Lucas 13

Rīpenetā, e Mate Rānei

1 Nā, i reira ētahi i taua wā, nāna i kōrero ki a ia ngā tāngata o Karirī, i whakaranua nei ō rātou toto e Pirato ki ā rātou patunga tapu. 2 Nā, ka whakahoki ia, ka mea ki a rātou, "E mea ana rānei koutou, he hara rawa aua tāngata o Karirī i ngā tāngata katoa o Karirī, nō te mea he pērā ō rātou mate? 3 Nā, ko tāku kupu tēnei ki a koutou, kāhore; engari ki te kore koutou e rīpenetā, ka pērā anō hoki koutou katoa te mate. 4 Me taua tekau mā waru i horoa nei e te pourewa o Hiroama, ā, mate iho, e mea ana oti koutou, he hara rawa rātou i ngā tāngata katoa e noho ana i Hiruhārama? 5 Ko tāku tēnei ki a koutou, kāhore; engari ki te kore koutou e rīpenetā, ka pērā anō koutou katoa te mate."

Te Kupu Whakarite o te Rākau Piki Huakore

6 Ā, i kōrerotia e ia tēnei kupu whakarite, "He piki tā tētahi tangata, he mea whakatō ki tāna māra wāina; nā, ka haere mai ia, ka rapu hua i runga, ā, kīhai i kitea. 7 Kātahi ia ka mea ki te kaimahi wāina, ‘Nā, ka toru ēnei ōku tau e haere mai ana ki te rapu hua i runga i tēnei piki, heoi, kāhore i kitea. Tuaina ki raro; hei aha i maumauria ai hoki te whenua?’

8 "Nā, ka whakahoki tērā, ka mea ki a ia, ‘E te ariki, waiho anō hoki i tēnei tau, kia keria rā anō e ahau ngā taha kia makā hoki he wairākau. 9 Ā, ki te whai hua ā houanga, ka waiho; ki te kāhore, māu e tua ki raro.’ "

Te Whakaora i te Wahine i te Hāpati

10 Ā, i roto ia i tētahi o ngā whare karakia e whakaako ana i te hāpati. 11 Nā, ko tētahi wahine, he wairua ngoikore tōna, kotahi tekau mā waru ngā tau, piko tonu, kīhai rawa i āhei te whakatika ake. 12 Ā, nō te kitenga o Īhu i a ia, ka karanga atu ki a ia, ka mea ki a ia, "E kui, ka oti tōu ngoikore te whakamatara." 13 Nā, whakapākia iho e ia ōna ringa ki a ia, ā, kīhai i aha kua tika, whakakorōria ana i te Atua.

14 Nā, he riri nōna mō Īhu i whakaora i te hāpati, ka kōrero te rangatira o te whare karakia, ka mea ki te mano, "E ono ngā rā e tika ai te tangata te mahi. Hei reira koutou haere mai ai kia whakaorangia, kauaka i te hāpati."

15 Nā, ka whakahoki te Ariki ki a ia, ka mea, "E ngā tāngata tinihanga, e kore ianei tēnei tangata, tēnei tangata o koutou e wewete i tāna kau i te hāpati, i tāna kāihe rānei, ka ārahi atu ai i te tūranga ki te whakainu? 16 Kāhore rānei tēnei wahine, he tamāhine nei nā Āperahama, i herea nei e Hātana i ēnei tau tekau mā waru, e tika kia wetekina i tōna here i te rā hāpati?"

17 Ā, nō ka kōrerotia ēnei mea e ia, ka whakamā katoa te hunga e whakahē ana ki a ia, ā, hari katoa te mano ki ngā mea korōria katoa i meinga e ia.

Te Kupu Whakarite o te Pua Nanī

18 Nā, ka mea ia, "He rite te rangatiratanga o te Atua ki te aha? Ā, me whakarite e ahau ki te aha? 19 He rite ki te pua nanī, i kawea e te tangata, i ruia ki tāna kāri; ā, ka tupu, ka whakarākau, nō ka noho ngā manu o te rangi ki ōna manga."

Te Kupu Whakarite o te Rēwena

20 Ā, i mea anō ia, "Me whakarite e ahau te rangatiratanga o te Atua ki te aha? 21 He rite ki te rēwena i tangohia e tētahi wahine, ā, whaongia ana ki roto ki ngā mēhua parāoa e toru, nō ka rēwenatia katoa."

Te Kūwaha Kūiti

22 Ā, ka hāereerea e ia ngā pā, ngā kāinga, whakaako ai, me te ahu tonu ki Hiruhārama. 23 Nā, ka mea tētahi ki a ia, "E te Ariki, he torutoru koia te hunga e ora?"

Nā, ko tāna meatanga ki a rātou, 24 "Kia kaha te tohe ki te tomo mā te kūwaha kūiti. Ko tāku kupu hoki tēnei ki a koutou, he tokomaha e whai ki te tomo, ā, e kore e taea. 25 Kia whakatika kau te tangata i te whare, kia tūtakina te tatau, kātahi koutou ka anga, ka tū i waho, ka pātuki ki te tatau, ka mea, ‘E te Ariki, uakina ki a mātou,’ nā, ka whakahoki ia, ka mea ki a koutou, ‘Kāhore ahau i mōhio ki a koutou, nō hea rānei.’ 26 Ko reira koutou tīmata ai te mea, ‘Kua kai mātou, kua inu i tōu aroaro, i whakaako anō koe i ō mātou huarahi.’ 27 Ā, ka kī anō ia, ‘Ka mea atu ahau ki a koutou, kāhore ahau i mātau ki a koutou, nō hea rānei. Mawehe atu i ahau, e ngā kaimahi katoa i te kino.’

28 "Ko te wā tēnā o te tangi, o te tetēā o ngā niho, ina kite koutou i a Āperahama, i a Īhaka, i a Hākopa, i ngā poropiti katoa, kei te rangatiratanga o te Atua, ā, ko koutou kua makā ki waho. 29 Ā, ka haere mai rātou i te rāwhiti, i te hauāuru, i te hauraro, i te tonga, ka noho ki te rangatiratanga o te Atua 30 Nā, tērā ētahi ō muri e meinga ki mua, me ētahi ō mua ki muri."

Te Aroha o Īhu ki Hiruhārama

31 I taua hāora anō ka tae mai ētahi Parihi, ka mea ki a ia, "Haere, whakarērea a konei; e hiahia ana hoki a Herora kia whakamatea koe."

32 Ka mea ia ki a rātou, "Haere, mea atu ki taua pokiha, ‘Nā, tēnei ahau te pei rēwera nei, te mahi nei i te mahi whakaora āianei, āpōpō, ā, i te toru o ngā rā ka oti tāku. 33 Otiia, me hāereere ahau āianei, āpōpō, ā tahi rā; e kore hoki e āhei kia mate he poropiti i waho o Hiruhārama.’

34 "E Hiruhārama, e Hiruhārama, e whakamate nei i ngā poropiti, e āki nei ki te kāmaka i te hunga e tonoa ana ki a koe; anō te tini o āku meatanga kia whakaminea āu tamariki, kia pērātia me te heihei e whakamine nei i āna pī ki raro ki ōna parirau, ā, kīhai koutou i pai! 35 Nā, ka mahue atu ki a koutou tō koutou whare kia takoto noa ana. He pono tāku e mea nei ki a koutou, e kore koutou e kite i ahau, kia tae mai rā anō te rā e mea ai koutou, ‘Ka whakapaingia ia e haere mai ana i runga i te ingoa o te Ariki.’ "

Jézus megtérésre intő beszéde a galileaiak megöletéséről

1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. 2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? 3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek. 4 Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? 5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. 6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. 7 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? 8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: 9 És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.

Tizennyolcz esztendős betegség meggyógyítása szombatnapon

10 Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában. 11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni. 12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből! 13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent. 14 Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon. 15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? 16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon? 17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek.

Példázatok és beszédek Isten országáról

18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt? 19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain. 20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? 21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. 22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve. 23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik: 24 Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. 25 Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti; 26 Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál; 27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!

28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. 29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. 30 És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.

Heródes áskálódásai. Fájó sóhajtás Jeruzsálem felett

31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni. 32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon elvégeztetem. 33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! 35 Ímé pusztán hagyatik néktek a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, a ki jő az Úrnak nevében!