Pular para o conteúdo
Publicidade

Jeremias 16

HUNK

Te Takakauranga o Heremaia me tana Karere

1 I puta mai anō te kupu a Ihowā ki ahau, i mea ia: 2 "Kaua koe e moe hoa, kauaka hoki he tama, he tamāhine māu i tēnei wāhi." 3 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā ngā tama, ngā tamāhine ka whānau ki tēnei wāhi, ō rātou whaea hoki i whānau ai rātou, ō rātou pāpā anō rātou nei aua tamariki i tēnei whenua: 4 "He kino rawa ngā mate e mate ai rātou; e kore rātou e tangihia, e kore hoki e tanumia; ka waiho rātou hei whakawairākau i runga i te mata o te oneone. Ka poto atu rātou i te hoari, i te hemokai; ko ō rātou tinana hei kai ngā manu o te rangi, ngā kararehe o te whenua."

5 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā: "Kaua e tomo ki te whare tangihanga, kaua hoki e haere ki te tangi, ki te uhunga i a rātou; kua tangohia atu hoki e ahau tāku rangimārie i tēnei iwi," e ai Ihowā, "arā te aroha noa me ngā mahi tohu. 6 Ka mate ngā mea nunui rātou ko ngā mea ririki ki tēnei whenua; e kore rātou e tanumia, e kore hoki te tangata e tangi ki a rātou, e kore e haehae i a rātou, e kore e whakamoremore i ō rātou māhunga rātou. 7 E kore hoki e tuwhaina mai te taro rātou i te tangihanga, hei whakamārie i a rātou te tūpāpaku; e kore hoki e hōmai ki a rātou te kapu whakamārie kia inumia, ina mea ki tōna pāpā, ki tōna whaea.

8 "Kaua anō hoki koe e tomo ki te whare hākari noho tahi ai me rātou, kai ai, inu ai rānei. 9 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā o ngā mano, a te Atua o Īharaira: Nanā, ka whakamutua e ahau i tēnei wāhi, i mua i ō koutou kanohi, ā, i ō koutou , te reo o te harakoa, te reo o te hari, te reo o te tāne mārena hou, te reo o te wahine mārena hou.

10 ", ka kōrerotia e koe ēnei kupu katoa ki tēnei iwi, ā, ka mea rātou ki a koe, te aha tēnei kino nui katoa i kōrerotia mai ai e Ihowā ki a mātou? He aha hoki mātou ? He aha anō mātou hara i hara ai mātou ki a Ihowā, ki mātou Atua?11 Kātahi koe ka mea ki a rātou: te mea i whakarērea ahau e ō koutou mātua,e ai Ihowā, ā, haere ana rātou ki te whai i ngā atua , mahi ana ki a rātou, koropiko ana ki a rātou, whakarērea ana ahau e rātou, kīhai hoki rātou i pupuri i tāku ture; 12 me koutou anō, kino atu koutou mahi i ō koutou mātua; te mea, nanā, kei te whai koutou i ngā tikanga pakeke o tōna ngākau kino, o tōna ngākau kino, nāwai ā, kāhore koutou e rongo ki ahau. 13 reira ka ākiritia atu koutou e ahau i tēnei whenua ki tētahi whenua kīhai i mōhiotia e koutou, e ō koutou mātua rānei; ā, ki reira koutou mahi ai ki ngā atua i te ao, i te ; e kore hoki e puta tōku aroha ki a koutou."

Ka Whakahokia e Ihowā a Īharaira

14 "Nanā, kei te haere ake nei hoki ngā , e ai Ihowā, e kore ai e kōrerotia, E ora ana a Ihowā nāna nei i kawe mai ngā tama a Īharaira i te whenua o Īhipa,15 engari, E ora ana a Ihowā nāna nei i kawe mai ngā tama a Īharaira i te whenua ki te raki, i ngā whenua katoa anō i peia atu ai rātou e ia.Ā, ka whakahokia mai rātou e ahau ki rātou whenua i hoatu e ahau ki ō rātou mātua.

16 "Nanā, ka tīkina atu e ahau ētahi kaihī ika tokomaha," e ai Ihowā, "ā, ka hīa rātou e rātou. Muri iho ka tīkina e ahau he tangata whai kīrehe mohoao, he tokomaha, ā, ka whāia rātou i runga i ngā maunga katoa, i runga i ngā pukepuke katoa, i roto hoki i ngā rua o ngā kāmaka. 17 te mea kei runga ōku kanohi i ō rātou ara katoa; kāhore hoki e huna atu i tōku mata, kāhore anō rātou e huna i ōku kanohi. 18 , ka mātua rite i ahau ngā utu rātou , rātou hara, kia rua; rātou i whakapoke i tōku whenua ki ngā tinana o ā rātou mea anuanu, i whakakī hoki i tōku wāhi tupu ki ā rātou mea whakarihariha."

19 E Ihowā, e tōku kaha, e tōku kaha,

e tōku rerenga atu i te o te raru,

tērā e haere mai ngā iwi

i ngā pito o te whenua ki a koe, ā, ka mea:

"Koia anō! He teka kau ngā taonga tupu o ō tātou mātua,

he horihori, he mea huakore.

20 E hanga rānei te tangata i ētahi atua mōna,

ehara nei i te atua?"

21 "reira ka meinga rātou e ahau kia mōhio,

ka meinga rātou e ahau kia mōhio i tēnei kotahi nei ki tōku ringa,

ki tōku kaha hoki;

ā, ka mōhio rātou,

ko Ihowā tōku ingoa."

Júda elpusztulása és számüzetése bálványozása miatt

1 Majd szóla az Úr nékem, mondván: 2 Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen! 3 Mert ezt mondja az Úr a fiak felől és leányok felől, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felől, a kik szülik őket, és atyjaik felől, a kik nemzették őket e földön: 4 Keserves halállal halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az ő holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül. 5 Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald őket; mert megvontam e néptől az én békességemet, azt mondja az Úr: az irgalmasságot és kegyelmet. 6 És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják őket, sem össze nem metélik magokat, sem hajokat ki nem tépik ő érettök. 7 Kenyeret sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják őket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják őket az ő atyjokért és anyjokért. 8 A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velök enni és inni. 9 Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Ímé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek előtt, a ti napjaitokban a vigasságnak szavát és az örömnek szavát, a vőlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát. 10 És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bűnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen? 11 Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották. 12 És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám. 13 Azért kivetlek titeket e földből arra a földre, a melyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok.

Izráel visszahozatala Babilonból

14 Azért ímé, eljőnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földéről; 15 Hanem ezt: Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait északnak földéről és mindama földekről, a melyekbe elszórta őket! Mert visszaviszem őket az ő földjükre, a melyet az ő atyáiknak adtam. 16 Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. 17 Mert szemmel tartom minden útjokat; nem rejtőzhettek el orczám elől, és nincsen elfedve az ő bűnök szemeim elől. 18 Előbb azonban megfizetek nékik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel. 19 Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó. 20 Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek! 21 Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.

Veja também