Lucas 9

Ka Tonoa e Īhu ngā Ākonga Tekau mā rua

1 Nā, ka karangatia e ia te tekau mā rua, ka hoatu ki a rātou he kaha, he mana, e peia ai ngā rēwera katoa, e ora ai ngā mate. 2 Ā, tonoa ana rātou e ia ki te kauwhau i te rangatiratanga o te Atua, ki te whakaora hoki i te hunga e mate ana. 3 I mea anō ia ki a rātou, "Kaua tētahi mea e mauria ki te ara, kaua he tokotoko, kaua he pūtea, kaua he taro, kaua he moni; kaua anō e takiruatia he koti. 4 Ā, ka tomo koutou ki tētahi whare, hei reira noho ai, ā, haere noa i reira. 5 Ā, ki te kāhore ētahi e manako ki a koutou, ina haere atu koutou i taua pā, ruia atu te puehu o ō koutou waewae, hei mea whakaatu ki a rātou."

6 Nā, ko tō rātou mawehetanga atu, ka hāereerea e rātou ngā kāinga, me te kauwhau i te rongopai, me te whakaora i ngā wāhi katoa.

Te Pororaru o Herora

7 Ā, ka rongo a Herora tetaraki i ngā mea katoa i meinga e ia; ā, he nui tōna pororaru, nō te mea ki tā ētahi kī, kua ara mai a Hoani i te hunga mate. 8 Ki tā ētahi, kua puta mai a Irāia; ki tā ētahi, kua ara mai tētahi o ngā poropiti onamata. 9 Nā, ka mea a Herora, "I pōutoa e ahau te mātenga o Hoani; ko wai hoki tēnei mōna nei ēnei kōrero ka rangona nei e ahau?" Ā, ka whai ia kia kite i a ia.

Ka Whāngaia e Īhu te Rima Mano

10 Ā, nō te hokinga mai o ngā āpōtoro, ka kōrerotia ki a ia ngā mea katoa i mea ai rātou. Ā, ka tango ia i a rātou, ka haere ko rātou anake ki tētahi pā, ko Petahaira te ingoa. 11 Otirā, i te kitenga o ngā mano, ka aru i a ia; ā, ka manaaki ia i a rātou, ka kōrerotia ki a rātou te rangatiratanga o te Atua, whakaorangia ana hoki e ia te hunga e mea ana kia rongoātia.

12 Nā, kua tītaha haere te rā; ā, ka haere mai te tekau mā rua, ka mea ki a ia, "Tonoa te mano, kia haere ai ki ngā kāinga, ki ngā whenua i tētahi taha, i tētahi taha, moe ai, ki te mea kai hoki mā rātou; he wāhi koraha hoki tēnei i a tātou nei."

13 Ā, ka mea ia ki a rātou, "Mā koutou e hoatu he kai mā rātou."

Ka mea rātou, "Heoi anō a mātou e rima ngā taro, e rua ngā ika; ki te kāhore anō ia mātou e haere ki te hoko kai mā tēnei iwi katoa." 14 (Me te mea anō, e rima mano ngā tāne.)

Ka mea ia ki āna ākonga, "Meinga rātou kia noho, kia rima tekau ki te nohoanga." 15 Ā, pērā ana rātou, meinga katoatia ana kia noho. 16 Nā, ka mau ia ki ngā taro e rima, ki ngā ika e rua, ka titiro ake ki te rangi, ka whakapai i aua mea, ka whawhati, ka hoatu ki ngā ākonga kia whakatakotoria atu mā te mano. 17 Nā, ka kai rātou, ka mākona katoa; ā, kotahi tekau mā rua ngā kete i kohia ake e rātou, he toenga nā rātou nō ngā whatiwhatinga.

Te Pānuitanga a Pita mō Īhu

18 Ā, i a ia e īnoi ana ko ia anake, i a ia anō āna ākonga; nā, ka ui ia ki a rātou, ka mea, "Ko wai ahau ki te kī a te mano?"

19 Nā, ka whakahoki rātou, ka mea, "Ko Hoani Kaiiriiri, ki tā ētahi ia; ko Irāia, ki tā ētahi; kua ara mai tētahi o ngā poropiti onamata."

20 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Ki tā koutou nā kī, ko wai ahau?"

Ka whakahoki a Pita, ka mea, "Ko te Karaiti a te Atua."

Ka Kōrero a Īhu mō Tōna Mamaetanga me Tōna Matenga

21 Kātahi ia ka whakatūpato i a rātou, ka mea, "Kia kaua tēnei e kōrerotia ki te tangata." 22 I mea anō ia, "Kua takoto te tikanga kia maha ngā mamae o te Tama a te tangata, kia whakakāhoretia anō ia e ngā kaumātua, e ngā tohunga nui, e ngā karaipi, kia whakamatea, ā, i te toru o ngā rā ka whakaarahia."

23 I mea anō ia ki a rātou katoa, "Ki te mea tētahi kia haere mai i muri i ahau, me whakakāhore ia e ia anō, me amo tōna rīpeka i ngā rā katoa, ka aru ai i ahau. 24 Ki te whai hoki tētahi kia ora, ka mate ia; otirā, ki te mate tētahi, mōna i whakaaro ki ahau, ka ora ia. 25 He aha oti te pai ki te tangata, ki te riro i a ia te ao katoa, ā, ka ngaro ko ia anō, ka riro rānei i te hē? 26 Ki te whakamā hoki tētahi ki ahau, ā, ki āku kōrero, ka whakamā anō te Tama a te tangata ki a ia, ina haere mai ia i runga i tōna ake korōria, i te korōria hoki o te Matua, o ngā anahera tapu. 27 Nā, he pono tāku kōrero ki a koutou, tēnei anō ētahi o te hunga e tū nei e kore e pāngia e te mate, kia kite rā anō i te rangatiratanga o te Atua."

Te Whakaahua Kētanga

28 Ā, ka tata ki te waru o ngā rā i muri i ēnei kōrero, ka mau ia ki a Pita, ki a Hoani, ki a Hēmi, ka haere ki runga ki te maunga ki te īnoi. 29 Ā, i a ia e īnoi ana, ka puta kē te āhua o tōna mata, mā tonu tōna kākahu, kanapa tonu. 30 Nā, tokorua ngā tāngata e kōrero tahi ana me ia, ko Mohi rāua ko Irāia, 31 i puta korōria mai, i kōrero anō ki tōna matenga meāke nei rite i a ia ki Hiruhārama. 32 I pēhia hoki a Pita rātou ko ōna hoa e te moe; ā, i tō rātou aranga ake, ka kite i tōna korōria, me ngā tāngata tokorua e tū tahi ana me ia. 33 Ā, i a rāua e mawehe atu ana i a ia, ka mea a Pita ki a Īhu, "E kara, he pai kia noho tātou i konei; nā, kia hangā e mātou ētahi wharau kia toru; kia kotahi mōu, kia kotahi mō Mohi, kia kotahi mō Irāia." (Kīhai ia i mōhio ki tāna i kōrero ai.)

34 Ā, i a ia e kōrero ana i ēnei mea, ka puta he kapua, ā, taumaru iho ana ki a rātou; ā, mataku ana rātou i tō rātou haerenga ki roto ki te kapua. 35 Nā, ka puta mai he reo i te kapua e mea ana, "Ko tāku Tama tēnei, ko tāku i whiriwhiri ai; whakarongo ki a ia!"

36 Ā, nō te putanga o te reo, ko Īhu anake i kitea. Ā, whakarongo puku ana rātou, kīhai hoki i kōrerotia e rātou ki te tangata i aua rā tētahi o ngā mea i kite ai rātou.

Ka Whakaorangia e Īhu te Tama he Wairua Poke Tōna

37 Nā, i te aonga ake o te rā, i a rātou kua tatū iho i runga i te maunga, he rahi te hui i tūtaki ki a ia. 38 Nā, ka karanga tētahi tangata i roto i te mano, ka mea, "Tēnā koa, e te Kaiwhakaako, titiro mai ki tāku tama; ko ia anake hoki tāku. 39 Nā, ka hopu te wairua i a ia, inamata ka hāmama. Nā, ka haehae i a ia, tutū ana te huka i a ia. Whakauaua ana te whakarere i a ia, ā, marū iho ia. 40 Ā, i te īnoi ahau ki āu ākonga kia peia ia ki waho; heoi, kīhai i taea e rātou."

41 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea, "E te uri whakapono kore, parori kē, kia pēhea te roa o tōku noho ki a koutou, o tōku manawanui ki a koutou? Kawea mai tāu tama ki konei."

42 Nā, i a ia e haere mai ana, ka tāia iho ia e te rēwera, haehaea iho. Nā, ka rīria te wairua poke e Īhu, ā, whakaorangia ana te tamaiti, hoatu ana ki tōna pāpā. 43 Oho mauri katoa ana rātou ki te nui o te Atua.

Ka Kōrero anō a Īhu mō Tōna Matenga

Ā, i a rātou e mīharo ana ki ngā mea katoa i meinga e Īhu, ka mea ia ki āna ākonga, 44 "Rongoātia ēnei kōrero ki roto ki ō koutou taringa; meāke hoki tukua te Tama a te tangata ki ngā ringa o ngā tāngata." 45 Otirā, kīhai rātou i mōhio ki tēnei kupu, he mea huna hoki i a rātou, kei kite rātou; i mataku hoki rātou ki te ui ki a ia i taua kupu.

Ko Wai te Nui Rawa

46 Nā, ka puta ake he kōrerorero i roto i a rātou, ko wai o rātou te mea nui rawa. 47 Otirā, i te kitenga o Īhu i te whakaaroaronga a ō rātou ngākau, ka mau ia ki tētahi tamaiti nohinohi, ā, whakatūria ana ki tōna taha, 48 ka mea ki a rātou, "Ki te manako tētahi ki tēnei tamaiti, nā te whakaaro hoki ki tōku ingoa, e manako ana ia ki ahau. Ki te manako hoki tētahi ki ahau, e manako ana ia ki tōku kaitono mai. Nā, ko te iti rawa i roto i a koutou katoa ko ia hei mea nui."

Mō he Kore Rānei mō Īhu Karaiti

49 Nā, ka whakahoki a Hoani, ka mea, "E kara, i kite mātou i tētahi e pei rēwera ana i runga i tōu ingoa; ā, rīria iho e mātou, mōna kāhore e haere tahi tātou."

50 Otirā, i mea a Īhu ki a ia, "Kaua e rīria; ki te mea hoki ehara tētahi i te hoa whawhai nō koutou, nō koutou ia."

Kīhai i Manakohia a Īhu e tētahi Kāinga Hamari

51 Ā, nō ka tata ngā rā mō tōna tangohanga ki runga, ka whakamau tōna kanohi ki te haere ki Hiruhārama, 52 Ā, ka tonoa atu e ia he karere i mua i tōna aroaro; ā, ka haere rātou, ka tomo ki tētahi kāinga o ngā Hamari ki te mea tukunga iho mōna. 53 Heoi, kīhai ērā i manako ki a ia, ko te āhua hoki o tōna kanohi me te mea e haere ana ia ki Hiruhārama. 54 Ā, nō te kitenga o āna ākonga, o Hēmi rāua ko Hoani, ka mea rāua, "E te Ariki, e pai ana rānei koe kia kōrerotia e māua he kāpura kia heke iho i te rangi, hei whakangaro i a rātou?"

55 Otirā, ka tahuri ia, ka rīria rāua, "Kāhore kōrua e mātau nō tēhea wairua kōrua. 56 Kīhai hoki te Tama a te tangata i haere mai ki te whakamate tangata, engari ki te whakaora." Nā, haere ana rātou he kāinga kē.

Te Hunga e Hia-Whai i a Īhu

57 Ā, i a rātou e haere ana i te ara, ka mea tētahi tangata ki a ia, "Ka aru ahau i a koe ki ngā wāhi katoa e haere ai koe."

58 Nā, ko te meatanga a Īhu ki a ia, "He rua o ngā pokiha, he kōhanga o ngā manu o te rangi; tēnā ko te Tama a te tangata hore ōna wāhi e takoto ai tōna mātenga."

59 Ka mea ia ki tētahi atu, "Arumia mai ahau." Ā, ka mea ia, "E te Ariki, tukua ahau kia mātua haere ki te tanu i tōku pāpā."

60 Nā, ka mea a Īhu ki a ia, "Waiho mā ngā tūpāpaku e tanu ō rātou nā tūpāpaku. Ko koe ia me haere ki te kauwhau i te rangatiratanga o te Atua."

61 Ka mea hoki tētahi atu, "E te Ariki, ka aru ahau i a koe; otirā, tukua ahau kia mātua poroporoaki ki te hunga i tōku whare."

62 Otirā, ka mea a Īhu ki a ia, "Ki te pā te ringa o tētahi ki te parau, ā, ka titiro ki muri, e kore ia e tau mō te rangatiratanga o te Atua."

A tizenkét apostol kiküldetése

1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. 2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. 3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. 4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. 5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. 6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.

7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból; 8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.

Ötezer férfi jóltartása

10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. 11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá. 12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. 14 Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. 15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. 16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. 17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.

Péter vallástétele. Jézus először jelenti szenvedéseit

18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? 19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. 21 Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; 22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. 23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? 26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. 27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.

Jézus megdicsőülése

28 És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. 29 És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. 30 És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; 31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. 32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala. 33 És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. 34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. 35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok. 36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.

Ördöngős meggyógyítása. Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: 39 És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. 40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. 41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! 42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának. 43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: 44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. 45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.

A tanítványok rangvitája

46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. 47 Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, 48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy. 49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk. 50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

A tanítványok hevessége

51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, 52 És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. 53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. 54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? 55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: 56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.

Jézus követése

57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! 58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. 59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. 60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. 61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak. 62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.