Heremaia 31

Te Hokinga Harikoa mai o ngā Manene

1 "I taua wā," e ai tā Ihowā, "ka waiho ahau hei Atua mō ngā hapū katoa o Īharaira, ko rātou hoki hei iwi māku."

2 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Ko te iwi i toe i te hoari,

i kite i te manako ki te koraha; arā a Īharaira,

i ahau i haere atu ai ki te mea tānga manawa mōna."

3 I puta mai a Ihowā ki ahau i mua noa atu, i mea mai:

"Āe rā, he aroha pūmau tōku i aroha ai ahau ki a koe;

nā reira, te atawhai i kukume ai ahau i a koe.

4 Ka hangā anō koe e ahau, ā, ka oti koe te hanga,

e te wāhina o Īharaira.

Tērā anō koe ka whakapaipaia ki āu timipera,

ā, ka haere atu i roto i ngā kanikani a te hunga harakoa.

5 Tērā koe e whakatō anō he māra wāina

ki runga ki ngā maunga o Hamaria.

Ka whakatō ngā kaiwhakatō,

ā, ka kai i ōna hua.

6 Nō te mea tēnā anō te rā, e karanga ai ngā kaitiaki

i runga i ngā pukepuke o Ēparaima,

‘Whakatika, tātou ka haere ki runga,

ki Hiona, ki a Ihowā, ki tō tātou Atua.’ "

7 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā:

"Waiata i runga i te koa ki a Hākopa,

hāmama mō te metararahi o ngā iwi;

kōrerotia atu, whakamoemititia, mea atu,

‘E Ihowā, whakaorangia tāu iwi,

te mōrehu o Īharaira.’

8 Nanā, ka kawea mai rātou e ahau i te whenua ki te raki,

ka kohikohia mai i ngā tōpito o te whenua,

me ngā matapō, me ngā kopa,

me te wahine e hapū ana, me te wahine hoki e whakamamae ana, i ō rātou taha;

he hui nui tonu rātou e hoki mai ai ki konei.

9 Ka haere mai rātou me te tangi,

ā, ka ārahina rātou e ahau i runga i te īnoi.

Ka meinga rātou e ahau kia haere i te taha o ngā awa wai,

mā te ara tika e kore ai ō rātou waewae e tūtuki i reira;

nō te mea he pāpā ahau ki a Īharaira,

ā, ko Ēparaima tāku mātāmua.

10 "Whakarongo ki te kupu a Ihowā, e ngā iwi,

kōrerotia hoki ki ngā motu o tawhiti,

mea atu, ‘Ko te kaitītaritari o Īharaira, māna rātou e whakawhāiti,

māna rātou e tiaki, ka rite ki tā te hēpara i tāna kāhui.’

11 Kua hokona nei hoki a Hākopa e Ihowā, utua ana e ia,

tangohia mai ana i roto i te ringa o te mea i kaha rawa i a ia.

12 Nā, ka haere mai rātou ka waiata i te wāhi tiketike o Hiona,

ka rere huihui ki te pai o Ihowā,

ki te wīti, ki te wāina, ki te hinu,

ā, ki ngā kūao hipi, kūao kau:

ā, ka rite ō rātou wairua ki te kāri kua oti te whakamākūkū;

ā, ka tino mutu rawa tā rātou tangi.

13 Kātahi te wāhina ka koa ki te kanikani,

me ngā taitama ngātahi ko ngā kaumātua.

Ka meinga hoki e ahau tā rātou tangi hei koa,

ka whakamārietia rātou, ā, ka meinga rātou kia hari i ō rātou mamae.

14 Ka whakatinaia e ahau te wairua o ngā tohunga ki te ngako,

ka mākona anō tōku iwi i tōku pai,"

e ai tā Ihowā.

15 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"I rangona he reo ki Rama,

he uhunga, he tangi, tīwerawera ana,

ko Rahera e tangi ana ki āna tamariki,

ā, kīhai i pai kia whakamārietia mō āna tamariki,

kua kāhore nei."

16 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Whakamutua te tangi o tōu reo,

ngā roimata hoki i ōu kanohi;

nō te mea ka whai utu tāu mahi,"

e ai tā Ihowā:

"ā, ka hoki mai anō rātou i te whenua o te hoariri.

17 Ka whai tūmanakohanga hoki tōu mutunga,"

e ai tā Ihowā:

"ā, ka hoki mai āu tamariki ki tō rātou ake rohe.

18 "He pono kua rongo ahau i a Ēparaima e tangi ana ki a ia anō, pēnei:

‘Kua pākia ahau e koe, ā, i pākia ahau,

pērā i te kūao kau kīhai i whakaakona ki te ioka.

Whakatahuritia ahau, ā, ka tahuri ahau;

ko koe nei hoki a Ihowā, tōku Atua.

19 He pono i muri i tōku tahuritanga, i rīpenetā ahau;

ā, i muri i tōku whakaakoranga i papaki ahau ki tōku hūhā.

I whakamā ahau, āe rā, i numinumi kau,

nō te mea e waha ana e ahau te ingoa kino o tōku taitamarikitanga.’

20 He tamaiti matenui ianei a Ēparaima nāku?

He tamaiti āhuareka ianei?

Nō te mea ka kōrero ana ahau i te hē mōna,

mau tonu tōku māharahara ki a ia.

Nō reira ōku whēkau i oho ai ki a ia;

he pono ka tohungia ia e ahau,"

e ai tā Ihowā.

21 "Whakatūria ake ētahi tohu ara māu;

hangā he pou waitohu.

E anga tōu ngākau ki te huanui,

ki te ara i haere ai koe.

Hoki mai, e te wāhina o Īharaira,

hoki mai anō ki ēnei pā ōu.

22 Kia pēhea te roa o tōu kōpikopiko,

e te tamāhine tāhurihuri kē?

Kua hangā hoki e Ihowā he mea hou ki runga ki te whenua –

ka karapoti te wahine i te tāne."

23 Ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano, a te Atua o Īharaira: "Tēnei ake ka kōrerotia anō tēnei kupu ki te whenua o Hūrā, ki ōna pā hoki, ina whakahokia mai rātou e ahau i te whakarau: ‘Kia manaaki a Ihowā i a koe, e te nohoanga o te tika, e te maunga o te tapu!’ 24 Ā, ka noho tahi a Hūrā me ōna pā katoa ki reira; te hunga ngaki i te whenua me te hunga anō e haere tahi ana me ngā kāhui. 25 Kua tino whakamākonatia hoki e ahau te wairua ruha, kua whakakīia anō ngā wairua katoa e pōuri ana."

26 I konei ka maranga ahau, ā, ka titiro; nā, he reka ki ahau tāku moe.

Te Whiunga i ia Tangata

27 "Nanā, kei te haere mai ngā rā," e ai tā Ihowā, "e whakatōkia ai e ahau te whare o Īharaira me te whare o Hūrā ki te purapura tangata, ki te purapura kararehe. 28 Nā, ka pērā i ahau i tiaki ai i a rātou i mua, he mea kia hūtia ake, kia wāhia iho, kia turakina ki raro, kia whakangaromia, kia tūkinotia; ka pērā anō tāku tiaki i a rātou, he mea kia hangā, kia whakatōkia," e ai tā Ihowā. 29 "I aua rā ka mutu tā rātou kī:

‘Kua kai ngā mātua i ngā karepe kaiota,

ā, mōniania ana ngā niho o ngā tamariki.’

30 Engari, ka mate tēnei, tēnei, i runga i tōna kino, i tōna kino; ko ngā tāngata katoa e kai ana i te karepe kaiota, ko ōna niho anō e mōniania."

He Kawenata Hou

31 "Nanā, kei te haere mai ngā rā," e ai tā Ihowā, "e whakaritea ai e ahau he kawenata hou ki te whare o Īharaira, ki te whare hoki o Hūrā. 32 E kore anō ia e rite ki te kawenata i whakaritea e ahau ki ō rātou mātua i te rā i pupuri ai ahau ki ō rātou ringa, ā, kawea mai ana rātou i te whenua o Īhipa – whakatakā ana e rātou taua kawenata āku, ahakoa i waiho ahau hei tahu mārena mā rātou," e ai tā Ihowā. 33 "Engari ko te kawenata tēnei e whakaritea e ahau ki te whare o Īharaira i muri i aua rā," e ai tā Ihowā. "Ka hoatu e ahau tāku ture ki ō rātou wāhi i roto, ka tuhituhia anō ki tō rātou ngākau; ā, ko ahau hei Atua mō rātou, ko rātou hei iwi māku. 34 I muri nei kāhore he whakaako a tētahi i tōna hoa tata, a tētahi i tōna teina, kāhore he kī atu, ‘Kia mōhio ki a Ihowā,’ ka mōhio hoki rātou katoa ki ahau, i te iti o rātou tae noa ki te mea rahi rawa," e ai tā Ihowā. "Nō te mea ka whakarērea noatia e ahau tō rātou kino, ā, heoi anō ōku mahara ki tō rātou hara."

35 Ko te kupu tēnei a Ihowā,

nāna nei i hōmai te rā

hei whakamārama i te awatea,

me ngā tikanga o te marama, o ngā whetū,

hei whakamārama i te pō,

nāna hoki i whakatūtehu te moana,

i nganga ai ōna ngaru –

ko Ihowā o ngā mano tōna ingoa:

36 "Ki te mawehe atu ēnei tikanga

i tōku aroaro," e ai tā Ihowā,

"ko reira anō ka kore te uri o Īharaira

hei iwi i tōku aroaro ā ake ake."

37 Ko te kupu tēnei a Ihowā:

"Mehemea e taea ana te rūri te rangi i runga,

te rapu hoki ngā tūranga o te whenua i raro,

kātahi hoki ahau ka paopao ki ngā uri katoa o Īharaira

mō ngā mea katoa kua mahia e rātou,"

e ai tā Ihowā.

Ko Hiruhārama e Whakanuia ake

38 "Nanā, kei te haere mai ngā rā," e ai tā Ihowā, "e hangā ai te pā hei mea ki a Ihowā, i te Pourewa atu o Hananēre tae noa ki te Kūwaha o te Koki. 39 Ā, ka tae tonu atu te aho rūri, tika tonu atu ki te pukepuke ki Karepe, taiāwhio tonu atu ki Koata. 40 Nā, ko te raorao katoa i ngā tūpāpaku, i ngā pungarehu, ā, ko ngā māra katoa hoki, ā tae noa ki te awa, ki Kitirono, ki te koki i te Kūwaha Hōiho whaka te rāwhiti, ka tapu katoa ki a Ihowā. E kore e hūtia ake, e kore anō e wāhia iho ā ake ake."

További jövendölés Izráel és Júda jövendő boldogságáról

1 Az időben, monda az Úr, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek. 2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekedett nép, az Isten ő előtte menvén, hogy megnyugtassa őt, az Izráelt. 3 Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat. 4 Újra felépítlek téged, és felépülsz, oh Izráel leánya. Újra felékesíted magadat, dobokkal és vígadók seregében jösz ki. 5 Még szőlőket plántálsz Samariának hegyein; a kik plántálják a plántákat, élnek is azok gyümölcsével. 6 Mert lészen egy nap, mikor a pásztorok kiáltnak az Efraim hegyén: Keljetek fel, és menjünk fel Sionba az Úrhoz, a mi Istenünkhöz. 7 Mert ezt mondja az Úr: Énekeljetek Jákóbnak vígassággal, és ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek dicséretét, és mondjátok: Tartsd meg Uram a te népedet, az Izráel maradékát. 8 Ímé, én elhozom őket észak földéből, és összegyűjtöm őket a földnek széleiről, közöttök lesz vak, sánta, viselős és gyermek-szűlő is lesz velök, mint nagy sereg jőnek ide vissza. 9 Siralommal jőnek és imádkozva hozom őket, vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsőszülöttem. 10 Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját. 11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből. 12 És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé. 13 Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból. 14 És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr. 15 Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek. 16 Ezt mondja az Úr: Tartsd vissza szódat a sírástól és szemeidet a könyhullatástól, mert meglesz a te cselekedetednek jutalma, azt mondja az Úr, hiszen az ellenség földéből térnek vissza. 17 Jövendődnek is jó reménysége lészen, azt mondja az Úr, mert fiaid visszajőnek az ő határaikra. 18 Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. 19 Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát. 20 Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr! 21 Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba! 22 Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit. 23 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy! 24 És ott lakoznak majd Júda és minden ő városa, a szántóvetők és baromtartók együttesen. 25 Mert megitatom a szomjú lelket, és minden éhező lelket megelégítek. 26 Ezért vagyok ébren és vigyázok, és az én álmom édes nékem. 27 Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával. 28 És a miképen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr! 29 Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. 30 Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele.

Új szövetségről való jövendölés

31 Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. 32 Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. 33 Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. 34 És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. 35 Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az ő neve: 36 Ha eltünnek e törvények előlem, azt mondja az Úr, az Izráelnek magva is megszakad, hogy soha én előttem nép ne legyen. 37 Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megútálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr! 38 Ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és felépíttetik a város az Úrnak a Hanániel tornyától fogva a szeglet kapujáig. 39 És kijjebb megy még a mérőkötél azzal átellenben a Garéb hegyéig, és lefordul Góhat felé. 40 És a holttesteknek és a hamunak egész völgye, és az egész mező a Kidron patakáig, a lovak kapujának szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz, nem rontatik el, sem el nem pusztíttatik soha örökké.