Lucas 7

Ka Whakaora a Īhu i te Pononga a te Āpiha Rōma

1 Ā, nō ka mutu ēnei kupu katoa āna, me te whakarongo anō te iwi, ka tomo ia ki Kaperenauma. 2 Nā, e mate ana te pononga a tētahi keneturio, meāke marere, ko tāna hoki i matenui ai. 3 Ā, nō tōna rongonga i a Īhu, ka tonoa mai ki a ia ētahi kaumātua o ngā Hūrai, hei mea ki a ia kia haere ki te whakaora i tāna pononga. 4 Ā, i tō rātou taenga ki a Īhu, he kaha tā rātou īnoi, ka mea, "He pai te tangata e meatia ai tēnei e koe, 5 E aroha ana hoki ia ki tō tātou iwi, nāna hoki i hanga te whare karakia mō mātou." 6 Nā, haere tahi ana a Īhu me rātou.

Ā, i a ia kāhore nei i matara i te whare, ka tono te keneturio i ētahi hoa ki a ia, ka mea ki a ia, "E te Ariki, kei maumau ngenge noa koe, ehara hoki ahau i te tikanga tangata e haere ake ai koe ki raro i tōku tuanui; 7 koia tē tae ai tōku aro ki te haere atu ki a koe. Engari kia puaki mai tāu kupu, ā, ka ora tāku pononga. 8 He tangata hoki ahau e whakahaua ana, he hōia anō āku hei whakahaunga māku, nā, ka mea ahau ki tēnei, ‘Haere,’ ā, ka haere; ki tētahi atu hoki, ‘Haere mai,’ ā, ka haere mai; ki tāku pononga anō hoki, ‘Meatia tēnei,’ ā, ka meatia e ia."

9 Ā, i te rongonga o Īhu ki ēnei mea, ka mīharo ki a ia, ka tahuri, ka mea ki te mano e aru ana i a ia, "Ko tāku kupu tēnei ki a koutou, kāhore anō ahau i kite i te whakapono hei rite mō tēnei te nui, ahakoa i roto i a Īharaira." 10 Ā, rokohanga atu e te hunga i tonoa, i tō rātou hokinga atu ki te whare, kua ora te pononga rā.

Ka Whakaara a Īhu i te Tama a tētahi Pouaru

11 Nā, i muri tata iho ka haere ia ki tētahi pā, ko Naina te ingoa; ā, i haere tahi āna ākonga me ia, he rahi hoki te hui. 12 Ā, ka whakatata ia ki te kūwaha o te pā, nā, he tūpāpaku tērā e kauhoatia ana mai, he huatahi nā tōna whaea, ā, he pouaru tērā: he tokomaha o te pā e haere tahi ana me ia. 13 Ā, i te kitenga o te Ariki i a ia, ka aroha ki a ia, ka mea ki a ia, "Kaua e tangi."

14 Nā, ka whakatata ia, ka pā ki te kauhoa, ā, tū tonu ngā kaikauhoa. Nā, ko tāna meatanga, "E tama, ko tāku kupu tēnei ki a koe, e ara." 15 Nā, ka noho te tūpāpaku ki runga, ka anga, ka kōrero, ā, hoatu ana ia e ia ki tōna whaea.

16 Nā, ka tau te wehi ki a rātou katoa; ka whakakorōria i te Atua, ka mea, "Kua puta ake i roto i a tātou he poropiti nui!" ā, "Kua titiro mai hoki te Atua ki tāna iwi." 17 Nā, haere ana tēnei kōrero mōna puta noa i Hūria, i ngā wāhi pātata katoa anō hoki.

Ngā Karere a Hoani Kaiiriiri

18 Ā, ka kōrerotia ēnei mea katoa ki a Hoani e āna ākonga. 19 Nā, ka karangatia e Hoani ētahi o āna ākonga tokorua, ka tonoa ki te Ariki, mea ai, "Ko koe rānei tērā e haere mai ana? Me tatari rānei tātou ki tētahi atu?"

20 Ā, nō te taenga mai o aua tāngata ki a ia, ka mea, "Kua tonoa mai māua e Hoani Kaiiriiri ki a koe, mea ai, Ko koe rānei tērā e haere mai ana? Me tatari rānei tātou ki tētahi atu?"

21 I taua wā pū anō he tokomaha te hunga i whakaorangia e ia i ngā tūrorotanga, i ngā mate, i ngā wairua kino; he tokomaha ngā matapō i meinga kia kite. 22 Ā, ka whakahoki ia, ka mea ki a rāua, "Haere, kōrerotia ki a Hoani ngā mea e kite nei, e rongo nei kōrua; ko ngā matapō e titiro ana, ko ngā kopa e hāereere ana, ko ngā repera kua mā, ko ngā turi e rongo ana, ko ngā tūpāpaku e whakaarahia ana, e kauwhautia ana te rongopai ki te hunga rawakore; 23 nā, ka koa te tangata e kore e hē ki ahau."

24 Ā, nō te rironga atu o ngā karere a Hoani, ka tīmata ia ki te kōrero ki te mano mō Hoani: "I haere atu koutou ki te koraha kia kite i te aha? I te kākaho e whakangāueuetia ana e te hau? 25 Anō rā, i haere koutou kia kite i te aha? I te tangata he kākahu māeneene ōna? Nā, kei ngā whare kīngi te hunga i ngā kākahu whakapaipai, i ngā kai papai. 26 Anō rā, i haere koutou kia kite i te aha? I te poropiti? Āe rā, ko tāku kupu tēnei ki a koutou, tērā atu i te poropiti. 27 Mōna te mea kua tuhituhia nei,

‘Nā, ka tonoa e ahau tāku karere ki mua i tōu aroaro,

māna e whakapai tōu huarahi i mua i a koe.’

28 Ko tāku kupu hoki tēnei ki a koutou, kāhore he poropiti nui atu i a Hoani Kaiiriiri i roto i ngā whānau a te wahine; heoi, rahi ake i a ia te nohinohi rawa o te rangatiratanga o te Atua."

29 Nā, i tō rātou rongonga ai, whakatikaia ana tā te Atua e te hunga katoa i rongo, e ngā pupirikana anō, i iriiria hoki rātou ki te iriiri a Hoani. 30 Ko ngā Parihi ia rātou ko ngā kaiwhakaako o te ture i whakakāhore i tā te Atua whakaaro ki a rātou, kīhai nei rātou i iriiria e ia.

31 "Me whakarite e ahau ngā tāngata o tēnei whakapaparanga ki te aha? He rite rātou ki te aha? 32 He rite ki ngā tamariki e noho ana i te kāinga hokohoko, e karanga ana ki a rātou anō, e mea ana:

‘Whakatangi noa mātou i te pūtōrino ki a koutou,

ā, kāhore koutou i kanikani.

Auē noa mātou ki a koutou,

nā, kāhore koutou i tangi.’

33 I haere mai hoki a Hoani Kaiiriiri, kīhai i kai taro, kīhai i inu wāina; heoi ka mea koutou, ‘He rēwera tōna.’ 34 I haere mai te Tama a te tangata me te kai, me te inu; ā, ka mea koutou, ‘Nā, he tangata kakai, he tangata inu wāina, he hoa nō ngā pupirikana, nō ngā tāngata hara!’ 35 Otirā, e whakatikaia ana te whakaaro nui e āna tamariki katoa."

Ko Īhu i te Kāinga a Haimona te Parihi

36 Nā, ka mea tētahi o ngā Parihi ki a ia kia kai tahi rāua. Ā, ka tomo ia ki te whare o te Parihi, ka noho. 37 Nā, tērā tētahi wahine hara o te pā ka mōhio, kei te whare o te Parihi ia e noho ana; nā, ka kawea mai e ia tētahi pouaka kōhatu, he hinu i roto. 38 Ā, tū tangi ana i muri i ōna waewae, ka anga ka whakamākūkū i ōna waewae ki ōna roimata, ka muru ki ngā makawe o tōna mātenga, ka kihi i ōna waewae, ka whakawahi ki te hinu kakara.

39 Nā, i te kitenga o te Parihi nāna rā ia i karanga, ka kōrero i roto i a ia, ka mea, "Me he poropiti tēnei, kua mātau ia ki te wahine e pā nei ki a ia, tōna pēheatanga; he wahine hara hoki."

40 Nā, ka kōrero a Īhu, ka mea ki a ia, "E Haimona, he kupu tāku ki a koe."

Ka mea ia, "Kōrero, e te Kaiwhakaako."

41 "Nā, tokorua ngā tāngata i a rāua te moni a tētahi kaituku moni; e rima rau ngā pene i tētahi, e rima tekau i tētahi. 42 I te kore ngā mea a rāua hei whakautu, whakarērea noatia ana e ia ki a rāua; tēnā, ko wai o rāua e tino nui tōna aroha ki a ia?"

43 Nā, ka whakahoki a Haimona, ka mea, "Ki tōku whakaaro, ko te tangata nāna te mea nui i whakarērea noatia atu."

Nā, ko tāna meatanga ki a ia, "Tika rawa tāu."

44 Nā, ka tahuri ia ki te wahine, ka mea ki a Haimona, "E kite ana koe i tēnei wahine? I haere mai ahau ki roto ki tōu whare, kāhore i hōmai e koe he wai mō ōku waewae; nāna ia i whakamākūkū ōku waewae ki ōna roimata, ā, murua iho ki ngā makawe o tōna mātenga. 45 Kīhai koe i kihi i ahau; tēnā ko ia, mai o tōku taenga mai, kāhore anō i tāmutu te kihi i ōku waewae. 46 Kīhai koe i whakawahi i tōku mātenga ki te hinu; nāna ia ōku waewae i whakawahi ki te hinu. 47 Koia ahau ka mea nei ki a koe, kua murua ōna tini hara; he nui hoki tōna aroha; ko te tangata ia he iti ngā mea i murua ka iti anō tōna aroha."

48 Ā, ka mea ia ki a ia, "Kua murua ōu hara."

49 Nā, ka anga ōna hoa noho ka kōrero ki a rātou anō, "Ko wai tēnei, muru rawa hoki i ngā hara?"

50 Nā, ko tāna meatanga ki te wahine, "Nā tōu whakapono koe i ora ai; haere mārie."

A százados szolgájáról

1 Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba. 2 Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala. 3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját. 4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki; 5 Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk. 6 Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj; 7 A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. 8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi. 9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam! 10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.

A naini özvegy fiáról

11 És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság. 12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele. 13 És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj. 14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! 15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának. 16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét. 17 És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

Keresztelő János követei

18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, 19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk? 20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk? 21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát. 22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik. 23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik. 24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é? 25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak. 26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat. 27 Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat. 28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála. 29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével; 30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle. 31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók? 32 Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. 33 Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne. 34 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja. 35 És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.

A bűnös nő Jézus lábait megkeni

36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni. 37 És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.

38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel. 39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös. 40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad. 41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel. 42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban? 43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. 44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. 45 Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. 46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. 47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. 48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid. 49 És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? 50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!