Cânticos 6

Ngā Hoa

1 Kua riro ki hea tāu e aroha nā,

e te wahine ātaahua rawa o ngā wāhine?

I anga ki hea tāu e aroha nā,

kia rapu tahi ai mātou me koe?

Te Wahine

2 Kua riro tāku e aroha nei ki raro, ki tāna kāri,

ki ngā tupuranga o ngā kīnaki kakara,

ki ngā kāri kai ai,

ki te kato i ngā rengarenga.

3 Nā tāku e aroha nei ahau, ā, nāku tāku e aroha nei;

kei ngā rengarenga ia e whāngai ana i tāna kāhui.

Te Ātaahua Whakaharahara o te Wahine Mārena

Te Tāne

4 He ātaahua koe, e tōku hoa he pērā me Tirita;

he āhuareka koe, pērā me Hiruhārama,

he whakamataku pērā me te taua e tare ana ngā kara.

5 Tahuri atu ōu kanohi i ahau,

ka riro hoki ahau i a rāua.

Ko ōu makawe koia anō kei te kāhui koati

e takoto ana i te taha o Kireara.

6 Ko ōu niho ānō he kāhui hipi uha

e haere mai ana i te horoi,

rite katoa i te māhanga,

kāhore hoki he pakoro i roto i a rātou.

7 Rite tonu ki tētahi wāhi o te pamekaranete ōu rahirahinga

i muri i tōu ārai.

8 E ono tekau ēnei kuīni, e waru tekau ngā wāhine iti,

me ngā wāhina e kore e taea te tatau.

9 Ko tāku kūkupa, ko tāku mea pokekore, he mea kotahi noa;

ko ia anake tā tōna whaea;

ko ia te mea i paingia rawatia e te wahine i whānau ai ia.

I kite ngā tamāhine i a ia, kei te manaaki i a ia;

āe rā, ko ngā kuīni me ngā wāhine iti,

whakamoemiti ana rātou ki a ia.

10 "Ko wai tēnei e mātakitaki mai nei, ānō ko te ata,

ātaahua tonu ānō ko te marama, mārama rawa, koia anō kei te rā,

whakawehi rawa, me te mea he taua e tare ana ngā kara?"

11 I haere atu ahau ki te kāri nati,

kia kite i ngā taru matomato o te awaawa;

kia kite e tupu ana rānei te wāina,

e kōpuku ana rānei ngā pamekaranete.

12 Mōhio rawa ake ahau kua meinga ahau e tōku wairua kia tau

ki waenga ki ngā hāriata o tōku iwi rangatira.

Ngā Hoa

13 Hoki mai, hoki mai, e te Hurami!

Hoki mai, hoki mai, kia mātakitaki ai mātou ki a koe.

Te Tāne

He aha tā koutou e titiro ai ki te Hurami,

me te mea ko te haka o Mahanaima?

Az újra egyesülés öröme

1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,

kedves, mint Jeruzsálem,

rettenetes, mint a zászlós tábor.

2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,

mert azok megzavarnak engem.

A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,

melyek a Gileádról szállanak alá.

3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,

melyek feljőnek a fördőből,

melyek mind kettősöket ellenek,

és meddő azok között nincsen.

4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,

a te fátyolod alatt.

5 Hatvanan vannak a királynék,

és nyolczvanan az ágyasok

és számtalan a leányzó.

6 És az én galambom, az én tökéletesem,

az ő anyjának egyetlenegye,

az ő szülőjének választottja.

Látják a leányok, és boldognak mondják őt,

a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.

7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,

szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,

rettenetes, mint a zászlós tábor?

8 A diófás kertekbe mentem vala alá,

hogy a völgynek zöld fűveit lássam;

hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,

és a pomagránátfák virágzanak-é?

9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem

az én nemes népemnek díszhintajába.

10 Térj meg, oh Sulamit!

térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!

Mit néztek Sulamiton?

mintegy Machanaimbeli körtánczot!