Jeremias 5

Te Tino Piraunga o te Iwi a Ihowā

1 "E oma, kōpikopiko koutou i ngā ara o Hiruhārama,

tirohia kia mōhio ai koutou.

Rapua i ngā waharoa o reira,

me kāhore e kite i tētahi tangata, mehemea tērā he tangata

e whakarite pai ana, e rapu ana i te pono;

ā, ka murua e ahau ngā hē o reira.

2 Nā, ahakoa mea noa rātou, ‘Kei te ora a Ihowā,’

he pono he oati teka tā rātou."

3 He teka ianei, e Ihowā, kei runga ōu kanohi i te pono?

I whiua rātou e koe, heoi kīhai i pōuri;

mōtī iho rātou i a koe,

heoi kāhore i pai kia anga mai ki te ako.

Kua meinga e rātou ō rātou mata kia mārō atu i te kōhatu,

kua kore e pai ki te hoki mai.

4 Koia ahau i mea ai, "He pono he rawakore ēnei,

he kūware,

kāhore hoki rātou e mōhio ki te ara a Ihowā,

ki te whakarite a tō rātou Atua.

5 Ka haere ahau ki ngā tāngata rarahi,

ka kōrero ki a rātou;

e mōhio ana hoki rātou ki te ara a Ihowā,

ki te whakarite a tō rātou Atua."

Heoi, ko ēnei, kotahi tonu rātou tahi nāna i wāwāhi te ioka,

i motumotu hoki ngā here.

6 "Mō reira ka whakamatea rātou e te raiona i roto i te ngahere,

ka pāhuatia e te wuruhi o ngā ahiahi,

ka tūteia ō rātou pā e te reparo,

ko te hunga katoa e puta mai ki waho ka haehaea;

he maha hoki ō rātou pokanga kētanga,

nui haere ō rātou tahuritanga kētanga.

7 "Me pēhea e murua ai e ahau tēnei hē ōu?

Kua whakarere nei āu tama i ahau,

oatitia ana e rātou ngā mea ehara nei i te atua.

I tō rātou mākonatanga i tāku kai,

nā, kei te pūremu,

rōpū tonu rātou i roto i ngā whare o ngā wāhine kairau.

8 Ko tō rātou rite kei te hōiho whāngai i te ata;

e tangi ana ki te wahine a tōna hoa, a tōna hoa.

9 E kore ianei ahau e whiu mō ēnei mea?"

e ai tā Ihowā;

"e kore ianei tōku wairua e rapu utu

i te iwi pēnei?

10 "Haere koutou ki runga ki ōna taiepa wāwāhi ai;

otiia kaua e whakapaua rawatia;

whakakāhoretia ōna pekerangi;

ehara hoki ēnā i a Ihowā.

11 He nui hoki te tinihanga o te whare o Īharaira

rāua ko te whare o Hūrā ki ahau,"

e ai tā Ihowā.

12 Kua whakakāhore rātou ki tā Ihowā,

kua mea, "Ehara i a ia.

E kore hoki te hē e tae mai ki a tātou;

e kore anō tātou e kite i te hoari, i te hemokai.

13 Ko ngā poropiti he hau kau,

kāhore hoki he kupu i a rātou;

ko ēnei mea ka pā ki a rātou."

14 Nā reira tēnei kupu a Ihowā, a te Atua o ngā mano:

"Mō tā koutou kōrerotanga i tēnā kupu,

tēnei ahau te mea nei i āku kupu i roto i tōu māngai hei ahi,

ko tēnei iwi hoki hei rākau, ā, ka pau rātou.

15 Tēnei ahau te kawe nei

i tētahi iwi o tawhiti ki a koutou, e te whare o Īharaira,"

e ai tā Ihowā.

"He iwi kaha, he iwi nōnamata riro,

he iwi kāhore nei koe e mōhio ki tōna reo,

kāhore anō hoki e mārama ki tāna e kōrero ai.

16 Ko tāna papa pere he urupā tuwhera,

he tāngata mārohirohi katoa rātou.

17 Ā, ka pau i a rātou āu hua e kotia ana, me tāu taro,

ngā kai hei kainga mā āu tama, mā āu tamāhine;

ka pau i a rātou āu hipi me āu kau;

ka pau i a rātou āu wāina me āu piki;

ka hautopea iho ki te hoari ōu pā taiepa,

āu i whakawhirinaki ai.

18 "Ahakoa i aua rā anō," e ai tā Ihowā, "e kore e whakapaua rawatia tāku ki a koutou. 19 Nā, ki te kī mai koutou ā mua, ‘He aha a Ihowā, tō tātou Atua i mea ai i ēnei mea katoa ki a tātou?’ Ko reira koe kī atu ai ki a rātou, ‘Ka pēnā i a koutou kua whakarere nā i ahau, kua mahi nā ki ngā atua kē i tō koutou whenua, waihoki ka mahi koutou ki ngā tāngata kē i te whenua ehara nei i a koutou.’

20 Whakaaturia tēnei i roto i te whare o Hākopa,

kia rangona anō i roto i a Hūrā; mea atu:

21 Tēnā, whakarongo ki tēnei, e te iwi wairangi kāhore nei he ngākau,

he kanohi nei ō rātou, heoi kāhore e kite,

he taringa ō rātou, ā, kāhore e rongo.

22 Kāhore rānei ō koutou wehi ki ahau? e ai tā Ihowā.

E kore ianei koutou e hopohopo ki tōku aroaro?

Nāku nei hoki i mea te onepū hei rohe ki te moana,

he tikanga mau tonu, e kore anō e koni mai.

Ahakoa ngana noa ōna ngaru, e kore e taea tā rātou;

hāmama noa, e kore anō e koni mai.

23 Ko tēnei iwi ia, he tutū, he whakakeke ō rātou ngākau;

kua peka kē atu rātou, kua riro.

24 Kāhore hoki ā rātou kīanga ake i roto i ō rātou ngākau,

‘Tēnā, kia wehi tātou ki a Ihowā, ki tō tātou Atua,

ko ia nei te kaihōmai i te ua;

i tō mua, i tō muri, i te wā e tika ai;

nāna nei i mau ai

ki a tātou ngā wiki i whakaritea mō te kotinga.’

25 Nā ō koutou hē ēnei i puta kē ai,

ko ō koutou hara anō hei kaiponu atu i te pai i a koutou.

26 "E kitea ana hoki he hunga kino i roto i tāku iwi;

titiro matatau mai ana rātou,

me te mea he kaihopu manu e kūpapa ana;

kei te whakatakoto māhanga rātou, kei te hopu tāngata.

27 Kei te whare manu e kī ana i ngā manu

te rite o ō rātou whare e kī tonu nei i te tinihanga;

nā reira rātou i nui ai, i whai taonga ai,

28 tetere tonu rātou, tōwahiwahi ana.

Kua neke rawa ake tā rātou i ngā mahi a te hunga kino;

ko te whakawā, ko te whakawā a te pani,

kāhore i whakaritea e rātou, heoi kake tonu rātou;

kāhore hoki e whakatikaia e rātou te whakawā a ngā rawakore.

29 E kore rānei ahau e whai mahara ki ēnei mea?"

e ai tā Ihowā.

"E kore rānei tōku wairua

e rapu utu i te iwi pēnei?

30 "Whakamīharo rawa, whakawehi rawa

te mea e meatia ana ki te whenua:

31 e poropiti teka ana ngā poropiti;

ā, e whakahaere ana ngā tohunga, ko tā rātou te tikanga;

ā, pai tonu tāku iwi ki te pēnā.

Nā, ka pēhea rā koutou i tōna tukunga iho?"

Júda népének bűnei és a miattuk fenyegető büntetések

1 Járjátok el Jeruzsálem utczáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piaczain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, a ki igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki! 2 Még ha azt mondják is: Él az Úr! bizony hamisan esküsznek! 3 Uram! a te szemeid avagy nem a hűségre néznek-é? Megverted őket, de nem bánkódtak; tönkre tetted őket, de nem akarják felvenni a dorgálást; orczáik keményebbekké lettek a kősziklánál; nem akartak megtérni. 4 Én pedig ezt mondom vala: Bizony szerencsétlenek ezek; bolondok, mert nem ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! 5 Elmegyek azért a főemberekhez, és beszélek velök; hiszen ők ismerik az Úrnak útját, Istenöknek ítéletét! Ámde ők törték össze egyetemlegesen az igát, és tépték le a köteleket! 6 Azért széttépi őket az oroszlán az erdőből, elpusztítja őket a puszták farkasa, párducz ólálkodik az ő városaik körül; a ki kijön azokból, mind szétszaggattatik; mert megsokasodtak az ő bűneik, és elhatalmasodtak az ő hitszegéseik. 7 Oh, miért bocsátanék meg néked? Fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, a kik nem istenek; noha jól tartottam őket, mégis paráználkodtak és tolongtak a parázna házába. 8 Mint a hizlalt lovak, viczkándozókká lettek; kiki az ő felebarátjának feleségére nyerít. 9 Avagy ne büntessem-é meg az ilyeneket, mondja az Úr, és az e féle népen, mint ez, ne álljon-é bosszút az én lelkem? 10 Menjetek fel az ő kerítéseire és rontsátok, de ne tegyétek semmivé egészen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az Úréi azok! 11 Mert igen hűtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr! 12 Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk! 13 A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az ő dolguk! 14 Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze őket! 15 Ímé, én hozok reátok messzünnen való nemzetet, oh Izráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény nemzet ez, ős időből való nemzet ez; nemzet, a melynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél! 16 Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek. 17 És megemészti aratásodat és kenyeredet; megemészti fiaidat és leányaidat; megemészti juhaidat és ökreidet; megemészti szőlődet és fügédet; erősített városaidat, a melyekben te bizakodol, fegyverrel rontja le. 18 De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé, azt mondja az Úr. 19 Ha pedig az lenne, hogy kérdeznétek: Miért cselekedte mindezt velünk az Úr, a mi Istenünk? akkor azt mondjad nékik: A miképen elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok a ti földeteken: azonképen idegeneknek fogtok szolgálni olyan földön, a mely nem a tiétek. 20 Hirdessétek ezt a Jákób házában, és hallassátok Júdában, mondván: 21 Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, a kiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak! 22 Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám előtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta. 23 De ennek a népnek szilaj és daczos szíve van; elhajlottak és elmentek; 24 És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnők az Urat, a mi Istenünket, a ki esőt, korai és késői záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megőrzi számunkra! 25 A ti bűneitek fordították el ezeket tőletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! 26 Mert istentelenek vannak az én népem között; guggolva fülelnek, mint a madarászok; tőrt hánynak, embereket fogdosnak. 27 Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal; ezért lettek nagyokká és gazdagokká! 28 Meghíztak, megfényesedtek; eláradtak a gonosz beszédben; az árvának ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldoguljanak; sem a szegényeknek nem szolgáltatnak igazságot. 29 Hát ezeket ne büntessem-é meg, ezt mondja az Úr; az ilyen nemzeten, mint ez, avagy ne álljon-é bosszút az én lelkem? 30 Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek e földön: 31 A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésök szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?!