Heremaia 12

Ka Uiuia e Heremaia a Ihowā

1 Tika tonu koe, e Ihowā,

ina totohe ahau ki a koe;

otiia, kia kōrerotia e ahau ki a koe ngā whakaritenga.

He aha i whai pai ai te ara o te hunga kino?

He aha i noho hūmārie ai te hunga katoa

he nui rawa nei tō rātou tinihanga?

2 Whakatōkia ana rātou e koe, āe rā kua whai pakiaka rātou;

kei te tupu ake, āe rā kua whai hua;

i ō rātou māngai e tata ana koe;

i ō rātou whatumanawa ia kei tawhiti koe.

3 Otiia e mōhio ana koe ki ahau, e Ihowā,

kua kite koe i ahau, e whakamātautau ana hoki koe i tōku ngākau ki a koe.

Tōia mai rātou ānō he hipi e patua ana,

motuhia atu rātou mō te rā o te parekura.

4 Kia pēhea te roa o te whenua ka tangi nei,

o te otaota o ngā māra katoa ka maroke nei?

Hei mea mō te kino o ōna tāngata,

kua pau ōna kararehe me ngā manu;

nō te mea i kī rātou,

"E kore ia e kite i tō tātou mutunga iho."

Ka Whakautu a Ihowā ki a Heremaia

5 "Nā, mehemea i rere koe i roto i te hunga haere i raro,

ā, ka ngenge i a rātou,

ka pēhea rā tāu whakataetae ki ngā hōiho?

Nā, ahakoa ū tōu noho i te whenua rangatira,

ka pēhea rā koe i te whakapehapeha o Horano?

6 Ko ōu tuākana nei hoki, ko ōu tēina, me te whare o tōu pāpā,

kei te tinihanga ki a koe,

ko rātou anō kei te karanga nui i muri i a koe.

Kaua e whakapono ki tā rātou,

ina kōrero pai ki a koe.

7 "Kua mahue i ahau tōku whare,

whakarērea ake tōku kāinga pūmau;

tukua ana e ahau te wahine i arohaina

e tōku wairua ki te ringa o ōna hoariri.

8 Ko tōku kāinga tupu,

tōna rite ki ahau kei te raiona i roto i te ngahere.

Hāmama ana ia ki ahau;

nā reira kino iho ahau ki a ia.

9 Ko tōku kāinga tupu, ki ahau

he rite ki te manu kōtingotingo;

hei hoariri mōna ngā manu i tētahi taha, i tētahi taha.

Haere mai koutou, huihuia mai ngā kīrehe katoa o te pārae,

mauria mai ki te horo kai.

10 Mōtī ake tāku māra wāina i ngā hēpara tokomaha,

kua takatakahia e rātou tōku wāhi,

kua meinga hoki e rātou tāku wāhi

i matenui ai hei koraha, ururua rawa.

11 Kua meinga e rātou hei ururua,

ā, i a ia e ururua nei, tangi ana ia ki ahau.

Kua ururua katoa te whenua,

nō te mea kāhore he tangata e mahara ake ana tōna ngākau.

12 Kua tae ngā kaipāhua

ki ngā wāhi tiketike katoa o te koraha;

ka kai hoki te hoari a Ihowā

i tētahi pito o te whenua ā tae noa ki tētahi pito o te whenua;

ki ngā kikokiko katoa kāhore he maunga rongo.

13 He wīti tā rātou i rui ai, he tātarāmoa tā rātou i kokoti ai;

kua whakamamae rātou i a rātou, ā, kāhore he pai ki a rātou.

Ka whakamā anō koutou ki ā koutou hua

i te riri o Ihowā ka mura nei."

14 Ko te kupu tēnei a Ihowā: "Mō ōku hoa tata katoa e kino nei, kua pā nei ki te wāhi tupu i hoatu e ahau mō tāku iwi, mō Īharaira: Tēnei ahau te huhuti atu nei i a rātou i runga i tō rātou whenua, ka hūtia atu anō e ahau te whare o Hūrā i waenganui i a rātou. 15 Ā tēnei ake, kua mutu tāku huhuti atu i a rātou, ka hoki ahau, ka aroha ki a rātou, ka whakahoki anō i a rātou ki tōna wāhi, ki tōna wāhi, ki tōna whenua, ki tōna whenua. 16 Ā tēnei ake, ki te ako mārie rātou ki ngā ara o tāku iwi, ā, ka oatitia tōku ingoa, arā, ‘E ora ana a Ihowā,’ ki te pērā rātou me rātou i whakaako rā i tāku iwi kia oatitia a Paara; kātahi ka hanga rātou ki waenganui i tāku iwi. 17 Tēnā ko tēnei, e kore rātou e rongo, kātahi taua iwi ka hūtia rawatia atu e ahau, ka whakangaromia," e ai tā Ihowā.

Az ország szomorú állapota lakosainak bűnei miatt

1 Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? 2 Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájokhoz, de távol vagy az ő szívöktől! 3 Engem pedig ismersz te, Uram! látsz engem, és megvizsgáltad irántad való érzésemet: szakítsd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd őket a megölésnek napjára! 4 Meddig gyászoljon a föld, és meddig száradjon el minden fű a mezőn? A benne lakók gonoszsága miatt pusztul el barom és madár; mert azt mondják: Nem látja meg a mi végünket! 5 Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között? 6 Bizony még a te atyádfiai és a te atyádnak háznépe is: ők is hűtlenül bántak veled; ők is tele torokkal kiabáltak utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled! 7 Elhagytam házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret. 8 Az én örökségem olyanná lett hozzám, mint az oroszlán az erdőben; ordítva támadt ellenem; ezért gyűlölöm őt. 9 Tarka madár-é az én örökségem nékem? Nem gyűlnek-é ellene madarak mindenfelől? Jőjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre! 10 Sok pásztor pusztította az én szőlőmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették! 11 Pusztává tették, felém sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen. 12 A pusztában levő minden magaslatra pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétől a föld másik széléig; senkinek sem lesz békessége. 13 Búzát vetettek és tövist aratnak; fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr haragjának búsulása miatt.

Szomszédos népek felől való jövendölés

14 Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felől, a kik hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségül adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én kigyomlálom őket az ő földükből, és Júda házát is kigyomlálom közülök! 15 És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére. 16 És ha megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen módon: Él az Úr! a mint megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között. 17 Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.