Jeremias 9

1 Auē, me he wai tōku māhunga,

me he puna roimata ōku kanohi,

kia tangihia ai e ahau

ngā tūpāpaku o te tamāhine

a tāku iwi i te ao, i te pō!

2 Auē, me he tīhokahoka tōku,

he mea nā te tira haere i te koraha!

Kia whakarērea ai e ahau tāku iwi,

kia mawehe ai i roto i a rātou,

he hunga pūremu katoa nei hoki rātou,

he huihuinga nō te hunga tinihanga.

3 "Me te mea he kōpere nā rātou ō rātou arero

e whakapikoa ana hei kōrero teka;

kua tupu kaha ake rātou i runga i te whenua,

kāhore ia mō te pono;

engari e koni atu ana i te kino ki te kino,

kāhore hoki ō rātou mōhio ki ahau," e ai tā Ihowā.

4 "Kia tūpato i ō koutou hoa, e tēnei, e tēnei,

kaua e whakawhirinaki ki te tuakana, ki te teina.

Nō te mea he māminga rawa tā ngā tuākana, tā ngā tēina katoa;

kei runga anō i te ngautuarā te haere o ngā hoa katoa.

5 Ka tinihangatia e rātou tōna hoa, tōna hoa,

kāhore hoki he pono o te kōrero;

kua whakaakona e rātou ō rātou arero ki te kōrero teka;

ruha noa rātou i te mahinga i te hē.

6 Kei waenga tinihanga koe e noho ana;

nā te tinihanga rātou te pai ai ki te mōhio ki ahau,"

e ai tā Ihowā.

7 Heoi, ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano:

"Nanā, ka whakarewa ahau i a rātou, ka whakamātau i a rātou;

me pēhea hoki ahau, ko te tamāhine nei ia a tāku iwi?

8 Ko te rite i tō rātou arero kei te kōpere whakamate;

he kōrero tinihanga tāna.

He kōrero pai tā te māngai o tētahi ki tōna hoa,

kei roto ia i tōna ngākau e whanga ana mōna.

9 E kore ianei ahau e whiu i a rātou mō ēnei mea? e ai tā Ihowā;

e kore ianei tōku wairua

e rapu utu i te iwi pēnei?"

10 He whakaaro ki ngā maunga i ara ai tāku tangi,

tāku auē, he whakaaro ki ngā puninga o te koraha tāku uhunga;

nō te mea kua wera, kāhore tētahi tangata e tika nā reira,

kāhore e rangona te reo o ngā kararehe;

ko ngā manu o te rangi, ko ngā kararehe,

pūtere atu ana, kua riro.

11 "Ka meinga hoki e ahau a Hiruhārama hei pūranga,

hei nohoanga kurī mohoao,

ka meinga anō e ahau ngā pā o Hūrā kia ururuatia,

tē ai he tangata."

12 Ko wai te tangata whakaaro nui e mātau ana ki tēnei? I kōrerotia anō ki a wai e te māngai o Ihowā, māna e whakaatu? He aha rā te whenua i whakangaromia ai, i wera ai, ānō ko te koraha, kāhore he tangata e tika ana i reira?

13 Anō rā ko Ihowā: "Mō rātou i whakarere i tāku ture i hoatu e ahau ki tō rātou aroaro, ā, kīhai i whakarongo ki tōku reo, kīhai i haere i taua ara. 14 Nā, haere ana rātou i ngā tikanga mārō o ō rātou ngākau; kei te whai i ngā Paarimi i whakaakona nei e ō rātou mātua ki a rātou." 15 Heoi, ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano, a te Atua o Īharaira: "Tēnei ahau te whāngai nei i a rātou, i tēnei iwi, ki te taru kawa, te whakainu nei i a rātou ki te wai kawa. 16 Ka whakamararatia anō rātou e ahau ki roto ki ngā iwi kīhai nei i mōhiotia e rātou, e ō rātou mātua; ka ungā anō e ahau te hoari hei whai i a rātou ā poto noa rātou i ahau."

Ka Karanga atu te Iwi o Hiruhārama kia Āwhinatia

17 Ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano:

"Whakaaroa e koutou, karangatia hoki ngā wāhine tangi kia haere mai;

unga tāngata ki ngā wāhine whakaaro nui kia haere mai.

18 Kia hohoro anō te ara o tā rātou tangi mō tātou,

kia tārere ai ngā roimata o ō tātou kanohi,

kia maringi iho ai ngā wai o ō tātou kamo.

19 Nō te mea e rangona ana te reo tangi i Hiona:

‘Anō tō tātou pāhuatanga!

Nui atu tō tātou whakamā,

nō te mea kua mahue i a tātou te whenua,

nō te mea kua turakina mai e rātou ō tātou nohoanga.’ "

20 Whakarongo rāia, e ngā wāhine, ki te kupu a Ihowā,

kia riro anō i ō koutou taringa te kupu a tōna māngai.

Whakaakona ā koutou tamāhine ki te tangi,

ngā hoa hoki o tēnei, o tēnei, ki te uhunga.

21 Nō te mea kua tae ake te mate ki roto ki ō tātou matapihi,

kua tomo ki ō tātou whare kīngi,

hautope atu ai i ngā kōhungahunga i waho,

i ngā taitamariki anō hoki i ngā huanui.

22 Kōrero! "Ko te kupu tēnei a Ihowā:

‘Tērā ngā tinana o ngā tāngata e hinga

ānō he whakawairākau ki te mata o te māra,

ānō he kutanga wīti i muri i te kaitapahi,

ā, kāhore he kaikohi.’ "

23 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Kaua te tangata whakaaro nui e whakamanamana ki tōna whakaaro nui,

kaua hoki te mārohirohi e whakamanamana ki tōna mārohirohi;

kaua te tangata taonga e whakamanamana ki ōna taonga;

24 engari, ko tēnei hei whakamanamananga mā te tangata whakamanamana,

arā kua whai whakaaro ia, kua mōhio ki ahau,

ko Ihowā ahau, ko te kaimahi o te mahi tohu, o te whakawā,

o te tika i runga i te whenua;

ko āku hoki ēnei e whakaahuareka ai,"

e ai tā Ihowā.

25 "Nanā, kei te haere mai ngā rā," e ai tā Ihowā, "e whiua ai e ahau te hunga katoa i kotia i roto i tō rātou kotingakore: 26 ko Īhipa, ko Hūrā, ko Ēroma, ko ngā tama a Āmona, ko Moapa, ko te hunga katoa e noho ana i te koraha, e whakaihoa nei ngā tapa o ō rātou makawe. He mea kokotikore hoki ngā iwi katoa; ko te whare katoa anō o Īharaira, he mea kokotikore te ngākau."

Kesergés a nép romlása felett, mely körülmetéletlen szivével a szabadulás egyetlen útját megveti

1 Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit! 2 Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlök; mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! 3 Felvonták nyelvöket, mint kézívöket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. 4 Mindenki őrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár. 5 Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben. 6 A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felőlem, ezt mondja az Úr. 7 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megolvasztom őket, és megpróbálom őket, mert mit cselekedjem egyebet az én népem leánya miatt? 8 Sebző nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány. 9 Avagy ne fenyítsem-é meg őket ezekért? azt mondja az Úr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é bosszút a lelkem? 10 A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztül rajtok, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekül. 11 Jeruzsálemet pedig kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen. 12 Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, és a kihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, a melyen senki se menjen keresztül? 13 Monda továbbá az Úr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, a melyet eléjök adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak a szerint; 14 Hanem jártak az ő kevély szívök után és a Baálok után, a mikre atyáik tanították őket: 15 Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én megétetem őket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom őket mérges vízzel. 16 És szétszórom őket a nemzetek között, a melyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és utánok küldöm a fegyvert, a míg megsemmisítem őket. 17 Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jőjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jőjjenek el, 18 És siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink is hullassanak könyeket, és szempilláink vizet ömleszszenek! 19 Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert széthányták lakhelyeinket! 20 Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az ő szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra; 21 Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az útakról, az ifjakat az utczákról. 22 Szólj! ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezőn, és mint a kéve az arató után, és nincs, a ki összegyűjtse. 23 Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcseségével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; 24 Hanem azzal dicsekedjék, a ki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, a ki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr. 25 Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt: 26 Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik nyírott üstökűek és a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körülmetéletlen, és Izráelnek egész háza is körülmetéletlen szívű.