nō Toara tae noa ki Horonaimi, ki Ekerata Herihia,

nō te mea ka mokemoke anō hoki ngā wai o Nimirimi.

35 Ka meinga anō hoki e ahau kia mutu

i roto i a Moapa,"

ai tā Ihowā,

"te tangata whakaeke whakahere ki te wāhi tiketike,

me te tangata tahu whakakakara ki ōna atua.

36 Nā reira kei te tangi tōku ngākau ki a Moapa ānō he pūtōrino,

kei te tangi hoki tōku ngākau ānō he pūtōrino ki ngā tāngata o Kiriherehe;

nā reira kua mōtī ngā mea maha i mahia e ia.

37 He mea moremore katoa hoki ngā māhunga,

ko ngā kumikumi katoa tapahi rawa;

he haehaenga kei ngā ringa katoa, he kākahu taratara kei ngā hope.

38 Kei runga i ngā tuanui katoa o Moapa a kei ōna ara he uhunga kei ngā wāhi katoa;

nō te mea kua pakaru i ahau a Moapa,

ānō he oko e kore e manakohia,"

e ai tā Ihowā.

39 "Anō tōna wawāhanga! Tā rātou auē!

Inā, te tahuritanga mai o te tuarā o Moapa i te whakamā!

Nā, ka waiho a Moapa hei katanga,

hei whakawehi ki te hunga i tētahi taha ōna, i tētahi taha."

40 Nō te mea ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Nanā, ka rere ia ānō he ēkara,

ka roha hoki ōna parirau ki runga ki Moapa.

41 Kua horo Kerioto,

kua riro ngā wāhi kaha,

ā, ka rite te ngākau o ngā mārohirohi o Moapa i taua rā

ki te ngākau o te wahine e whakamamae ana.

42 Ā, ka hunā a Moapa, ka kore tēnā iwi,

mōna i whakakake ki a Ihowā.

43 Ko te wehi, ko te poka, ko te rore,

kei a koe, e te tangata o Moapa,"

e ai tā Ihowā.

44 "Ko te tangata e rere ana i te wehi,

ka taka ki te poka;

ā, ko te tangata e puta ake ana i te poka,

ka mau i te rore.

Ka tākina hoki e ahau ki runga ki a ia, arā ki a Moapa,

te tau e tirotirohia ai rātou,"

e ai tā Ihowā.

45 "Ko te hunga i rere, tū ana rātou

i raro i te ata o Hehepona, kāhore he kaha;

kua puta atu hoki he ahi i Hehepona,

he mura i waenganui o Hihona,

ā, kua pau te koki o Moapa,

te tumuaki hoki o ngā tama a te ngangau.

46 Auē te mate mōu, e Moapa!

Kua hunā te iwi o Kemoho;

kua riro hoki āu tama hei whakarau,

āu tamāhine hoki hei whakarau.

47 "Otiia, ka whakahokia mai anō e ahau a Moapa

i te whakarau i ngā rā whakamutunga,"

e ai tā Ihowā.

Heoi anō te whakawā mō Moapa.

Jövendölés Moáb ellen

1 Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült. 2 Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban! 3 Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás! 4 Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak. 5 Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását. 6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában! 7 Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt. 8 És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr. 9 Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban. 10 Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől! 11 Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga. 12 De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék. 13 És megszégyenül Moáb Kámós miatt, a mint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, a melyben bizodalma volt. 14 Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harczra? 15 Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura! 16 Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme! 17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza! 18 Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet. 19 Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, és ezt mondd: Mi történt? 20 Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb! 21 Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra. 22 És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra. 23 És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra. 24 És Kirjátra, Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira. 25 Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr. 26 Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is. 27 Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat? 28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket. 29 Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát. 30 Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem. 31 Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem. 32 Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott. 33 És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel. 34 Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ő szavok; Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad. 35 És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek. 36 Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött. 37 Mert minden fő kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha. 38 Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr. 39 Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak. 40 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait. 41 Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve. 42 És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett. 43 Félelem, verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr. 44 A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr. 45 A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját. 46 Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra. 47 De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.