Heremaia 10

Nā ngā Whakapakoko te Turaki ki runga i Īharaira

1 Whakarongo ki te kupu kua kōrerotia nei e Ihowā ki a koutou, e te whare o Īharaira; 2 ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Kaua e ākona te ara o ngā tauiwi,

kaua anō e wehi i ngā tohu o te rangi;

e wehi ana hoki ngā tauiwi i aua mea.

3 He mea teka noa hoki ngā tikanga a ngā iwi:

e tapahia ana hoki e tētahi he rākau i roto i te ngahere,

he mahi nā ngā ringa o te kaimahi, ki te tītaha.

4 Kei te whakapaipai i taua mea ki te hiriwa, ki te kōura,

whakamau rawa ki ngā titi, ki ngā hama,

tē taea te whakakorikori.

5 He rite aua mea ki te nīkau, i āta mahia,

kāhore ia he kupu;

me amo,

he kore nō rātou e haere.

Kaua e wehi i a rātou,

nō te mea e kore e taea e rātou te kino,

kāhore hoki e āhei i a rātou te mea i te pai."

6 Kāhore rawa he rite mōu, e Ihowā;

he nui koe, he nui anō tōu ingoa i runga i te kaha.

7 Ko wai e kore e wehi i a koe, e te Kīngi o ngā iwi?

He tika hoki tēnā ki a koe.

Nō te mea i roto i ngā tāngata whakaaro nui katoa o ngā iwi,

i roto i ō rātou kīngitanga katoa,

kāhore he rite mōu.

8 Huihuia rātou, he pōauau rawa, he wairangi;

ko tā ngā whakapakoko e whakaako ai,

he rākau tonu ia!

9 E maua mai ana he hiriwa pāraharaha i Tarahihi,

he kōura i Upata.

He mahi nā te kaimahi nā ngā ringa anō o te kaiwhakarewa kōura:

he purū, he pāpura ō rātou kākahu;

he mea mahi katoa nā te hunga tohunga.

10 Ko Ihowā ia te Atua pono;

ko ia te Atua ora, he kīngi pūmau tonu.

Ka riri ia, ka wiri te whenua,

e kore anō ngā iwi e kaha ake ina āritarita ia.

11 "Kia pēnei tā koutou kī atu ki a rātou: ‘Ko ngā atua kīhai nei i hanga i te rangi, i te whenua, ka ngaro i runga i te whenua, i raro atu anō hoki i ngā rangi.’ "

12 Nāna i hanga te whenua, nā tōna kaha hoki;

ko te ao he mea whakapūmau nā ōna whakaaro nui;

ko ngā rangi he mea hora nā tōna mātauranga.

13 Ka puaki tōna reo, he haruru wai kei ngā rangi,

e meinga ana e ia ngā kohu kia pupū ake i ngā pito o te whenua.

E hangā ana e ia ngā uira mō te ua,

e whakaputaina mai ana te hau i roto i ōna whare taonga.

14 Pōauau kau ngā tāngata katoa, ā, kāhore he mōhio;

ko ngā kaiwhakarewa kōura katoa whakamā iho i te whakapakoko.

He mea teka hoki tāna i whakarewa ai,

kāhore hoki he wairua i roto.

15 He horihori kau rātou, he mahi pōhēhē;

i te wā e pā ai ia ki a rātou ka ngaro.

16 Kāhore e rite ki ērā te wāhi i a Hākopa;

ko ia hoki te kaiwhakaahua o ngā mea katoa;

ko Īharaira hoki te iwi o tōna kāinga tupu,

ko Ihowā o ngā mano tōna ingoa.

Te Manenetanga e Haere mai nei

17 Kohikohia āu mea i te whenua,

e koe e noho nā i te pā e whakapaea ana.

18 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā:

"Tēnei ahau te piupiu atu nei i ngā tāngata o te whenua

i tēnei wā,

te whakatupu kino nei hoki i a rātou,

kia kitea ai e rātou."

19 Auē te mate i ahau,

mamae rawa tōku marūtanga.

Otiia, kua mea nei ahau, "He pono nōku tēnei mate,

me whakamanawanui."

20 Kua pāhuatia tōku tēneti,

ko āku aho motumotu katoa.

Kua riro atu āku tamariki i tōku taha, kua kore;

kāhore ake he tangata hei whakamārō i tōku tēneti,

hei whakaara i ōku kākahu ārai.

21 Kua pōauau nei hoki ngā hēpara;

kīhai a Ihowā i rapua e rātou;

nā reira i kore ai e tika tā rātou,

ka marara hoki ā rātou kāhui katoa.

22 Nanā, te haere mai nei te reo o ngā kōrero,

nui atu te whakaohooho nō te whenua ki te raki,

hei mea i ngā pā o Hūrā hei ururua, hei nohoanga,

mō ngā kīrehe mohoao.

23 E mōhio ana anō ahau, e Ihowā, kāhore o te tangata ara i a ia ake anō;

kāhore hoki i te tangata e hāereere nei māna

e whakatikatika ōna hīkoinga.

24 Pākia ahau, e Ihowā, me te whakariterite anō ia;

kauaka ina riri koe, kei kāhore ahau i a koe.

25 Ringihia atu tōu riri ki ngā tauiwi kāhore nei e mātau ki a koe,

ki ngā hapū kāhore nei e karanga ki tōu ingoa.

Kua pau hoki a Hākopa i a rātou,

āe rā, pau rawa, mōtī rawa,

ko tōna nohoanga hoki whakaururuatia ana e rātou.

A bálványokat és bálványimádókat az élő Isten elveszti, de a maga népét mértékkel fenyíti

1 Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza! 2 Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! 3 Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. 4 Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék. 5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek! 6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért! 7 Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló! 8 Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az. 9 Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány. 10 De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását. 11 (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!) 12 Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével. 13 Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből. 14 Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek. 15 Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök idején! 16 Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve! 17 Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol! 18 Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak. 19 Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt! 20 Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat! 21 Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott. 22 A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává. 23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! 24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem! 25 Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!