Lucas 5

Ka Karanga a Īhu i ngā Ākonga Tuatahi

1 Ā, i te mano e āki ana ki a ia ki te whakarongo ki te kupu a te Atua, nā, e tū ana ia i te taha o te roto o Kenehareta, 2 nā, ka kite ia i ētahi kaipuke e rua e tū ana i te taha o te roto; ko ngā kaihao ia kua riro i runga, e horoi ana i ā rātou kupenga. 3 Nā, ka eke ia ki tētahi o ngā kaipuke, ki tō Haimona, ka mea ki a ia kia neke atu ki waho tata. Nā, noho ana ia, whakaakona ana e ia te mano i runga i te kaipuke.

4 Ā, ka mutu tāna kōrero, ka mea ia ki a Haimona, "Neke atu ki te wāhi hōhonu, ka tuku ai i ā koutou kupenga ki te hao."

5 Nā, ka whakahoki a Haimona, ka mea ki a ia, "E kara, mahi noa mātou i te pō roa nei, tē mau tētahi; heoi, nāu nā te kupu me tuku e ahau te kupenga."

6 Ā, nō tā rātou meatanga i tēnei, he mano tini ngā ika i mau i a rātou; ka whakapakaru tā rātou kupenga. 7 Nā, ka tāwhiri rātou ki ō rātou hoa i tērā o ngā kaipuke kia hoe mai hei hoa mō rātou. Ā, i tō rātou taenga mai, whakakīia ana ngā kaipuke e rua, nō ka whakatotohu.

8 Otiia, nō te kitenga o Haimona Pita, ka hinga iho ki ngā turi o Īhu, ka mea, "Mawehe atu i ahau, e te Ariki, he tangata hara hoki ahau." 9 Mau tonu hoki tōna mīharo me tō ōna hoa katoa, ki te haonga o ngā ika i haoa nei e rātou; 10 i pērā anō hoki a Hēmi rāua ko Hoani, he tama rāua nā Heperi, he hoa hoki nō Haimona.

Nā, ka mea a Īhu ki a Haimona, "Kaua e mataku; i ēnei wā e takoto ake nei ka hao tāngata koe." 11 Ā, ka whakaūria ngā kaipuke ki uta, mahue ake ngā mea katoa i a rātou, ā, aru ana i a ia.

Ka Whakaoratia e Īhu te Tāne

12 Nā, i a ia i tētahi o ngā pā, nā, ko tētahi tangata kapi tonu i te repera; ā, i tōna kitenga i a Īhu, ka takoto tāpapa, ka īnoi ki a ia, ka mea, "E te Ariki, ki te pai koe, e taea ahau e koe te mea kia mā."

13 Nā, ka totoro tōna ringa, ka pā ki a ia, ka mea, "E pai ana ahau. Kia mā koe." Ā, mutu tonu ake tōna repera.

14 Ā, ka whakatūpato ia i a ia kia kaua e kōrerotia ki te tangata, engari "Haere, kia kite te tohunga i a koe, kawea atu hoki mō tōu whakamākanga ngā mea i whakaritea e Mohi, hei mea whakaatu ki a rātou."

15 Heoi, tino pakū atu ana tōna rongo; he tokomaha noa atu hoki i huihui ki te whakarongo, kia whakaorangia ai e ia ō rātou ngoikoretanga. 16 Otirā, haere ana ia, ko ia anake ki te koraha ki te īnoi.

Ka Whakaora a Īhu i te Tangata Pararūtiki

17 Ā, i tētahi o aua rā, e whakaako ana ia, me te noho anō ngā Parihi me ngā kaiwhakaako o te ture, i haere mai nei i ngā kāinga katoa o Karirī, o Hūria, o Hiruhārama; i reira anō te kaha o te Ariki hei whakaora i a rātou. 18 Nā, ka kawea mai e ētahi tāngata i runga i te moenga tētahi tangata, he pararūtiki; mea noa rātou kia kawea ia ki roto, kia whakatakotoria ki tōna aroaro. 19 Ā, i te korenga e kitea e rātou he huarahi hei kawenga mai i a ia ki roto, i te mano o te tangata, ka kakea te whare, ā, tukua iho ana ia rā ngā taera, me te moenga anō, ki waenganui, ki te aroaro o Īhu.

20 Ā, i tōna kitenga i tō rātou whakapono, ka mea ia ki a ia, "E hoa, ka oti ōu hara te muru."

21 Nā, ka anga, ka whakaaroaro ngā karaipi me ngā Parihi, ka mea, "Ko wai tēnei nāna ngā kupu kohukohu? Ko wai hei muru hara? Ko te Atua anake."

22 Otirā, i mōhio a Īhu ki ā rātou whakaaroaronga, ka oho, ka mea ki a rātou, "He aha tā koutou e whakaaroaro nā i roto i ō koutou ngākau? 23 Ko tēhea te mea takoto noa, ko te mea, ‘Ka oti ōu hara te muru,’ ko te mea rānei, ‘Whakatika, haere’? 24 Otiia, kia mātau ai koutou he mana muru hara tō te Tama a te tangata i runga i te whenua." Ka mea ia ki te pararūtiki, "Ko tāku kupu tēnei ki a koe, whakatika, tangohia ake tōu moenga, haere ki tōu whare."

25 Nā, whakatika tonu ake ia i tō rātou aroaro, tangohia ake ana te mea i takoto ai ia, haere ana ki tōna whare, me te whakakorōria i te Atua. 26 Nā, mīharo ana rātou katoa, ka whakakorōria i te Atua, kī tonu hoki rātou i te mataku, ka mea, "Puta kē ngā mea i kite nei tātou ināianei!"

Ka Karanga a Īhu i a Rīwai

27 Ā, i muri i ēnei mea, ka haere ia, ka kite i tētahi pupirikana, ko Rīwai te ingoa, e noho ana i te wāhi tango takoha, ka mea ki a ia, "Arumia mai ahau." 28 Nā, whakarērea ake e ia ngā mea katoa, whakatika ana, aru ana i a ia.

29 Nā, ka takā e Rīwai he hākari nui māna i tōna whare; he tokomaha hoki ngā pupirikana me ngā tāngata kē i noho tahi rātou. 30 Nā, ka amuamu ngā Parihi me ō rātou karaipi ki āna ākonga, ka mea, "He aha koutou ka kai tahi ai, ka inu tahi ai me ngā pupirikana, me ngā tāngata hara?"

31 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "Kāhore he aha o ngā tāngata ora e meatia ai e te rata, engari o te hunga e mate ana. 32 Kīhai ahau i haere mai ki te karanga i te hunga tika, engari i te hunga hara, kia rīpenetā."

Te Take e Pā ana ki te Nohopuku

33 Nā, ka mea rātou ki a ia, "Ko ngā ākonga a Hoani hono tonu te nohopuku, te īnoi, me ngā ākonga anō a ngā Parihi; ko āu ia e kai ana, e inu ana."

34 Nā, ko te meatanga a Īhu ki a rātou, "E taea rānei e koutou te mea kia nohopuku ngā tama o te whare mārena, i te mea kei a rātou te tāne mārena hou? 35 Nā, tērā e tae mai ngā rā; ā, ina tangohia te tāne mārena hou i a rātou, kātahi rātou ka nohopuku i aua rā."

36 I kōrerotia anō e ia tētahi kupu whakarite ki a rātou: "E kore e haea e te tangata tētahi wāhi o te kahu hou hei pāpaki mō te kahu tawhito; kei pakaru te mea hou, ā, e kore te pāpaki i tangohia i te mea hou e hāngai ki te mea tawhito. 37 E kore hoki te tangata e riringi i te wāina hou ki ngā ipu tawhito; kei pakaru ngā ipu i te wāina hou, nā, ka maringi, ā, kore ake ngā ipu. 38 Engari me riringi te wāina hou ki ngā ipu hou. 39 Ka inu hoki te tangata i te wāina tawhito, e kore ia e hiahia ki te mea hou, e mea hoki ia, ‘Erangi te mea tawhito.’ "

Péter csodálatos halfogása

1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; 2 És láta két hajót állani a vizen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. 3 És ő bemenvén az egyik hajóba, a mely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. 4 Mikor pedig megszünt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. 5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. 6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. 7 Intének azért társaiknak, a kik a másik hajóban valának, hogy jőjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. 8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! 9 Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, a kik ő vele valának, a halfogás miatt, a melyet fogtak; 10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, a kik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. 11 És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenöket és követék őt.

A bélpoklos meggyógyítása

12 És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arczra borulva kéré őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! 13 Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság. 14 És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul ő nékik. 15 A hír azonban annál inkább terjedt ő felőle; és nagy sokaság gyűle egybe, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből. 16 De ő félrevonula a pusztákba, és imádkozék.

A gutaütött meggyógyítása

17 És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson. 18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és ő elébe tenni. 19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék őt be, felhágának a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre. 20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid. 21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten? 22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben? 23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj? 24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza! 25 És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent. 26 És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!

Máté elhivatása

27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem! 28 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé őt. 29 És Lévi nagy lakomát készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, a kik ő velök letelepedtek volt. 30 És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel? 31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre.

Jézus magyarázata a böjtről

33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta bőjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak? 34 Ő pedig monda nékik: Avagy mívelhetitek-é azt, hogy a lakodalmasok bőjtöljenek, a míg a vőlegény velök van? 35 De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik ő tőlök, akkor majd bőjtölnek azokban a napokban. 36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. 37 És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek. 38 Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad. 39 És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.