Jeremias 8

1 " ‘I taua wā, e ai tā Ihowā, ka whakaputaina mai ki waho ngā wheua o ngā kīngi o Hūrā, me ngā wheua o ōna rangatira, me ngā wheua o ngā tohunga, mā ngā wheua o ngā poropiti, me ngā wheua o ngā tāngata o Hiruhārama i roto i ō rātou tanumanga. 2 Ā, ka tohatohaina e rātou ki mua i te rā, i te marama, i te mano katoa o te rangi, i a rātou i aroha ai, i mahi ai, i whai ai, i rapu ai, i koropiko ai. E kore e kohikohia, e kore e tanumia; ka waiho hei whakawairākau ki te mata o te oneone. 3 Ā, pai ake te mate i te ora ki tā ngā mōrehu katoa, ki tā ngā toenga o tēnei hapū kino e toe ki ngā wāhi katoa e peia atu ai rātou e ahau, e ai tā Ihowā o ngā mano.’ "

Te Hara me te Whiunga o te Iwi Katoa

4 "Mea atu anō ki a rātou, ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā:

Ka hinga rānei, ā, kore ake e ara?

Ka tahuri atu rānei ia, ā, kore ake e tahuri mai?

5 He aha tēnei iwi o Hiruhārama i tahuri kē ai,

ā, mau tonu iho te tahuri kē?

E hopukia atu ana e rātou te tinihanga,

kāhore e pai ki te hoki mai.

6 I whakarongo ahau, i rongo anō,

kīhai i tika ā rātou kōrero.

Kīhai tētahi i rīpenetā ki tōna kino,

kīhai i mea, "He aha tāku i mea ai?"

Anga ana te katoa ki tāna oma, ki tāna oma,

pērā ana me te hōiho e kōkiri atu ana ki te tatauranga.

7 Āe rā, ko te tāka i te rangi,

e mōhio ana ki ngā wā i whakaritea mōna,

ko te kūkupa anō, ko te kareni, me te warou,

mahara tonu rātou ki te wā e haere mai ai rātou;

ko tāku iwi ia, kāhore e mōhio

ki tā Ihowā i whakarite ai.

8 " ‘He pēhea tā koutou e kī, "He hunga whakaaro nui tātou,

kei a tātou te Ture a Ihowā"?

Nanā, he horihori te mahi

a te pene horihori a ngā kaituhituhi.

9 Ko te hunga whakaaro nui, whakamā ana rātou,

wehi noa iho rātou, hopukia iho.

Nanā, kua paopao nei rātou ki te kupu a Ihowā,

ā, he pēhea te whakaaro nui i roto i a rātou?

10 Mō reira ka hoatu e ahau ā rātou wāhine mā te tāngata kē,

ā rātou māra ki ngā tāngata mōna te wāhi;

ko rātou katoa, i te iti ki te rahi,

kei te apo mea mā rātou;

ko te poropiti, ko te tohunga,

ko rātou katoa, kei te mahi teka.

11 Kua rongoātia e rātou te pakaru o te tamāhine a tāku iwi,

he mea panga noa iho,

e mea ana, "Ka mau te rongo, ka mau te rongo,"

i te mea kāhore he maunga rongo.

12 I whakamā rānei rātou i tā rātou mahinga i te mea whakarihariha?

Hore rawa ō rātou whakamā;

kāhore hoki rātou i mōhio ki te numinumi.

Mō reira ka hinga rātou i roto i te hunga e hinga ana;

i te wā e whiua ai rātou, ka tūtuki ō rātou waewae,

e ai tā Ihowā.

13 " ‘Ka mōtī rawa rātou i ahau, e ai tā Ihowā,

kāhore he karepe mō te wāina,

kāhore he piki mō te piki;

ka memenge anō te rau;

ā, ko ngā mea i hoatu e ahau ki a rātou, ka pahemo atu.’

14 "He aha tātou i noho tonu ai?

Huihui! Kia haere tātou ki ngā pā kaha,

ki reira whakamoroki kau ai;

kua kore hoki i a Ihowā, i tō tātou Atua he kupu mā tātou,

whakainumia ana tātou e ia ki te wai kawa;

nō te mea kua hara tātou ki a Ihowā.

15 Tatari noa ki te rongo mau; heoi kāhore he pai;

ki te wā e ora ai ngā mate, nā, ko te raruraru.

16 I rangona ki Rāna te whengu o ōna hōiho;

ngateri ana te whenua katoa

i te reo o āna mea kaha e hāmama ana.

Kua haere mai hoki rātou, pau ake i a rātou

te whenua me ōna mea maha,

te pā me ngā tāngata o roto.

17 "Nanā, ka ngarea atu e ahau he nākahi, he neke,

e kore nei e whakawaia, ki a koutou;

ā, ka ngau rātou i a koutou,"

e ai tā Ihowā.

Ka Tangi te Poropiti mō te Iwi

18 Auē, tē taea te whakamārie te pōuri i ahau,

e ngohe nei te ngākau i roto i ahau.

19 Nanā, he reo tangi nō te tamāhine a tāku iwi,

i ahu mai i te whenua tawhiti:

"He teka ianei kei roto a Ihowā i Hiona?

He teka ianei kei roto tōna kīngi i a ia?

"He aha rātou i whakapātaritari ai i ahau ki ā rātou whakapakoko,

ki ngā horihori rerekē?

20 "Kua pahemo te kotinga,

kua taka te raumati;

ko tātou, kāhore he whakaoranga mō tātou."

21 He mamae ki te tamāhine a tāku iwi i mamae ai ahau,

mangu iho ahau, mau pū ahau i te mīharo.

22 Kāhore ianei he hinu whakaora i Kireara?

Kāhore ianei ō reira rata?

He aha rā tē hoki mai ai te ora

ki te tamāhine a tāku iwi?

A legnagyobb gyalázat; pusztulás és száműzetés jön a népre Istentől való elszakadásáért

1 Abban az időben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az ő fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az ő sírjaikból; 2 És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek előtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén! 3 És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, mindazok, a kik megmaradtak a gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken; a hol megmaradtak, a hová kiűztem őket; azt mondja a Seregek Ura! 4 Ezt is mondjad nékik: Így szól az Úr: Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza? 5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, örök elfordulással? A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak. 6 Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, a ki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az ő futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló. 7 Még az eszterág is tudja a maga rendelt idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét! 8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla! 9 Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik? 10 Azért az ő feleségeiket idegeneknek adom, mezőiket hódítóknak; mert kicsinytől fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot űznek. 11 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! 12 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. 13 Végképen véget vetek nékik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék őket. 14 Miért ülünk még? Gyűljetek össze, és menjünk be az erősített városokba, és hallgassunk ott; mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen! 15 Miért békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító időre, holott ímé itt van az ijedelem. 16 Dántól fogva hallatszik az ő lovainak tüsszögése; méneinek nyerítő hangjától reng az egész föld; és eljőnek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a várost és annak lakóit. 17 Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr! 18 Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem! 19 Ímé, az én népem leányának kiáltó szava a messze földről: Nincsen-é ott az Úr a Sionon? Nincsen-é azon az ő királya? Miért ingereltek fel engem az ő faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel? 20 Elmult az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg! 21 Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem! 22 Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?